Ha van politikusi kiskáté, akkor annak első paragrafusa valószínűleg úgy hangzik, hogy a választóknak mindig igazuk van. Akkor is, ha jutalmaznak és akkor is, amikor büntetnek. Vasárnap mindkettőt megtették – és természetesen igazuk volt.

Jutalmazták mindenekelőtt az USL következetes magatartását. Azt, hogy az államfő felfüggesztésének júliusi kudarca után nem zilálódtak szét. Nem engedtek a megosztó próbálkozásoknak, egyben maradt az egyetlen olyan politikai entitás, amelyiknek deklarált célja Traian Băsescunak és rezsimjének megbuktatása. Jutalmazták a választók továbbá a szavatartó és a nehéz nemzetközi gazdasági körülményekhez képest eredményes kormányzást. Pontának ellenszélben és a hajóskapitány szabotázsakcióinak közepette is sikerült egyenesben tartani az ország hajójának kormányát, és ez nem kis teljesítmény.

Itt kell megjegyezni azt is, hogy az USL nagyarányú győzelmének – paradox módon – maga Traian Băsescu is kovácsa volt. A választók minden bizonnyal elnézőbbek voltak az USL-kormányzással szemben azért, mert az alapvető problémájukat – Traian Băsescu eltávolítását – a nyáron nem tudták megoldani. A vasárnapi voks sajátossága ugyanis az volt, hogy ezúttal a konkrét gazdasági és szociális problémák megoldása mellett a tét kimondatlanul is az államfő által megtestesített hatalomkoncentráció és demokrácia-deficit felszámolása volt. Az átlag romániai választó huszonkét év alatt nagykorúsodott. Már szinte mindegyik kormányképes pártot kipróbálta, és nem reménykedik abban, hogy egyik vagy másik nyeregbe juttatásával egycsapásra megoldódnak mindennapi gondjai. Ilyen körülmények között a zord időjárás ellenére is viszonylag magas részvételi aránynak és a rendkívül egyértelmű eredménynek csakis egy magyarázata lehet, nevezetesen az, hogy a választók – akiknek mindig igazuk van – ettől remélték a jogállamiság helyreállítását, a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása révén működtetett informális, ám nagyon is hatékony elnöki önkényuralom megszüntetését.

Ugyanakkor – igaza tudatában – nemcsak jutalmazott, de büntetett is az istenadta. Mindenekelőtt az ARD-t büntette mégpedig azért, mert nem volt hajlandó függetlenedni Traian Băsescutól. Az utóbbi hónapokban rózsaszínűre átmázolt narancssárga párt továbbra is szófogadó kiskorúként és stréber felnőttként leste Zeusz kegyeit, bízott az elnök manipulációs képességeiben (mint a hitleristák a csodafegyverben), s közben teljesen feladta a pártépítés, programalkotás feladatait. Nem tekinthető véletlennek, hogy az ARD olyan tapasztalt és harcedzett politikusa, mint Vasile Blaga elvesztette kollégiumát egy teljesen ismeretlen USL-s jelölttel, Matei Suciuval szemben.

A Temes megyei választók egyértelmű szankciója volt ez, amiért a PDL elnöke nem mert kilépni Băsescu árnyékából. Mindezen túl szólt a választói büntetés a teljesen koncepciótlan, széteső és kizárólag lejáratással, ijesztgetéssel operáló ARD-s kampánynak is. Miközben az USL minden alkalmat megragadott arra, hogy felsorolja a kormányzat eredményeit és további programját, az elnöki párt kommunikációja kimerült a meglehetősen elcsépelt băsescui tézisek ismétlésében (nem jelöli ki Pontát miniszterelnöknek, nem ismeri el a pártszövetséget, csak az azt alkotó pártokat stb. stb.)

Az első felmérések közzétételét követően persze minden másképpen látszik. Az USL egyértelmű győzelme után bizonyosra vehetjük, hogy Traian Băsescu – már csak a túlélési ösztönére hallgatva is – nem fogja megkockáztatni azt, hogy ne adjon kormányfői megbizatást Victor Pontának. Annak a Victor Pontának, aki megkapó érettségről és megfontoltságról tett tanúbizonyságot, amikor az első közvélemény-kutatások ismertetése után nem próbálta meg eljátszani a Big Bananát, hanem együttműködést ajánlott a parlamentbe bejutott egyetlen kormányképes alakulatnak, az RMDSZ-nek. Mondhatnánk azt, hogy e mögött az alkotmánymódosítás kizárólagosan politikai érdeke húzódik meg.

Kétségtelen, hogy ez is benne van a pakliban, azonban a miniszterelnök minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz időszak vár rá, és ahhoz, hogy továbbra is eredményes maradjon, minden kreatív és lojális politikai szereplőre szüksége van.

S ha már az RMDSZ-re terelődött a szó, meg kell állapítanunk, hogy a Szövetség – bár a végleges hivatalos eredményeknek még nem vagyunk a birtokában – minden valószínűség szerint átlépte az öt százalékos küszöböt. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy a magyarság érdekképviseletének megosztására tett – még a magyar kormány által is támogatott – kísérletek rendre megtörnek a romániai magyar választók bölcsességén, akiknek ezúttal is igazuk volt. S ez még akkor is igaz, ha ezúttal igencsak rezgett (s talán még mindig rezeg) a léc. Az RMDSZ által elvesztett mandátumok viszont arra figyelmeztetnek, hogy túlságosan sokáig nem lehet felelőtlenül és módszeresen aláaknázni az egységes érdekképviseletet. A sokszínűségnek csakis egy szervezeten belül van a helye.

A demográfiai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a romániai magyar közösség nem bír két szervezetet a parlamentbe juttatni, a véleménykülönbségeket vagy sikerül „házon belül" megoldani, vagy az egymással versengő magyar pártok elesnek a törvényhozásbeli képviselettől, annak minden következményével együtt.
Örvendetes, hogy az RMDSZ felismerte ezt az igazságot, és Kelemen Hunor ígéretet tett arra, hogy a választások után újragondolják az együttműködés lehetőségeit a konkurenseikkel. Kérdés, hogy a magukat a hat-három illúziójába ringató EMNP-sek is megértették-e a választók leckéjét, vagy pedig ők valamilyen más érdeket akarnak képviselni.