Az erdélyi magyarok választási attitűdje (majdnem) azonos a többségi társadalom attitűdjével. A harminckét európai parlamenti képviselői helyből a hét százaléknyi magyarság matematikailag két mandátumot szerezhetett meg. (32-nek a 7 százaléka 2,24.) Meg is szerezte. Hogy a még mindig alacsony országos részvétel mellett akár négy képviselői hely is elérhető lett volna? (Ehhez az erdélyi magyarok valamivel több mint felének kellett volna szavaznia.) Fölösleges ezen rágódni! Be kell ismernünk: nem vagyunk felelősségteljesebbek fegyelmezettebbek, következetesebbek, okosabbak mint a románok. Sőt! Majdnem azonos attitűdünket az különbözteti meg a többség attitűdjétől, hogy közülünk sokan már nem a szomszéd kecskéjének a kimúlását kívánjuk, inkább azért munkálkodunk, hogy dögöljön meg a sajátunk.

Az RMDSZ elégedett lehet(ne) a romániai magyarság számarányával szinte azonos választási eredménnyel. Eufóriára azonban nincs oka a szövetségnek. Hátra sem dőlhet. A magyar szavazók lassan-lassan fogynak. Ennek oka nem egyszerűsíthető le arra, hogy az erdélyi magyarok elégedetlenek az RMDSZ politikájával. De egyre többen keveslik az elért eredményeket, nem látják az előrelépést az érdekérvényesítésben, a fejlődést a társadalomépítésben, a javulást a gazdaságban, a növekedést az életszínvonalban. Egyre többen kételkednek abban, hogy a politika inkább a közjó megvalósításának az eszköze lenne, mintsem a csoportérdekeké.

Van egy szerencsés körülmény is, ami a választásokkor szerencsétlenségünkre növeli a közömbösséget. Ma az erdélyi magyarság létét nem fenyegeti annyira a román hatalom, mint a magyar–magyar pártharc. (Legnagyobb sérelmünk ma a székely szimbólumok használatának korlátozása, de ez még nem mozgósító erejű. Már nem annyira összefogásra ösztönző. Túllihegtük… Az autonómia pedig még minden erdélyi magyar politikai párt előtt ködös koncepció. Ma is inkább légvár, mint hegyre épülő város.)

Az erdélyi magyar társadalom természetes fogyása mellett a középgeneráció közömbössége és a fiatalok érdektelensége is közrejátszott az elérhetőnél gyengébb eredményben. Ezt a közömbösséget és érdektelenséget megtörni kemény dió.

Nem igaz viszont, hogy az EMNP ellenkampánya sikeres volt. Az ellenkampánnyal csak megerősíteni lehet a kiábrándultakat, kiábrándítani a józanul mérlegelőket nem.

Az sem igaz – enyhén szólva: politikai farkasvakság –, hogy az EP-választások győztese az EMNP, mert úgymond az a kétharmadnyi erdélyi magyarság, aki nem szavazott az RMDSZ-re, valójában a polgári pártot választotta. Valójában a legtöbben azt üzenték távolmaradásukkal, hogy elegük van a politikából, nem bíznak a politikusokban, csalódtak az Unióban.

Az RMDSZ nyert, de nem győzött (meg). Az EP választások vesztese azonban az EMNP. Mert nem volt bátorsága megmérettetni magát. Azok, akik most azt állítják, hogy kétharmada az erdélyi magyarságnak rájuk szavazott azzal, hogy nem voksolt, még attól is tartottak, hogy nem tudnak összegyűjteni kétszázezer támogató aláírást. Kishitűségüket nagyképűséggel próbálták palástolni. Azért nem indulunk a választásokon, mert nem akarjuk veszélyeztetni az erdélyi magyarság EP-képviseletét – állították. Mintha veszélyeztethették volna. Nem a nyílt párbajt választották. Végül az orvtámadástól sem riadtak vissza, hogy elvéreztessék az RMDSZ-t, vétve az ellen a politikai szervezet ellen, amelyből a legtöbben vétettek. Szembementek még a stratégiai partnerükkel, a Fidesz-KDNP-vel is. Semjén Zsolt, sőt, Orbán Viktor választásra buzdító üzenetét is igyekeztek eltéríteni. Toró T. Tibor EMNP-elnök úgy fogalmazott: azzal a meggyőződéssel vesz részt a vasárnapi európai parlamenti választáson, hogy szavazata eredményeképpen nem gyengül a magyar nemzetpolitika érdekérvényesítési képessége (megkockáztatom: Tőkés László biztos bejutó helyére gondolt), de kijelentette, hogy jó szívvel nem lehet az RMDSZ jelöltjeire szavazni.

Ezért aztán a jó szívű EMNP szimpatizánsok nem szavaztak, vagy a még jobb szívű partiumi EMNP-aktivisták a Polgári Erőt támogatták… bizonyíthatóan urnabiztosként. (Nem szervezetten, magyarázkodnak utólag a polgáriak.)

Így történt, hogy kis, ám nem elenyésző mértékben az EMNP is hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Parlamentben a magyar érdekeket ne az általuk (el) nem ismert fiatal kisebbségjogi szakértő, Vincze Lóránt képviselje, hanem a szociáldemokrata Cristea Andi Lucian vagy Eduard Hellvig, Crin Antonescu egykori kampányfőnöke. Mindhárman közismerten a magyar érdekek kiváló képviselői, főleg az utóbbi…

Az EMNP ezúttal leszerepelt. Az RMDSZ–MPP szövetségnek sokat és eredményesen kell dolgoznia, hogy ne jusson hasonló sorsra két év múlva a romániai parlamenti választásokon.