Sokunk boldog emlékezetű földrajztanára, Vili bácsi tanítgatott a térképolvasás rejtélyeire. Megtanultuk mindenféle titokzatos jel feloldását, felismertük, hol és hogyan jelzik a hegyeket, hágókat, átjárókat, völgyeket, vasútvonalakat, falvakat és városokat, a városokban a kórházakat, közintézményeket, utcákat, tereket, színházakat, mozikat (akkor még voltak) stb.

Fontos tudomány marad ez az egyre zseniálisabb GPS-ek korában is, hiszen most új partnerségre hív fel a komputertechnika bennünket közönséges felhasználókat, halandókat és ügyfeleket, betegeket, kérelmezőket és választópolgártársakat.

Elkészült hazánk – amely egyenlő távolságra van (tanította Vili bácsi) az Uraltól és az Atlanti óceántól, de nagyon közel van a levantei baksis-szerájhoz – térképe a maga virtuális valóságában, melyre minden állampolgár (felhasználó, halandó, ügyfél, beteg, kérelmező, vásárló és választó) enkezüleg bejelölheti azokat a helységeket, ahol a csúszópénz mint rerum omnium gerendarum, vagyis minden dolgok csudaszere működik. Ezután elég lesz csak rátekinteni az ország földabroszára, a virtuálisra avagy a korrupció virtusában fürdő wellneszekre, és máris tisztában vagyunk, hova érdemes vastag pénztárcával felmálházva beállítani.

Illetve mely helyeket kerüljük el, mert ott olyan lúzerek laknak, akik semmit sem tudnak elintézni, kijárni, megszerezni, a gyógyításhoz, a kórházi beutaláshoz, az infúzióhoz semmilyen serkentőt sem használnak, valószínűleg mély szegénységben vergődnek, a balekok.

A virtuális, online frissítésű térképet percenként lehet gazdagítani, abban a mértékben, ahogy a korruptak is gazdagodnak. Sokkal fontosabbnak és praktikusabbnak tartjuk, ha az ország térképe helyett/mellett régió- és várostérképek állnak a jelölők rendelkezésére. Így a közönség meg tudja jelölni egyetlen euro-régióban vagy fontosabb kultúrtelepülésen, hol vannak azok a vámszedő egységek, ahol csúszópénz nélkül az ügyfél/páciens legfennebb a taknyán csúszhat-mászhat elintézhetelen ügyeiben, miként a reszketeg hívek Szent Pirkó ereklyéi körül. (Igaz, a korruptak orcáját nem borítja se szentség, se piroska, midőn pénzedet bezsebelik, borítékjaidat begyűrik.)

Tehát fel kell kerülniük a térképre a hivataloknak, gyógyítóműhelyeknek kezdve a szülészettől a boncteremig, intézményeknek, szolgáltatásoknak, bölcsödéknek, iskoláknak, felsőfokú képzőknek, korruptképző akadémiáknak.

Így egyszerre láthatjuk országunk teljes intézményi vertikumát és horizontumát, a közönség közreműködése folytán megrajzolható lesz a korrupció domborzati térképe: az elfogadott és egyezményes adományok magassága, csúcsai, fennsíkjai, horribile dictu a sekélysége (mettől lefelé már nem működik), hol folyik a tevékenység, hol gyűl a lé (a beteg, ügyfél leve) tengerszemmé, tavakká, beltengerré.

Persze, mint minden emberi mű, ez is tökéletlen. A fejlesztők figyelmébe ajánlható, hogy az elfogadó helyek mellett, fel kell tüntetni az elfogadó nevét, korát, nemét, lakcímét, az odavezető útvonalat – azokét, aki szégyenlősebbek lévén, nem a munkahelyen fogadják el a vámadományt, a harácsot –, valamint az egyéni ízlésből/nyereségvágyból fakadó elvárható összegek tól-ig táblázatát is. Így a közönség tájékoztatása egyszeriben ügyfélbaráttá válik.

Szerencse, hogy a térkép az interneten jelenik meg, az elektronika eszközeivel készíthető, tágítható, bővíthető (szűkítésre egyhamar nem számíthatunk), ugyanis egy hagyományos térképen aligha férne el ennyi hasznos információ.