Azzal vált meg néhány hónappal ezelőtt egy ismerősöm tőlem a Facebookon, hogy én mindenkit gyűlölök, és ezzel nem tud mit kezdeni. Azt köszöntem meg ismerőseimnek a Facebookon a napokban, hogy elviseltek idén (már aki), jövőre pedig nehezítem a dolguk.

Óvodában nem volt sok baj velem, még sólyom is voltam, vagy micsoda. Elemiben jó tanuló lettem, megcsináltam a házi feladatot, megtanultam a leckét. Ötödiktől megérezhettem, hogy ha nem engedjük el egymás kezét az iskolának gúnyolt intézménnyel, én járok rosszul. Átbukdácsoltam az éveket, aztán újságíró lettem. Tíz évvel érettségi után pedig egyetemista is.

Ahogy telt az idő, úgy lettem egyre figyelmesebb és megértőbb, és egyre hangosabb is. Az utóbbi években emberek fordítottak hátat nekem, csak mert tudták, hogy ha egymás szemébe nézünk, akkor meg is fogok szólalni. Pedig csak párbeszédet akartam mindig, és ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy magam is sokat változtam az idők során, tehát hallgattam a mások véleményére.

Mára vannak, akikkel csak a részletkérdéseken kapunk össze, vannak, akik a nemzetáruló címkétől jutnak el addig, hogy tulajdonképpen még csak az sem lehetek, mert hiszen magyar sem vagyok, és vannak, akik hallani sem akarnak rólam. Voltaképp ez így van rendjén.

Nekem végül is nincs más szerepem, mint leírni, amit most gondolok. Ebben az évben tovább élesedett a véleménykülönbség köztem és az uralkodó ideológiák között, jobban felkaptam a fejem, mint korábban, ha valahol visszaélést, jogfosztást, bántalmazást tapasztaltam. Közben viszont végig figyeltem arra, hogy amikor írok – például a jelen lapba –, akkor érveljek, amennyire tőlem telik, és ne megosszak, hanem legyek megértő másként gondolkodókkal szemben (bár ennek nyilván megvannak a korlátai, egy rasszistánál vagy antifeministánál legfennebb sajnálhatom, hogy ide jutott, és bizakodhatom, hogy néhány jó olvasmány és beszélgetést változtat rajta).

A fogadalmam az tehát, hogy jövőre még hangosabban kellemetlenkedem majd – de lehetőleg elfogadható formában. Azt pedig visszautasítom, hogy mindenkit gyűlölnék. Ellenkezőleg: minél több azok száma, akikkel szembemegyek, annál több a barátom is. Ugyanis mindig a kevesek rontják el a dolgokat, és a sokaságon múlik, hogy megjavítsa a ballépéseket.