Ezen a hétvégen rovatunk szerzői kétpontos kérdésre válaszolnak: Mi a véleményük: 1. az új kormányról és programjáról?, 2. a levélszavazásról? Az összkép meglehetősen változatos és konfúzus – de érdekes.

Ambrus Attila: Garancia nélkül

1. Megvan róla a véleményem! De tartom magam a szabályhoz: kivárom az első száz napot.

2. Demokráciában kötelező, eredeti demokráciában kerülendő. A külföldi szavazatokkal már nyert meg választást román államelnök. Igaz, „Mihaela drága”? A levélszavazás még hatékonyabb eszköz a választási csalásra, főként, ha nincs semmi törvényes garancia rá, hogy nem lehet visszaélni vele.

Ágoston Hugó: Gusethizálódás

1. A klubtragédia lemondást, a lemondás új parlamenti többséget, az új parlamenti többség új kormányt – s mindez együtt teljhatalmú államelnököt eredményezett. Olyan országban élünk, amelyben (Emil Constantinescut leszámítva) egyik államelnök sem lett azzá tiszta eszközökkel, okkult beavatkozás vagy manipuláció/diverzió/csalás nélkül. A „saját” kormány és parlament segítségével (miközben az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság is a lábainál hever) az államelnök előkészítheti hatalmának bebetonozását, az elnöki köztársaságot. A kormány programja menet közben alakul, a fő, hogy – bár kissé „aggályosan” – megszavazták. (Képzeljük el, hogy a szociáldemokraták álltak volna elő egy ilyen bikkfanyelvű vázlattal!) Hallani viszont máris megszorításokról (kihirdetik a válságot? kell a pénz egyébre?!), meglátjuk, hogyan reagál ezekre a társadalom nehezebben mozduló része: a szegények utcája. A demokrácia, ha nem is kaput, eléggé megtépázva kerül ki mindebből.

2. Régi nagy baj, hogy az Alkotmánybíróság nem áll szakértőkből. Tagjai nem képzett alkotmányjogászok, inkább amolyan Guşethek. A levélszavazás mintegy kanonizálja a választási csalást, célja stabil parlamenti többség biztosítása. (Lásd fenn.) A magyar képviselők profi módon tárták fel kifogásaikat, a levélszavazás elvi és gyakorlati képtelenségét – ez lett belőle az alkotmánybíróságon. Szórakozhatunk majd rajta, a tip-top emotikon jegyében.

A két témát összekapcsolva: véleményem szerint Călin Popescu Tăriceanu lett volna a jó államelnök. Igazi politikus és igazi demokrata, valószínűleg leváltják. De hátha az áruló liberálisok, akik most a kormányalakításkor zokszó nélkül hoppon maradtak, visszaállnak mögéje, és lesz egy karakteres ellenzéki párt... (Itt felébredtem.)

Bíró Béla: A csodavárás felesleges

1. A szakértői kormány önmagában kétes fogalom, hiszen a politika kizárása a politikából nem csak paradox dolog, de egyben a demokrácia felfüggesztése is. A szakértői kormány révén a társadalom a döntéseket olyan embereknek utalja át, akik önkényesen járhatnak el. A szakértelem önmagában semmire nem garancia. Legfeljebb a szakértők közti vita lehetne az, ami azonban ismét a politikához vezetne vissza. A politikai rendszert nem pusztán a szaktudományos ismeretek, hanem – legalább annyira – a kényes kérdések össztársadalmi megvitatása és a demokratikus döntéshozatali mechanizmusok zavartalan működése garantálhatja. Persze a román politikai rendszer mai állapotában a szakértői paternalizmus is jobb a korábbi pártpaternalizmusoknál. Főként ha az új kormány ígéretéhez híven valóban ragaszkodni fog egyfajta társadalmi párbeszédhez is. A civil társadalom csak föltárhatja a problémákat, vitákat kezdeményezhet, alternatívákat mutathat fel, a vitákat azonban a politikai közösségnek kell lefolytatnia. A nemzetközi tudományos nyilvánosság sajnos arról panaszkodik, hogy a tudományos világban manapság alig vannak viták. Annak ellenére a tekintélyelv uralkodik, hogy nyilvánvaló: a tudományok is – szinte minden vonatkozásban – súlyos válságba vergődnek.Csodákat tehát aligha remélhetünk.

2. A levélben való szavazás ellen és mellett számos indokolt érv hozható fel. Szerintem a legfontosabb mégis az, hogy bővítheti a politikai részvételt. Ha a civil társadalomnak sikerülne valóban reális alternatívákat felmutatnia, a levélbeli szavazás is szélesíthetné a demokráciát. Azaz a politika hatékonyságát.

Bogdán Tibor: Szép, bár nem teljesen...

1. Háááát – egyszer nézzük meg működés közben. A kormány felállása viszont nagyjából úgy történt, mint Victor Ponta első, „legtisztességesebb” kormányánál. Még be sem, iktatták és máris két jelöltet kellett lecserélni. A most beiktatott kabinetet tehát elvileg akár III. Cioloş kormánynak is nevezhetjük. Ami a kormányprogramot illeti: a 13 oldalas dokumentumot a miniszterelnök később további hét oldallal egészítette ki. Engem ez kissé a Ceauşescu által megverselt himnuszra emlékeztet: miután a sajtóban megjelentek a pártfőtitkár rigmusai, és arról minden munkaközösség, politikai, kulturális személyiség, pártszervezet ódákat zengett, kiderült, hogy a zseniális szövegből kimaradt egy strófa. Ami igencsak fontos volt, mert miután az előző versszakból megtudhattuk, mennyire toleráns, békeszerető a román nép, ebből viszont kiderült, hogy miként számol majd le gaz ellenségeivel.

2. Szép törvény, bár nem teljesen alkotmányos. Emellett csakis a parlamenti választásokra vonatkozik, az elnökválasztásokon és az EP-választásokon nem alkalmazható. Ráadásul a jövő évi választásokon – éppen az alkotmánybíróság korábbi határozata értelmében – egyáltalán nem alkalmazható, azt pedig a mindentudó törvénykezők sem tudnák megmondani, hogy 2020-ig még mi minden történhet. Szép törvény, nem egészen alkotmányos – és talán hiábavaló…

Gál Mária: A manipuláció árnyékában

1. A kormányprogramot nem olvastam, annyit tudok róla, hogy összeállításában nem izzadt meg a miniszterelnök és stábja. Csak azt nem értem, miért nem bízta rá Dâncura, ő igazán tudott volna gyorsan egy rendes irományt gyártani neki. Amennyit a sajtó közölt a programról, az nem valami nagyratörő. Amúgy semmit sem várok el ettől a kormánytól, nem is azért alakult, hogy bármit letegyen az asztalra, hanem azért, hogy „befogják a nép száját vele”, és a kabinet elvigye a balhét a hatalomra készülő Johannis-tábor elől. Béna kacsa lesz, mint minden szakértői kabinet, az árnyékában majd szépen megnyeri a lakosság szívét a PNL a jövő évi választásokig.

2. A diaszpóra szavazásának kérdését a probléma megjelenése óta felfújtnak, műbalhénak tartom. Előzetes regisztráció nélkül nincs az a kormány és hatalom, amely meg tudná oldani a zökkenőmentes tömeges voksolást. A tavalyi elnökválasztási cirkusz manipuláció volt, mint ahogy a levélben szavazás is az. Az országon belüli eredmények manipulációja lesz. Nem hiszem, hogy tisztán, titkosan stb. meg tudják – pontosabban, hogy meg akarják – oldani. Mindezektől eltekintve, ideális esetben sem támogatnám, mert igazságtalannak tartom azt, hogy olyanok határozzák meg egy ország vezetését, akik nem élnek ott, akiknek nem kell elviselniük voksuk következményét.

Krebsz János: Legyen olyan, mint mi

1. A szakértőket nem szeretjük. Ridegek, fensőbbségesek, emberi érzelmek mellőzésével akarnak kormányozni, és statisztikai meg logikai feladványnak tekintik a közösség jövőjét. De nekünk az kell, aki kiáll elénk, és szemünkbe mondja az igazságot, hogy példátlanul nagyszerű történelmünk és kiváló nemzeti vonásaink hatalmas ígéretet jelentenek a jövőre nézve. És vele neki lehet vágni az országépítésnek. Olyan kell, akit lehet szeretni (vagy gyűlölni): karizmatikus, demagóg, korrupt, hazug. Legyen olyan, mint mi.

2. A levélszavazás eszköz olyan országok választási rendszerében, amelyekben az állampolgárok nagy százalékban külföldön élnek, de érdekeltek a hazai politika formálásában. Technikailag azt kell csak megoldani, hogy a csalás lehetőségét minimálisra szorítsák, mert különben a mindenkori hatalom eszközévé válik a választások megnyerésében.

Rostás-Péter István: Borítékolt csalódások

1. Időhiányra is lehet hivatkozni az új kabinet kormányzati programjának első olvasatakor keletkező benyomás enyhítésére. Másodjára megnézve kerül felszínre az alapvető önellentmondás, mely kétségessé teszi a kurta „szándéknyilatkozatot”. A szakértői kormány ugyanis szűk egyéves mandátumra kötelezte el magát, de vállalásaiban olyan célkitűzések keverednek azonnali intézkedésekkel, amelyek középtávú stratégiára utalnak. A civil szférával állandósuló konzultáció, a hatékonyabb, tehát egyszerűsített adminisztráció és a döntésekben érvényesülő szakmaiság egyértelműen piros pontok. Jelzésértékű lehet , hogy a kisebbségek ügye – az egyházakéval keverve – mindössze három, általánosságokban megrekedő mondatra korlátozódik egy nagyobb fejezet alpontjaként. Érdemben december 15-e után lehet a programról véleményt alkotni, addigra ígérte ugyanis Dacian Cioloş a részletes akciótervek bemutatását. Tény viszont: a frissen felkent miniszterelnököt és csapatát túlzott elvárásokkal ostromolják több irányból. Ezért is furcsa, hogy vállalásai között szép számmal szerepelnek olyan tételek, amelyekről ő maga is tudja: nincs rájuk kellő idő, energia, támogatottság.

2. A választói episztola törvényes dokumentummá avatása önmagában nem előzmény nélküli, bő nemzetközi szakirodalma van. Mint ahogy a külföldön élő (vagy csak tartózkodó) román állampolgárok voksolását szavatolni kívánó szövegnek is sajátos „előélete” volt . Megspórolta az ilyenkor oly szükséges közvitát és a pártok is kivonultak a porondról, hogy végül az Állandó Választási Hatóság gründoljon egy tervezet-félét. Több sebből vérző törvény lett belőle, amit az államfő sebtében ki is hirdetett, miután az alkotmányos normakontroll semmibe vette a konkrétan megfogalmazott alapos aggályokat. A pillanatnyi „közérdek” nyomására elfogadott szöveg visszaüt majd első adandó alkalommal, és csak reménykedni lehet, hogy megint, ha későn is, tanulunk valamit a történtekből. Klaus Iohannis szempontjából pedig épp hogy elégséges bizonyítvány elnöksége első évét ezzel a jelképes, de igencsak kétes értékű gesztussal zárni.

Sebestyén Mihály:

1. Legyünk derűlátók! Lesz 11-13 új gazdag ember, akik most a kormányba bekerültek. Technokraták technozene mellett technikázzák el a közpénzeket, ami a nehézkes hazai technikával évekkel később fog kiderülni, amikor már rég pártkormányok lesznek hatalmon, akik mindevégig erre a semleges kormányra fognak negatíve visszamutogatni. És a lehetséges-valószínű-elkövetett bakikra fognak hivatkozni, ha nekik valami rosszul megy. Ez egy sajátos, nemzetközlileg is játszott játszma. Hosszú távon tehát ez lesz a Bűnbaki Kormány. Egyébként nézzünk bizalommal elébe a dolgoknak. Az ártatlanság vélelme és a tanácstalanság félelme mindenkit megillet.

2. Feltételezem, hogy a levélben történő szavazáshoz előbb regisztrálni kell. Már itt is sorok fognak kialakulni a hozzáillő tömeghisztériával és jelenetekkel. Elképzelem, hogyan keresik a budapesti követség és konzulátusok előtt kígyozó sorokban az emberek a csíki vagy a marosi, a gyergyói és az udvarhelyi listákat. Lesz is felháborodás, ha nem szavazhatnak haza, a saját falujukba, megyéjükbe. A levélben szavazással az a baj, hogy a tisztviselők nem továbbítják, elektronikai zűrzavar miatt csak késve, időponton túl, szándékos csúsztatással fognak eljutni a szavazatok. Elsikkadnak, máshová irányítják őket. Ez a legvalószínűbb rossz változat. A jobb változat: ha hazajön az ipse, és helyben küzd meg a szavazatszűkítő bürokráciával.

Székedi Ferenc: Szalvéta és nyuszi

1. A 89-es változások  után Romániában a bal-jobb, illetve konzervatív-liberális skálán volt már mindenféle kormányunk és két kézen sem lehet megszámolni, hány miniszterelnökünk. Ez egyrészt jó, mert az igazolja, hogy valamiképpen működik a fékek és ellensúlyok demokratikus társadalmakban kialakított rendszere, senki nem tud hosszú ideig egyetlen igazmondóként megkapaszkodni a hatalomban, másrészt viszont ugyanez bizonyítja a politikailag ide-oda rángatott államigazgatás tökéletlenségét és szakmaiatlanságát. Az állandóan csodát váró Romániának rá kell jönnie, hogy az elnök- vagy miniszterelnök-, illetve kormányváltások nyomán egyik pillanatról a másikra nem lehet a bűvészkalapban levő gyűrött szalvétából elővarázsolni a mindenki által megtapsolt nyuszit. A társadalom és a mindennapi élet jóval lassabban mozdul el, és csak akkor a kívánt irányban, ha ez céljaiban és eszközeiben kellőképpen kialakított. A szakértő kormányok rövid távon ehhez jobban értenek, hosszabb távon azonban nélkülözhetetlenek a becsületes és karizmatikus politikusok. Én kimondottan szurkolok ennek a kormánynak, örülük, hogy a miniszterek jó része nem nacionalista, Európára nyitott és azt is remélem, hogy egyharmada nem valamiféle kvóta szerint nő, hanem azért, mert egyénként ezek a nők értenek legjobban a szakmához. Az ország számos térsége mutatja: Románia fejlődőképes ország, voltaképpen ezt kellene adott mértékben a lemaradt régiókkal egyensúlyba hozni.

2. Elvileg a levélszavazással semmi gond, hiszen a külföldön élő románok és romániai magyarok számára kényelmes és költségtakarékos eljárás, az sem valószínű, hogy a romániai magyar politikai erők számára borítaná az eredményeket, hiszen a vendégmunkások összetétele nagyjából leképezi az ország népességét. A gond viszont technikai jellegű: hogyan lehet kiszűrni a többszörös szavazásokat, a hamisításokat. Mivel a törvényt már elfogadták, azt hiszem, a szakértőknek ez irányban kellene tájékozódniuk, hiszen szerte a világon már szerveztek hasonló (köztük internetes) szavazásokat .

Szőcs Levente:

1. Nem várok ettől a kormánytól semmit, elmondanám viszont, hogy mit tehetne ez a kormány (bár szerintem nem fogja megtenni). Egy év túlságosan rövid idő ahhoz, hogy alapvető reformokat hajtson végre, viszont előkészíthetné a román társadalom legmélyrehatóbb reformját. A technikai részleteken túl, sőt azok előtt, el kellene dönteni, hogy milyen országot akarunk, és annak megvalósításához milyen intézményi struktúrára van szükség. Két ciklus, egy évtized alatt két alkotmánymódosítási kísérlet dőlt dugába, mert a pártok nem tudtak megállapodni, mire pedig megállapodtak, a választások közelsége miatt nem maradt idejük/erejük a kivitelezésre. Egy technokrata kormány biztosíthatná a hátteret egy olyan széleskörű vita lefolytatásához, amire Romániában még nem volt példa.