Mi következik ezután? A kérdést sokan felteszik a nagy-nagy borulás és előzetes és szinte kötelező udvarias borúlátás után. (Ahogy mondani szokás, most már bátran lehet, németül: für alle Fälle.) Borult ugyanis a papírforma, a győztes nem egy paraszthajszállal rugtatott regáti vetélytársa elé.

Ebből természetesen sokan olyan következetést vontak le, hogy az ország, a nemzeti egységet és kontinuitást-féltő hon kettészakadt. Minő tévedés! Hiszen volt már az országnak német királya, volt Segesvárról indult miniszterelnöke, volt bolgár származású központi bizottsági tagja, miniszterelnök-helyettese, rabbi-lány külügyminisztere, orosz-szovjet pártvezére, sőt horribile dictu magyar is (Foris személyében), de egyik sem vitte el az országot valamilyen nemzetietlen irányba, nem csatolta külföldi hatalomhoz. Csatlósként csak a hódítók tették meg vele, akik találtak idehaza embert céljaikhoz, de azok is végül szembefordultak a nagytestvérrel.

Ugyan, hová menne a másik fél? Talán Ázsiába? Ott már minden hely foglalt.

Johannis máris megtette az első lépést: J-jét I-re románosította. A Klausból, mely talán a Kolos (Claudius) német formája, még lehet Claudiu vagy akár Cluj is, sőt ha kényelmes cipőben járhat majd az ország, a Clujana sem kizárt. A Napoca vagy a Herrback már csak ráaadás.

De félre az élccel! A tapasztalat azt mutatja, hogy egy-két kivételtől eltekintve, aki erdélyiként ereszkedik be a regáti bársonyszékbe, azt megeszik a regátiak, dróton ráncigált báb, játékszer lesz. Ahhoz olyan kapcsolati és politikai tőkével, múlttal kell rendelkeznie, mint Maniunak, akit a regátiak nem kentek kenyérre, nem zabáltak fel könnyű nyári vacsora gyanánt. Ilyen hatalmas előnnyel például Octavian Goga már nem rendelkezett, hiába volt a neje, a szép hangú Veturia asszony Hitler kedvenc román tolmácsa.

Írtam már, és még egyszer leírom, ha J/I. nem rendelkezik majd hozzá teljesen lojális munkatársakkal, hivatalokkal, akkor minden intézkedését a habozás fogja végsősoron felemészteni. A félmegoldások kora várhat reánk, ami előbb-utóbb megbosszulja magát. Leginkább rajtunk. És most nem a kisebbségi kilátásokról beszélek. Azok mindenki előtt világosak: biztosak lehetünk benne, hogy a kampányban elhangzott mondatok közül egy valami a Iohannis-korszakban nem veszíti érvényét: mind románok vagytok, ti másajkú román alattvalók.

Egy olyan miniszterelnökkel, aki vasárnap estig ádáz ellenfeled volt egy nagy, mérget okádó, dehonesztálásra törekvő mérkőzésben, az együttműködés, a megegyezés nem lesz rózsaágyi kéjlovaglás vagy szivárványos pisztrángficánk. Akár már a beiktatás előtt újratöltik a Paloták harca című videojátékot, és elkezdődhet a mérkőzés friss lövedékekkel, régi-új taktikával, ócska nacionalista stratégák útmutatása alapján.

S ha nem, akkor lemond végül a csökönyösnek tetsző furmányos, teleormányos kormányfő, és ő lesz a legkövetkezetesebb ellenzéki vezér, minden ellenzékit, elégedetlen, kalandor szélsőségest is maga mellé állíthat az ellenzékiséghez éppen illő gunyorosságával. Ki fog használni minden körülményt. Nyelvét és kardját élezi majd az elnök ballépésein, sutaságain, rossz döntésein, mindent demagóg módon azzal magyaráz, hogy egy nemzetidegentől, egy nem ortodoxtól, hanem valami világos fejű protestánstól eredő ördögi cselek. Vagy cinizmusában odáig süllyed az Iliescu mestertől csak fejcsóválást érdemlett szakripacs , hogy az általa egyelőre el nem ért, de igencsak áhított elnöki funkciót a parlamentben törvények sokaságával fogja súlytalanítani, míg a legfőbb közjogi méltóság elveszíti döntéshozatali erejét, jelentéktelenné válik.

Ezzel szemben felértékelődik a német nyelv és a televíziós riporterek majd nem angolul fogják faggatni a bajor vagy porosz politikusokat, jobb lesz Románia sajtója a germánofon országok körében. Lehet, hogy a maradék szászokkal, svábokkal és német-vegyesekkel megerősödve Románia kilép a frankofon országok ligájából, és belép a németajkúakéba, a lakosság nagy részének már amúgy is van bunkofonja, és Bukarest külügye büszkén vághatja a világ szemébe: mi semmit sem adtunk fel Iohannis megválasztásával, hiszen a kontinuitás itt is érvényesül, német vérű királyok után német köztársasági elnöke van a kis balkáni nagyhatalomnak, a multikulturális tündérlaknak.