Az erdei patak nem csobog, nem zubog, eltűntek a jól ismert, kisebb-nagyobb vízesések. Ahogy kapaszkodom egyre fennebb a kiszáradt kövek, a keresztbe-kasul fekvő fatörzsek birodalmában, az egykor ugyancsak dübörgő patak medrében, a kristálytiszta víz csak imitt-amott csillan meg, alig-alig látható erecskék szivárognak alá, a szárazság a maga ostorával végigsuhintott a székelyföldi hegyoldalakon is.

De hát én most nem az őszi természetet szeretném leírni a hangulatos magyar szavak zuhatagával, hanem az időjárás pálfordulása láttán eszembe jutottak egyik politikusunknak még koratavasszal, a helyhatósági kampány bevezető időszakában tett hangzatos kijelentései.

Törpe vízerőmű építőtelepének szomszédságában indultak útnak a látnoki szavak, miszerint néhány esztendő és megteremtjük Székelyföld energetikai függetlenségét. A jelenlevőknek, sokat sejtetően, alighanem kacsintott is hozzá: bizony, kitolunk mi itt a románokkal. Székely áram táplálta székely fejőgép feji meg a székely hegyoldalról hazatérő székely tehenet, székely tanyákon, székely villanykörték fényénél készített székely termékek sorakoznak a székely vásárokon és a székely üzletekben, székely áram táplálta székely rádióból hallgatjuk a székely himnuszt, sőt az is lehet, székely tévében közvetített székely dalokkal, székely mobilantennákon terjesztett SMS-ek nyomán születnek meg az új székely csillagok.

Bizony-bizony, kedvenc olvasmányaim közé tartoznak, amikor a politikusok megideológizálják a természetet, az időjárást, a gyermekszülést, a tudományt és technikát, a világhálót, a borvizeket, a fenyőt, a burgonyát, a murkot, a hagymát, a káposztát és minden mást, amely hozzásegít ahhoz, hogy itt maradjunk és megmaradjunk ezen a földön.

Így természetesen az sem véletlen, hogy azóta is figyelem, mi történik a székelyföldi törpe vízerőművekkel.

Nos, először a helyi lakosság kezdett tiltakozni: megváltoztatják a vizek folyását, baj lesz ebből.

Azután az ifjú és lelkes környezetvédők kezdték felemelni a hangjukat: miként úsznak vagy ugrálnak ezután az árral szemben azok a gyönyörű szép szivárványpisztrángok, amelyeket már így is alig lehet látni, miközben tavakban nyüzsgő, kocahalászoknak szánt, táppal tenyésztett rokonaik még a nevüket is elorozzák? (Tápos pisztráng – ki lehetne írni ezt a félreértés kockázata nélkül azokra az útszéli táblákra, amelyek mellett elautóznak a turisták? )

Majd az egyik helyi lapban olvastam, hogy üzérkedés miatt nem épülnek kellő mértékben a székelyföldi vízierőművek. (Pontosan így, azzal a fránya, második i-betűvel, noha a vízi erőmű, az nagy, óriás, a vízerőmű, az kicsi, törpe). Bizonyos cégek kufárkodnak, adott patakszakaszokra, beszerzik a helyhatósági engedélyeket, de nem építenek semmit, hanem a jogokat drága pénzért, sokszoros feláron eladják az igazi beruházóknak.

Ezt követően egy ugyancsak lelkes újságíró keverte össze a törpe vízerőmű teljesítményének és a lehetséges energiafogyasztásnak a mértékegységeit, olyannyira, hogy egyértelművé vált: a középiskolai órákon bizony nem csupán az utóbbi években kezdődtek a bajok.

Hogy azután megszülessen az újabb, biztató-buzdító nyilatkozat: az egyik erőmű azért mégiscsak épül, épülget, és ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor majd belátható időn belül forogni kezdenek a turbinalapátok a székelyek nagy örömére és dicsőségére.

És ha így lesz, akkor éppen itt az ideje, hogy tisztán lássunk törpevízerőmű-kérdésben. A hasonló létesítmény által termelt áram újrahasznosítható energiaforrásnak számít, az Unió 2020-ig terjedő irányelvei előírják százalékarányuk növekedését az országok energiaellátásában, többek között a hőerőművek széndioxid-kibocsátásának a csökkentéséért.

A törpe vízerőművek térfoglalását ezért meglehetősen sok pénzzel is ösztönzik. Az általuk termelt áramot egyrészt megvásárolják az országos hálózatok, másrészt pedig úgynevezett zöld tanúsítványokat kapnak, amelyeknek működik a saját adás-vételi piaca. Mindkét lehetőség olyan profitot eredményez, amely néhány esztendőn belül megtéríti a beruházási költségeket, utána pedig igen magas a beruházók nyeresége. Ezek a befektetők a Székelyföldön is leginkább külföldiek és olykor – kis hányadrésszel – befogadnak helyi gazdasági vagy más jellegű csoportosulásokat, magánszemélyeket is.

Hogy világos és egyértelmű legyen az ideológia: a törpe vízerőmű jelenleg nem a gazdasági függetlenség eszköze, hanem üzlet és nem is akármilyen. Megéri a rengeteg utánajárást, és az sem számít, ha tönkreteszi a rengeteget.

Mindezt csupán azért írom le, mert újabb kampány közeleg és próbáljuk magunkat ne függetleníteni attól, hogy mit mondanak az óriások a törpéknek.