facebook cover


Székedi Ferenc: A kormányrúdnál?


-A A+

Kétségtelen, szombaton Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsa a klasszikus derűlátó-borúlátó dilemmával találkozott: örülni kell azért, mert a pohár félig tele van, vagy sírdogálni, mert félig üres? Az RMDSZ-nek elegendő indok lehet a megelégedésre az a tény, hogy bent van a bukaresti parlamentben, de összeszoruló torokkal gondolhat vissza arra, hogy bizony rezgett a léc, amikor az utolsó pillanatban átsuhant fölötte, és nem is úgy fogott talajt, amiként gondolta, hiszen előző mandátumai közül négyet elveszített.

Nyilván, mindezen ideje lesz még eltöprengeni, csakhogy a politikának a legfontosabb dolga mindenekelőtt a jelen dolgaival törődni, mert különben olyan döntéshelyzetekből maradhat ki, amelyekbe utána nincs visszatérés. Az RMDSZ számára ugyanis a következő nagy kérdés máris itt van: ha lehetővé teszik számára, akkor kormányozzon vagy maradjon ellenzékben?

A kételyt alighanem magyar és román szempontból is érdemes mérlegelni. Magyar tekintetben érdemes felidézni Kelemen Hunor RMDSZ elnök többször is elhangzott mondatát, amelynek lényegét a szervezetnek még mindig nem sikerült kellőképpen kommunikálni sem a magyarság, sem a románság felé. (az utóbbi tekintetében pedig még inkább zárlatos a kommunikáció). Az RMDSZ a parlamentben a teljes erdélyi magyarságot képviseli – a választások után ezt jelentette ki többször, ha nem is mindig azonos szavakkal a szövetségi elnök, és nem véletlenül.

Az RMDSZ ugyanis egyrészt a teljes romániai magyarság érdekképviselete, nem csupán azoké, akik rá szavaztak, hanem azoké is, akik otthon maradtak vagy ugyancsak elenyésző mértékben a Magyarországról támogatott és kampányötletelt vetélytársra adták a szavazatukat, másrészt viszont önálló és jelentős politikai erő, még a szociálliberálisok kétharmados győzelme után is. Ami azt is jelenti: a szervezetet nem csupán a romániai magyar érdekek, ha úgy tetszik a kisebbségi-nemzetiségi közösségi érdekek képviselete foglalkoztatja, hanem cselekvően részt kell hogy vegyen saját országa sorsának irányításában, hiszen milliónál jóval több romániai magyar állampolgár érdeke is ezt kívánja.
A gazdasági válságból való kilábalás, a szociális körülmények javítása, az életszínvonal növelése nélkül ugyanis a romániai magyarok egyéni és közösségi léte sem javulhat, és talán elegendő emlékeztetni arra: valamennyi, a magyarok körében végzett felmérés az utóbbi három esztendőben azt állapította meg, hogy a mindennapi élet gondjainak a megoldása elsődleges más tennivalókkal szemben.
Az elmúlt két évtized jól érezhetően megtanított arra: egy kormányzó RMDSZ jóval hatékonyabb eszközöket tart a kezében, mintha csupán a parlamentben, az ellenzéki padsorokban foglalna helyet.

Az RMDSZ a kormányban egyrészt olyan törvények indítványozásában, előkészítésében játszott igen nagy szerepet, amelyek befolyásolták az egész ország jó irányú, az európai eszméket és gyakorlatot követő átalakulását, demokratizálódását, másrészt viszont a betöltött miniszteri tárcák lehetővé tették azt is, hogy a figyelmet (értsük alatta a beruházási összegeket is) az ország olyan régiói felé fordítsák, amelyek több szempontból is egyenlőtlen bánásmódnak részesültek az utóbbi két évtizedben.

Ennek köszönhető az, hogy a magyar miniszterek részvétele jelentős egészségügyi, művelődési és műemlékvédelmi, infrastrukturális és környezetvédelmi, település-felújítási beruházásokat eredményezett tömbmagyar vagy magyarok is lakta városokban-községekben, és arról sem lehet megfeledkezni: a magyar kormányzati jelenlét Bukarestben nem csupán a miniszterek, hanem a kormányzati intézmények más szintjein is érvényesül, azokkal a kapcsolatteremtési lehetőségekkel, amelyek a megyei és helyi önkormányzatokhoz vagy egész sor, széttelepített állami intézményhez vezetnek.

Ami viszont a román szempontokat illeti: összességében az új, román kormányzat érdeke, hogy módosítsa azt az európai intézményekben és kormányhivatalokban nem véletlenül keletkező véleményeket, miszerint Kelet-Európában a nagy parlamenti többségek az autokrácia irányába való elhajlással járnak. Az RMDSZ kormányzati részvétele adott mértékben képes helyreállítani a Romániával szembeni, a nyári politikai csaták során alaposan megrendült bizalmat, és ez Pontáék számára még akkor is fontos, ha néhány politikusuk a saját egyéni érdekét (értsd miniszterségét) látja veszélyeztetve.

Kétségtelen, a hétfői, cotroceni tárgyalások után is az érvek többsége arra mutat, hogy az RMDSZ-nek továbbra is részt kell vállalnia a kormányzásban. Nem utolsósorban jót tesz ez Magyarország és Romániai viszonyának az elkövetkező években.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik