Klaus Iohannis, a Keresztény-liberális Szövetség jelöltje beváltotta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első elnökjelöltjének, Frunda Györgynek a jóslatát: azután lesz Romániának kisebbségi elnöke, miután az Egyesült Államokban afroamerikait választanak elnöknek. Még Barack Obama mandátuma idején szász nemzetiségű protestáns vezeti majd a magát ortodox nemzetállamként meghatározó balkáni államot. (A pejoratív jelzőnek egyébként jelentős szerep jutott a kampányban, sokan éppen azért szavaztak Iohannisra, hogy a „balkáni politizálásnak”, korrupciónak véget vessenek.)

Nem is az a csoda, hogy Iohannis nyert, hanem az, hogy megfordította az első forduló eredményét. Nemcsak megfordította, hanem feje tetejére is állította. A szociáldemokrata kormányfő, Viktor Ponta az első fordulóban tíz pontos előnyt szerzett, a második forduló végeredménye szinte hihetetlen: Iohannis 54,50; Ponta 45,50! Húsz százalékot vert rá ellenfelére, ez még Traian Băsescu Adrian Năstase elleni győzelménél is nagyobb fegyvertény!

Azonban akik e fordulatot elérték, nem Klaus Iohannis kampánystábjának tagjai, hanem a Facebook-nemzedék, a fiatalok, az értelmiségiek voltak. Azok, akik valóságos mozgalmat indítottak a szociáldemokrata jelölt ellen. (Vagy ahogyan kissé leegyszerűsítve fogalmaztak: „a kommunizmus maradványai” ellen.) Mozgalmuk amplitúdóját növelték a külföldön élő román szavazók, akik vasárnap több órán át álltak sorban, hogy élhessenek szavazati jogukkal. Példájuk ragadós volt, s így az utóbbi évek legnagyobb részvételi arányát jegyezték a második fordulóban: a szavazópolgárok 62 százaléka véleményt nyilvánított. Igazi fülkeforradalom történt.

A legnagyobb részvétel az erdélyi megyék közül Kolozsban volt, itt a fiatalok – akik eddig többnyire elzárkóztak a szavazástól – példásan megbüntették voksukkal a plágiumbotrányt eddig intő nélkül megúszó miniszterelnököt. A legkisebb részvétel Kovászna és Hargita megyében volt. Ennek egyik oka, hogy a két jelölt közül, ami a kisebbségi joggarantálást illeti, egyik rosszabb opció volt, mint a másik. Mindketten ellenzik ugyanis az etnikai alapú autonómiát, gesztust sem tettek, meg sem szólították a magyar választókat. Ezek után az RMDSZ azt javasolta választóinak, ha mégis elmennek szavazni, szavazzanak lelkiismeretük szerint.

Az erdélyi magyar választók hagyományosan jobboldali szavazók, ezért a Iohanissal szemben felmerülő kételyek ellenére is rá szavaztak. Hargita megyében érte el Iohannis a legnagyobb arányú győzelmet, a szavazatok nyolcvan százalékát kapta meg. Kovászna megyében is nagy arányban (78 százalék) rá szavazott a lakosság. Ami azt jelzi, hogy az erdélyi magyarok is arra a változásra szavaztak, mint a fiatalok, a román értelmiségiek.

Victor Ponta maga erőltette ki ezt a változást. Az volt a politikai üzenetének központi eleme, hogy vasárnap meg kell szabadulni a zsarnok elnöktől, Traian Băsescutól. A két tévévitában, amelyet az elemzők, köztük magam is, rosszul értékeltünk, Pontának adtuk a győzelmet, a nézők viszont egy Traian Băsescut idéző Pontát, illetve egy kissé bárgyúnak, tudatlannak mutatkozó Iohannist láttak, akiről kevésbé feltételezhető, hogy zsarnokoskodni fog. Így rá szavaztak.

Hogy ez a változás jó vagy rossz irányú lesz, ma még nehéz megjósolni. Valószínűsíthető, hogy rövidtávon számunkra nem lesz kedvező. Nehéz lesz az erdélyi magyar kisebbség jogfosztásáról meggyőzni a nemzetközi közvéleményt, hisz úgymond milyen baj lehet a jogegyenlőséggel egy olyan országban, hol a többség egy kisebbségit választ államelnöknek? Hosszabb távon azonban Iohannis segítségével megtörténhet a politikai osztály rég esedékes reformja. Új típusú politizálást honosíthat meg. Véget vethet az elvtelen alkuknak, a be nem tartott ígéreteknek, a politikai zsarolásnak. Intézményes kapcsolatot tart fenn a miniszterelnökkel – ígérte Iohannis –, s ennél se többre sem kevesebbre nincs szükség. Iohannis megválasztása, euroatlanti szövetségesei iránti elkötelezettsége pedig nemzetközi hitelt kölcsönözhet Romániának. A politikai stabilitás pedig a beruházási kedvet is növeli.

A megújulásra az erdélyi magyar érdekképviselet is rászorul. Az a tény, hogy Iohannis több szavazatot kapott, mint Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt együtt, jelzi, hogy az erdélyi magyarok sokat emlegetett közönyének – legalábbis egyik – oka a magyar politikai alakulatok kommunikációjában is rejlik. Abban is, hogy nem tudják megszólítani a választóikat, de abban is, hogy nem hallgatják meg őket. Sokszor – ahogyan legutóbb két forduló közötti kampány alatt is – eltekintenek a visszacsatolástól. Az érdekképviselet a képviseltek által megfogalmazott érdekek megjelenítését jelenti. Akkor is, ha néha a tömeg téved. (Idézzük itt Victor Pontát: A népnek mindig igaza van!) Korrekcióra van lehetőség. A pályamódosítást el kell végezni!

Akik azonban az RMDSZ zuhanásáról beszélnek, tévednek vagy fölöslegesen reménykednek. A vasárnapi választás már nem az erdélyi magyar belharcról szólt – annak állásáról a november 2-i forduló nyújtott támpontot. Ez nyilvánvaló. Miként az is, hogy a Iohannisra szavazók a teljes politikai osztálynak mutatták fel a sárga lapot.