Kocsmára nyílik az utcaajtó – parafrazálhatjuk a régi népdalt, ha arra gondolunk, hogy politikai elitünk az ország sorsa számára fontos határozatait az átlagpolgár számára elérhetetlen árú vendéglőkben hozza meg. Persze igaz az is, hogy a vendéglőben sokkal olcsóbb a döntés: akár egy pezsgős vacsora sem kerül annyiba, mint a rokonokkal-pártkliensekkel felduzzasztott pártapparátus, a kormánystruktúrákról már nem is beszélve.

Arra ugye még emlékszünk, hogy Ceaușescu udvari költői szerint a pártfőtitkár munkahelye az ország volt. Ólommérgezéses halála utáni új vezetőinké viszont – a fehér asztal. Traian Băsescu és demokrata liberálisai kedvenc helye valamikor a Golden Blitze volt; a parasztpártiak – még virágzó korukban – a La Premiera étteremben országoltak, a liberálisok pedig, mivel ők a szabadabb tereket kedvelik, a Herastrau-tó egyik hangulatos vendéglőjében döntötték el az országos gondokat. Corneliu Vadim Tudort – amikor pártja még nem a közvélemény-kutatók „futottak még" rovatában szerepelt – a Select étteremben szállták meg nagyromániás rohamai.

Most pedig a Szociál-Liberális Szövetség névre hallgató balközép és jobbközép kormánykoalíció a Duna-deltában lévő Puflene Resort nevű fogadóban döntötte a parlamenti választásokon induló politikusairól. Nem véletlenül: a Duna-delta ugyanis a szociál-liberálisok egyik „házitévéjének", Sorin Ovidiu Vântunak a kedvenc helye volt – igaz, még amikor szabadlábon volt.

A Szociál-Liberális Szövetség a válság esztendeiben azonban „ad magára": így nem bérelte ki a szállodát, vagyis a résztvevőknek maguknak kellett kifizetniük az éjszakánkénti 300-400 lejes szobát – igaz, a szálloda sem akart összeveszni a hatalommal, így jócskán saját díjszabása alatt számolt.

A kormánypártiak pedig minden földi jóban részesedtek: légkondiban, internetben, széfben, jacuzziban, szaunában, fitness-teremben, szépségszalonban (a politikai külcsínt azonban ez utóbbi már nem vállalta fel). Emellett úszhattak zárt és szabadtéri strandon, teniszezhettek, biliárdozhattak, sétahajókázást tehettek a Dunán, vízibiciklizhettek – így aztán csakis az ország sorsa iránt érzett magasfokú felelősségérzetük ültethette le őket a rideg tárgyalóasztalhoz.

Ennyi jó dolog közepette pedig érthető, hogy a téli parlamenti választások esetében is igen derűsen láttak. Mint például kifejtették, a túlnyomórészt magyarlakta területeken kívül – ahol az RMDSZ a győzelem várományosa, főleg, hogy magyarellenes intézkedéseikkel ők maguk is hozzájárultak sikeréhez –, voltaképpen valamennyi választási kerületben esélyesek.
A kérdés csak az, hogy mit szól hozzá a választó? Aki mindeddig fizette a „hatalmi tivornyákat" – és mindig valamivel többet is a kelleténél.