Nem kell különösebb jósnak lenni, sem pedig átélni Kálomista Gábor jegyzetemétől csak részben eltérő című filmje hősének, Boksa Rezsőnek időutazó élményét, hogy belássuk, a 6:3-as eredmény – Puskásékkal, Hidegkutiékkal ellentétben – számunkra elfogadhatatlan. Az a forgatókönyv pedig, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői felvázoltak a minap, ferde logikán és srég derűlátáson alapszik.

Ki hiszi el, valós esély van arra, hogy a decemberi választásokon két erdélyi magyar politikai szervezet – az RMDSZ és az EMNP – is bejusson a bukaresti törvényhozásba? Hiába az EMNP elnökének érvelése, hogy erre az alternatív választási küszöb lehetőséget nyújt. Az ugyan furcsa, hogy Toró T. Tibor bevallotta: pártja nem számít a szavazatok öt százalékának megszerzésére, azaz arra, hogy legyőzze az RMDSZ-t, csak arra, hogy az alternatív küszöböt elérje, és így jusson mandátumokhoz. Furcsa, mert minden pártnak azzal a szándékkal kell indulnia a választásokon, azt kell kommunikálnia – még a korábbi eredménytelensége ellenére is –, hogy győzni fog. Legyen szó akár csak házi versenyről is! Másként még szimpatizánsai közül is elveszít jónéhány támogatót, mert a választók nem szeretnek a vesztesre tenni. De az az igazán különös, hogy az EMNP a legvalószínűbb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az egymás elleni versengés, a megoszló szavazatok révén az erdélyi magyarság képviselete erősödni fog.

Toró T. Tibor úgy számol, hogy az RMDSZ 4,9 százalékot ér el. Az ötszázalékos küszöböt nem lépi túl a szövetség. (Mert az EMNP logikája szerint noha nyer is, de mégis ki kell kapnia az RMDSZ-nek. Hiszen az elkövetkező négy évben, a 2016-os választási áttörésre készülő EMNP-nek kell egy kvantifikálható RMDSZ-vereség, amellyel állandóan előhozakodhat.) De Toró T. Tibor szerint az alternatív küszöb feltételeit teljesíti majd az RMDSZ, így számára is jár a visszaosztásból, tehát nem hat képviselője és három szenátora lesz csupán, hanem a 4,9 százalék arányában jut mandátumokhoz. A magyarság képviselete meg nő azáltal, hogy az EMNP is teljesíti az alternatív küszöb feltételeit, azaz lesz hat képviselője és három szenátora – ámít Toró T. Tibor.

Pedig ő is tudja, mint mindenki Erdélyben és az anyaországban, hogy ennek akkora esélye van, mint – maradjunk az EMNP-elnök szakterületénél – egyidejűleg teljes pontossággal meghatározni egy részecskének a helyét és az impulzusát.

Vagy legyünk optimisták? Egy kisebbségi mindig legyen derűlátó! Kincstári optimizmusunk mondathatja akár azt is, hogy az EMNP által prognosztizált eredmény megvalósulásának esélye egy százaléknyi.

De szabad-e egy százaléknyi esélyt adni az erdélyi magyarságnak? Nem felelőtlenség-e sansz nélkül hagyni a szórványt? Temesváriként Toró T. Tibor ezt hogyan látja? Mert én brassóiként úgy látom, hogy felelőtlenség.

A kétszer 6:3-as eredményt ugyanis mindkét érdekképviseleti szervezet csak a tömbben, Kovászna, Hargita és Maros megyében érheti el. Ehhez még megszerezhet egy-egy bihari és szatmári helyet. A Szilágyság, a Barcaság, Kalotaszeg, Kolozsvár, Arad egyszerűen Hunyad és Temes megye sorsára juthat.

Be kell látnunk, az EMNP-nek pedig be kell ismernie: célja, a székelyföldi (és most már érmelléki) autonómia megvalósításának hajszolása közben nem törődik a szórvánnyal. A szórványban élők képviseletéről szót sem ejtenek az EMNP-vezetők, noha az elnök maga is egy eltűnéssel veszélyeztetett zárványban él. Annak ellenére nem beszélnek erről a szerintem nagyon fontos és fogas kérdésről, hogy nem pár száz, nem is pár ezer ember sorsáról van szó. A jelenlegi statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább öt-hatszázezer magyar él szórványban! Képviselet nélkül hagyni őket, több mint bűn, szarvashiba. Ráadásul meggyőződésem, hogy az erdélyi magyar politikai szervezeteknek nem csupán a hazai szórvány iránt kellene felelősséget érezniük, hanem olyan modellt kellene kidolgozniuk, amely sok helyen alkalmazható a túlélés érdekében. Világszerte mintegy kétmillió embernek, vagyis szinte minden hatodik magyarnak idegen nyelvű, más kultúrájú népesség között kell leélnie az életét, őriznie magyarságát, s elvárják tőle, hogy szajkózza: jó magyarnak lenni. Jó, de akkor e jól-létet ráfigyeléssel, a szükséges parlamenti képviselet biztosításával is konszolidálni kell.

Az alternatív küszöbön való átcsúszást megcélzók számomra nem jelentenek alternatívát, s gondolkodjanak el ezen azok a tömbben élő magyarok is, akik tudják vagy csak érzik: a szórvány lemorzsolódásával veszélybe kerül a Székelyföld is. A szórványosodás ugyanis olyan, mint az elsivatagosodás.

Szóval 6:3? Azaz tuti játszuk el a jövőt?