Heti 3: Jönnek, mennek – maradnak?
Heti 3 – ezen a héten is felkértük rovatunk munkatársait, meghívottakat az elmúlt hét fontosabb eseményeinek, jelenségeinek kommentálására. Válaszaikat olvasva mintha nem is lennénk uborkaszezonban!
Kérdéseink
- Reálisak-e a román kormány kimagasló gazdasági-pénzügyi eredményei, és megmenthetik-e Victor Ponta miniszterelnökségét?
- Miután májusban életbe lépett az új romániai párttörvény, és előírásai értelmében akár három személy is pártot alapíthat, megjelent az első erdélyi politikai alakulat: a Demokratikus Erdélyért Párt (DEP). Játszhat bármilyen szerepet a romániai politikai életben?
- Határzár ide vagy oda, a menekültügy reális társadalmi probléma Magyarországon és nem csak Magyarországon, hanem egész Európában. Az embertelen körülmények közt hányódó menekültek számára pedig humanitárius probléma. Hová fajulhatnak a dolgok?
Válaszok
Gál Mária
1. Függetlenül attól, hogy reálisak vagy sem ezek az eredmények, Pontát már semmi sem mentheti meg. Talán még végigkínlódja ezt a mandátumot, bár kétlem, de hosszú távon nincs jövője. Személy szerint sajnálom, úgy gondolom, hogy egy sokkal jobb sorsra érdemes fiatal politikus Ponta, aki egy normális országban, korrekt politikai körülmények között szép karriert futhatott volna be. Nem hiszem, hogy korrupt, az ellene felhozott korrupciós vádak egyenesen nevetségesek, de attól még neki vége. Nagy bűne, hogy a hatalom birtokában sem tudott rendet tenni a román igazságszolgáltatásban. Így minden marad a régiben, az lesz a hatalom birtokosa, akit ez a titkosszolgálati-ügyészségi arctalan és megfoghatatlan lobby akar. Ügyészként sem tudta felszámolni az ügyészállamot. Jönnek majd a további áldozatok, a nép nem marad cirkusz nélkül.
2. A romániai magyar politikai életben jobbközép pártdömping van. Hogy mit kereshet, és milyen sikerrel járhat egy negyedik, azt nem tudom. Vélhetően semmivel. A romániai magyar közhangulatot csak egy olyan párt tudná felrázni, amely hajlandó lenne figyelembe venni, hogy sokfélék vagyunk (nem mindenki jobb vagy főleg jobbközép), amely képes túllépni a negyedszázad óta puffogtatott üres szlogeneken. Amely székelyzászló, címer, autonómia, egyetem meg hasonló, már a csapból is folyó dolgok helyett megoldást kínálna a tényleges túlélésre, megmaradásra, képes lenne megszólítani a románokat is – nem a múltban, hanem a jövőben élne. Valami ilyesmit ígértek a pártalapítók a 21. századi jelszóval. Mert bármennyire fázik is tőle a magyar közvélemény és politika, az etnikai alapú politizálásnak hosszú távon nincs jövője. Az azonban, hogy nincs egyetlen ismert arc sem az új párt alapítói között, gond. Ma már olyan világban élünk, amelyben a reklám dominál. Végy egy ismert arcot, egy „sztárt” és építs rá…. Én mindenképpen sok sikert kívánok nekik!
3. Magyarországon egyáltalán nem reális probléma. Csak jó a piárja. Van néhány menekülttábor, összességében néhány ezer menekült embertelen körülmények között. Miért lenne ez társadalmi probléma Magyarországnak? Mind tovább mennek, mennének. Európának igen, az. És a világnak is. Hogy hová fajulhat mindez? Inkább nem akarok belegondolni a világszerte növekvő idegengyűlölet láttán.
Szőcs Levente
1. Először is a kormánynak nincs gazdaságpolitikája, vagy ha van, titkolja. Kimagasló eredmények valóban vannak, de ezekért a kormány nem "hibáztatható". Vegyük például a júniusi áfabevételekkel kapcsolatos sikerkommunikációt, amely a következőképpen szól (ellenőrizni lehet Victor Ponta Facebook-oldalán): már az élelmiszerek áfájának csökkentése utáni első hónapban nagyobbak voltak a bevételek. Ha ebből valaki azt érti, hogy a bevételek az adócsökkentés folytán nőttek, nem téved – a miniszterelnök szándékait illetően –, amúgy ez nem igaz. Ennél is nagyobb baj, hogy nem tudjuk, az adócsökkentésen túl mit tervez a kormány. Nem vagyok gazdasági szakértő, de a Tăriceanu-kormányzat tapasztalatai alapján azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a piac elérte a határait – a román gazdaság adott szerkezete mellett nem tud 4,5-5 millió munkahelynél többet teremteni –, magyarán a további fejlődéshez szükség lenne egy "látható kézre". Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a(z egyre neoliberálisabb) kormány nem tud mit kezdeni a konjunktúra (és az adóbehajtás enyhe javulása) okán befolyó többletjövedelemmel, ezért szívesen lemond róla.
2. Országos vagy regionális szinten nem lesz meghatározó szerepe, de helyben, azaz Marosvásárhelyen lehet. Ha, mint mondják, indítanak saját polgármester-jelöltet, ellehetetlenítenik vele a közös magyar jelöltet. Azt is mondhatnánk viccesen, hogy minél több lesz a DEP-is, annál több lesz a depis a másik táborban (ha létrejön egyáltalán az RMDSZ, EMNP és MPP összefogása).
3. Nem tudom megjósolni.
Bogdán Tibor
1. A statisztikák szerint reálisak – ha nem is éppen kimagaslóak – a Ponta-kormány gazdasági és pénzügyi eredményei. A népszerű, de gazdasági szakértők által vitatott intézkedések – a 24 százalékos áfát 19 százalékra csökkentő, az üzemanyagokra, a sörre és egyéb szeszesitalokra kirótt luxusadót, az osztalékok után fizetendő adót mérséklő, valamint az „oszlopadót” eltörlő törvénycsomag – nyomán (főleg, ha hatásuk a vásárló zsebében is megmutatkozik) Victor Ponta akár meg is érdemelhetné, hogy miniszterelnök maradjon, legalábbis a jövő évi választásokig. Az igazságszolgáltatással támadt gondjai miatt azonban le kellene mondania. És nem csak azért, mert ő az egyetlen uniós miniszterelnök, akinek neve bűnvádi dossziéban szerepel, de azért is, mert az „ideiglenes pártelnök” (a tisztség egyébként nem szerepel a párt alapszabályzatában!), Liviu Dragnea amolyan pártdiktatúrát vezetett be a kormány fölött, amelynek minden lépéséről előbb jelentést kell tenni a kormánypárt (voltaképpen Dragnea) előtt. Így a párt után alighanem kicsúszna a kormányzás is Victor Ponta kezei közül, aki egyszerű pártbábú maradna.
2. A Demokratikus Erdélyért Pártnak először is tisztáznia kellene saját nevét, amely facebook oldalán románul Partidul Transilvania Democrata, logóján pedig Partidul Transilvanian Democrat. Facebook oldalán a magyar megnevezés: Demokratikus Erdélyért Párt, az első nyilvános állásfoglalás aláírása szerint viszont Demokratikus Erdélyi Pártról lenne. A név tisztázása után a helyesírást is meg kellene tanulniuk a pártalapítóknak, mivel a párt bejelentkezési nyilatkozatát a „tisztelt erdélyi ősznemzethez” intézik. A román szövegből aztán rájöttem, hogy mégsem ősnemzetről van szó, hanem Erdély valamennyi lakosáról, mondjuk így: Erdély össz-nemzetéről lehet szó. Ebben a gyanúmban megerősít egy további mondat, amelyben már „összenemzeti hovatartozásról” esik szó, amelynek egy „Hajóban” kellene megvalósulnia. Az „ősznemzet” mellett már eltörpül az első hivatalos állásfoglalásukban szereplő „had mondják”. A sárga vízen (?) úszó, kék és zöld vitorlás, piros hajó színeiből, valamint a közöttük hagyott fehér foltokból kihozhatók mind a román, mind a magyar zászló színei, ami azért fontos, mert a párt kétfejű, magyar-magyar és magyar-román regionális párt lesz. Az alapítóknak emellett némi matematikát is kellene tanulniuk, mivel a logó kapcsán hat színről írnak, de nekem, bárhogy is számolom, csak öt jön ki. Bár nem szeretek pártok sorsáról előre jósolgatni, de ha a Hajó fedélzetére sikerülne felcsábítani a hétpróbás hajóskapitányt, Traian Băsescut, akkor a párt nagy jövő előtt áll: alighanem sikerrel indulhatna a zsebpártok vetélkedőjén, akár lépcsőházi bajnokságot is nyerhetne.
Sebestyén Mihály
2. Hadd játsszanak a gyerekek. Polgári önszerveződés, avagy onania vincit amor.
3. Fordított esetben ők befogadnák az európaiakat? Ők, a keleti muszlim diktatúrák?
Sike Lajos
1. Ugyan! Ponta diákkorában a Nemzetiben többször megnézte a Koldusoperát, és jól megtanulta az élet leckéjét: előbb a has, aztán a morál! De meglehet, hogy Mesterházi, a barátja Széchnyit is olvastatta vele, a Hitelből például azt a mondatot, hogy az embereket nem annyira a hazafias érzés, mint inkább az anyagi haszon motiválja. (Johannis elkövette, többek között, azt a balkáni hibát, hogy belement fizetése megduplázásába. Ez sokba kerülhet neki!)
2. Okos Orbán Viktor, de a bukaresti druszája se hülye. Ő még jobban kinyitotta a választási törvényt: három ember már egy párt! Sok-sok pártocska: rengeteg szavazat, ami végül a győztes pártoknak megy. Ponta megmutatja, hogy neki csak azért is több lesz, mint pesti megfelelőjének: háromnegyed, amivel a szocialista menyországba kormányozza Romániát!
Ady András
3. Történelmi tapasztalat: a nem-statikus zárózónák nem hatékonyak. Elég Napóleon, II. Vilmos, vagy Hitler blokádjaira gondolni. Történelmi tény: a falak-kerítések ideig-óráig emberek ellen hatékonyak (Kínai Fal, az izraeli rendszer). Hatékonyság időleges: a migránsok nagy részét helyismerettel rendelkező vezetők (eufemizmus az embercsempészekre) irányítják, így, hacsak nem „hermetizálnak” egész országokat, partvidékeket, átjutást nyújtó rések a hivatalos átjutási pontokon túl is mindig lesznek. Magyarország, Bulgária, Görögország, Törökország, Spanyolország a Csalagút két vége és még mások is kerítenek, illetve fognak keríteni. Csodát várnak a kerítésektől, adatokkal is szolgálnak, hogy mekkorát esik/esett az átjutók száma. Lehet (és az is lehet, hogy nem), az viszont tény, hogy ameddig politizáltan zsonglőrködnek, hogy melyik a legális és melyik az illegális migráns, ki pontosan a menekült és ki a „megélhetési” bevándorló, amíg az uniós polgár szintjéig nem egyértelműsítik, hogy melyek a demográfiai, gazdasági, vallási-etnikai kihatások, amíg az Unió a morális, gazdasági és biztonsági vonatkozásokon vitázik, addig a jelenség ködösíthető, az egyértelmű döntések pedig szétesnek. A biztonsági kérdésekkel élni, nem pedig visszélni kell: adott a lehetőség egy egységes, centralizált, informált-informáló és reagálásképes hub-jellegű uniós (az EU kohéziójának sem ártó) biztonsági szolgálat felállítására. Ha az Unió nem teszi kötelezővé a tagországok számára, hogy ki mennyi embert kell beengedjen, azonosítson és döntsön maradásáról/további sorsáról, pusztán embertömegek passzolgatásáról beszélhetünk. Kérdés, hogy mennyire érdemes dönteni továbbra is két, épp elavuló, fogalom: befogadó és tranzitország alapján. Amíg az átvételi folyamat a tagországok hajlandóságára van bízva, bármi szép is az ötlet, nem lesz sem egységes informálás, sem mérvadó ismeret a jelenségről, sm mindenki által elfogadott megoldás... sem megoldás.
Ágoston Hugó
1. Victor Pontán (akárcsak Crin Antonescun) a volt államelnök vezérelte erőszervezetek sokáig nem találtak fogást – az indokolatlan mértékű megszorítások mellett ezért is sikerülhetett a 2012-es kormányváltás, majd az elsöprő választási győzelem egy ígéretesnek látszó társadalmi-politikai projekt égisze alatt. Bár kezdettől voltak figyelemreméltó eredményei (a bérek és nyugdíjak visszaemelése mellett gondoljunk például arra, hogy elődjeitől eltérően hatékonyan kezelte a természeti csapásokat, aszályokat, fagyokat, árvizeket), a Ponta-kormány összetétele túlzott dinamikával változott (nota bene: a legkevésbé korrupt kormányról van szó: egyik miniszterét sem a hivatalában, hanem korábban elkövetett korrupciós ügye miatt kapcsolták le), míg végül az államelnök, a titkosszolgálatok és a (más uniós országban ismeretlen) korrupcióellenes ügyészség triumvirátusa a kormánypártot teljesen destabilizálta. Rejtély, hogyan sikerült ilyen körülmények között rekordot rekord után dönteni a gazdasági fejlődés ütemét (két éve Európa-első), a költségvetési inkasszót és a társadalmi vagyon újraelosztását illetően. Nem csodálkoznék, ha ezek után a miniszterelnök enyhén unná már az egészet (lehamite), s ha már a pártja sem kéri tőle, hogy maradjon, elmenne magától. Persze az is lehet, hogy – ha a SRIDNA úgy akarja – nem magától megy, és nem oda, ahova akarja. Bár erről, meglehet, már megvan a háttéralku.
2. Nem néztem meg különösebben ezt a csudabogár képződményt, de a fenti hozzászólások alapján – és azért a romániai (magyar) politikai közeg ismeretében – egyetlen jelző jut eszembe: szánalmas. Ez érvényes a DEP kilátásaira is. Schmitt álamfő ellenében is állítom: ha valaki a nyilvánosság elé lép, a helyesírásnak, a helyes beszédnek legalább az elemi szabályait ismernie kell. Amúgy mindenki úgy égeti magát, ahogy tudja. Persze ettől a pán-„jobbközép” még befogadhatja a DEP-et is, mint annyi mindenkit...
3. Már halálos áldozatok is vannak. Folyik az ember- és kábszercsempészet. (Minden szintű kapitalistáknak: üzleti lehetőség!) Betegségek terjednek, lesznek járványok is. A megoldás kizárólag rendszerszintű lehet. Az irányított, kordában tartott bevándorlás (Németország minden ötödik lakosa török bevándorlók negyedik-harmadik-második generációs ivadéka) ma már csak vágyálom, de egy tanulsággal szolgálhat: lehetőségként is számolni kell vele, csak nagyon sok pénz kell hozzá. Hogy hová fajulhatnak a dolgok? Uniós szinten attól is függ, mennyire képes helyes döntéseket hozni az Európai Bizottság, világszinten összefüggésben van egyéb globális gondokkal, különösen a felmelegedéssel, klímakatasztrófákkal.