Két boldog – és sok boldogtalan párt. Az Európai Parlamenti választások két győztese a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ. Előbbi – bár az óhajtott negyven százaléktól elmaradva – fölényesen nyerte a választásokat, és siránkozik hajdani szövetségese, a nemzeti liberálisok kudarcán. Miközben azon igyekszik, hogy visszaállítsa a Szociál-Liberális Szövetséget. Az RMDSZ-nek pedig sikerült megismételnie korábbi jó szereplését és két politikusát bejuttatnia a brüsszeli testületbe.

A kudarcos pártok hamar megtalálták érveiket a sikertelenségre. A Nemzeti Liberális Párt talán a legnagyobb vesztes: messze elmaradt még a húsz százaléktól is, emiatt két meghatározó politikusa, Crin Antonescu pártelnök és első helyettese, Klaus Iohannis a választások másnapján bejelentette lemondását. Bár hírek már korábban kiszivárogtak róla, mindenképpen meglepő a fordulat, hogy Crin Antonescu döntése értelmében a párt képviselői átállnának az Európai Parlament néppárti frakciójához.

Antonescu a fiaskót a személyét ért támadásokkal is magyarázta, a remélt teljesítménytől szintén jócskán elmaradó Demokrata Liberális Párt pedig külső és belső támadásokra panaszkodott. A Népi Mozgalom Pártja a pártelnök szerepét eljátszó férfiideál, Elena Udrea révén választási csalásról beszél – akárcsak a kóbor kutyák bálványa, a nagyromániás Corneliu Vadim Tudor. A népi mozgalmisták hivatalosan örülnek az eredménynek, bár azért ennél többre vágytak. Az önmagát Elena Udreához hasonlító – vagyis patyolattisztának mondó – párt százalékban értékelve elmaradt még az egyéni jelöltként induló színművésztől, Mircea Diaconutól is. Ennek ellenére, a jobboldal egyesítéséről beszél, nem is igen titkolva, hogy kisded százalékával átveszi a jobboldali erők vezetését. Amelynek élére, elnöki mandátuma lejárta után, Traian Băsescu kerül. Első helyettese viszont – mondjuk másnaposság idejére – minden bizonnyal Elena Udrea lesz.

A „boldogtalanok” közül a Polgári Erő a legoptimistább: két és fél százalékával máris a 2016. évi választásokra készül.

Az ember azt gondolhatná, hogy (a két elégedett pártot leszámítva) a mostani választási kudarcból a többi párt levonta a megfelelő következtetést, és teret enged az immár legalább húsz éve beharangozott új politikai osztálynak. De az ember rosszul gondolná. Huszonöt év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a romániai politikai pártok nem tanulnak semmit, sem a saját, sem a mások példájából. Világosan meghatározható ideológiák hiányában a pártok vezetőit csakis a hatalom érdekli.

Választások alkalmával, miniszterek, „potentátok” kinevezésénél láthattuk, embereik – hozzájuk hasonlóan – legtöbbször középszerűek, kulturálatlanok, képzetlenek. Vagy rokonok: feleségek, szeretők, sógorok, komák. Netán a jég hátán is megélő, minden hájjal megkent, pénzért-hatalomért mindenre képes szolgalelkű barátok, kezes kiskirályok… A politikai osztály „megújítását” pedig hasonszőrűekkel képzelik el, így aztán boldog-boldogtalan bekerülhet a politikai életbe.

A hatalmukhoz ragaszkodó romániai politikusok az Európai Parlamentben is kizárólag pártjuk érdekeit nézik. A Traian Băsescu által vezetett, később meg az elnöki bársonyszékből általa irányított demokraták a szocialisták csoportjából átálltak a legnagyobb – és leggazdagabb – néppárti csoportba. Az „irányvonal” gyökeres megváltoztatása nem okozott számukra gondot, ilyen gond egyetlen román pártnál sem létezik. Most a nemzeti liberálisok akarnak siralmas helyzetükön javítani azzal, hogy frakciójukból átállnak a mostani választásokon is győztes néppárti csoportba. Erről még a néppártiaknak is dönteniük kell, bár elnökük máris örömmel fogadta a néhány újabb romániai tagot.

Persze, ha a Nemzeti Liberális Pártból korábban kilépett Călin Popescu Tăriceanu nyerné a párton belüli tisztújító választásokat, akkor mindebből nem lenne semmi. Antonescu terveit ellenzi egyébként a párt két Európai Parlamenti politikusa, Renate Weber és Norica Nicolai is, a párt harmadik képviselője, Adina Vălean viszont egyetért a leköszönő pártelnök döntésével. Igaz, ő Crin Antonescu felesége, s ugye nem akart családi botrányt…

A nemzeti liberálisok éléről lemondott Antonescuval és Iohannisszal minden bizonnyal találkozunk még a politikai életben. Az előbbi már korábban kijelentette, lemondása még nem egyértelmű azzal, hogy letesz államfő-jelöltségéről. Az utóbbi – Nagyszeben polgármestereként – továbbra is a pártban marad, és egyáltalán nem zárható ki, hogy a lemondásokat követő pártkongresszuson ismét helyzetbe kerül. Akár államfő-jelöltként is. Ez esetben természetesen a cotroceni-i álmait legalább ilyen módon megvalósulni látó Crin Antonescu szófogadó embereként.