facebook cover


Sebestyén Mihály: A magánhajhoz való jog


-A A+

Még nem foglalták paragrafusokba, majd csak ezután teszik meg, remélem. Az értekezés kiváltó alkalma, az a hír, melyből megtudtam több lap híradása nyomán, hogy François Hollande fodrászának fizetése eléri hat főállásban foglalkoztatott hazai aranydiplomás szakember összjövedelmének kétszeresét. Vagy még többet is.

Ha azt nézzük, Angela Merkelnek a sztájlisztja, tekintve az államhölgy gyakori nyilvános megjelenését, szereplését, hajmeresztő diplomáciai egyeztetéseit, még magasabb bérért kell éjt nappallá téve dolgoznia, ugrálnia, simítania, rögtönöznie. Sőt most már versenybe száll az új angol miniszterelnök, Májusi Terike is, aki konzervatív párt- és hajtisztességére nagyon büszke lehet, fodrásza pedig a brit topra tőr.

Végigmehetnénk az Unió és Unión kívül álló állam- és kormányfők fodrászainak, hajszobrászainak és privilegizált Gedejon Bácsiinak, „a nők bálványa” sorozatán, eltérő típusokkal találkoznánk. Akiknek nem csupán a külső-józsefvárosi Salgovácné hoz túrós buktát az ismert nóta szerint (szövegét írta Szenes Iván), hanem az államfők bizalmukkal is kitüntetik őket. Ugyanis, mint sokak előtt ismeretes lehet, némely nők a búra alatt rendszerint jókat dumcsiznak, a magán- és esetünkben még a közélet titkai sem maradhatnak rejtve az üzlet vendégei előtt.

A kivétel itt is Clintonné naccsásasszony, aki például amikor a magán-villámpostájára bízta külügyeket, azért tette, mert a búra alatt nem beszélt, hanem eszeveszett sürgősséggel oldotta meg az amerikai külpolitika gubancait, szólt oda a csatlós államoknak vagy a kutyálkodó szövetségeseknek a „lassabban a testtel, baby”, „nem oda Washington”, vagy „nem eszik olyan forrón a hamburgert” típusú figyelmeztetésekben. Tette mindezt azért, mert nem szeret beszélgetni a fodrászatban, pedig a Fehér Háznak aztán legendás fodorítói vannak, akik még Ronald Reagennek is csúcsos frizurát tudtak szoborni a semmiből. Persze kilépésüket követően alá kell vetniük magukat a kongresszus szabta legszigorúbb titoktartásnak, nem publikálhatnak önéletírásokat, nem beszéhetnek újságírókkal, nem készíthető velük úgynevezett nagy- vagy életútinterjú. Szigorú némaságra vannak ítélve.

Ha mégis kiszűrődhetnek titkok a kormányok bosszantására, a kül- és belpolitikai zavarkeltés célzatával, az nem a fodrászoktól ered, nem a felelőtlen borbélyfecsegés következménye, azt olyan pancserek, céhen kívüli kontárok teszik mint az Assange-kölyök, aki egy vándorcirkuszt működtető házaspár gyermekeként semmit sem sajátított el a cirkuszi elefántok hallgatásából vagy a vízköpő majmok bölcsességéből, hogy Buddha három közmondásos emberszabású állatának példázatáról ne is beszéljek.

Francois Holland fodrásza álomfizetéssel rendelkezik, valószínűleg jobbal, mint a legtöbb tévéstúdió vagy filmgyár alkalmazottja, akik gyakran sztrájkba is lépnek a gyalázatos bérezés miatt, és ilyenkor a bemondók (férfi, nő, monogám, meleg) vagy női jellemdomborítók (a kebelbarátok nagyobb örömére) kócosan, fésületlenül, szétzilált hajsátorral kénytelenek a felvevőgép elé állni; eleget is bosszankodnak a konzervatív ízlésű rendezők, hogy filmjük így nem éri el a tökéletességet, és nem lesz elég unalmasan erkölcsnemesítő (ez az oka, hogy ebben a kategóriában oly gyakori a korai infarktus, hűdöttség és halál), de bezzeg a pornórendezők nem törődnek efféle apróságokkal, hisz úgy sem a fejdíszítmények, a tupír, a raszta valamint a csábos lokni viszi a művet, hanem az alábbiak.

Az én fodrászom minden javadalmazás nélkül nyír, igazít, kopaszt. Már régóta leszoktam arról, hogy valamely neves borbély-officinát vagy névtelen uniszex fodrászatot felkeressek, holott vannak ismerőseim, akik szívesen dolgoznának a fejemen. Egész egyszerűen a hajmívelést az apró, de annál lakályosabb, nem egyszer feltört padlójú fürdőszobánkban oldjuk meg. Az oroszpiacon beszerzett hajdan szovjet olló segítségével életem párja levágja a hajamat, mialatt semmilyen titkomra nem kíváncsi, nem kezdeményez beszélgetést, nem akar az időjárás/foci felől kifaggatni, csupán erélyes utasításokat ad, merre fordítsam a tekintetemet hordozó fejezetemet. (Minden politikai, szociális vagy erkölcsi célzat nélkül.) Mikor elkészül, összesepri deres üstököm elhullott kevesbedő kalászait, nem őriz meg titokban egy fürtöt/tincset, amellyel aztán a hatalmába tarthat, megbabonázhat, azt úgyanis már megtette korábban, és a varázslat azóta is tart. (Ámbátor jól leplezem.)

A hajvágás végeztével megköszönöm szolgálatait, megnézem magamat a tükörben – pontosan úgy mint a koronás fők, mint az európai demokrácia vezetői, akik ki- s belépnek az Unióba –, azzal a lényegtelen különbséggel, hogy rólunk nem írnak, nem fecsegnek. Tiszteletben tartják a magánéletünket.

Fotó: 4cdn.hu



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik