Jó ideig nem vettem észre. A hatalmas belső teret nézegettem, a még restaurálásra váró, patinás bútorzatot, a lelógó történelmi zászlókat és azokat a nagyméretű pointilista, vagy helyenként annak ható vásznakat, amelyeket egy Franciaországból hazatért román festő állított ki. A besztercei evangélikus templom lenyűgöző méretei mellett az ember amúgy is nehezen vesz észre egy amolyan A4-es méretű, a hosszabbik oldalánál szegre felakasztott keretet, amelyben üveglap alatt egy rövid szöveg lapul, sok-sok aláírással.

Mindenekelőtt ez utóbbiak tűntek fel, és közelebb lépve vettem észre, hogy ott sorakozik majd valamennyi erdélyi történelmi egyház pecsétje és vezetőjének vagy személyes megbízottjának neve és kézjegye. Amit pedig románok, németek, magyarok, pontosabban ortodox, görög katolikus, evangélikus, református, katolikus egyházi vezetők egyházaik, azaz híveik nevében aláírtak, nem volt más, mint a 2013. augusztus 25-én, a templom felszentelésének 450. évfordulóján elfogadott, alig több mint tíz soros Besztercei Kiáltvány, amelyet sem akkor, sem azóta nem sokat emlegetnek, pedig gondolatiságánál és megfontoltságánál fogva megérdemelte volna és megérdemelné éppen az ellenkezőjét. Lefényképeztem a román nyelvű szöveget és magyarul, nem szószerint, összegzem annak néhány gondolatát.

A kereszténység alapvető értékei alapján,a jóhiszeműség jegyében, fenntartjuk a szabad véleménynyilvánítás jogát. Küzdeni fogunk multikulturális, több etnikumú és több vallású jellegünk megőrzéséért. Úgy vélekedünk, hogy a másság és a tolerancia tiszteletbentartása olyan igazi, ökumenikus párbeszédhez vezet, amely közösségeink hasznára van. A mai bonyolult és állandó változásnak kitett világban az Isten szeretete és a hozzánk közelállók tisztelete azok a vezérelvek, amelyeket be kell tartanunk. Krisztus nevében szeressük felebarátainkat úgy, mint önmagunkat, hagyjuk örökségül az elkövetkező nemzedékeknek a keresztényi szeretet egységében megnyilvánuló sokszínűséget.

Bevezető sorok és zárszavak nélkül erről szól véleményem szerint az erdélyiség – ha úgy tetszik, a történelmi tapasztalatokból örökölt transzilvanizmus – szellemében megfogalmazott Besztercei Nyilatkozat, amelyet a mai, valóban változó és ellentétekkel terhes világban én szívesen lefordítanék még egyszer saját anyanyelvünkre, persze továbbra is a keresztény alapelvek és az európai értékek szellemében.

Például így: ne igyekezzünk meggátolni senkinek a jóhiszemű véleménymondását, hanem töprengjünk el lehetséges igazságainak töredékein, vagy legalábbis őszintén és nyíltan, bármiféle alatttomos hátsó szándék nélkül megfogalmazott szempontjain.

Ne gyűlölködjünk fölöslegesen, illetve egy bárhonnan érkező, kis hírbolhát soha ne fújjunk fel óriási gyűlölet-elefánttá.

Bármilyen hír hallatán ne a pánikot fokozzuk és ne a félelmet nagyítsuk fel rettegéssé, hanem igyekezzünk megtalálni a kiegyensúlyozottság támpontjait.

Bárkinek a jog alapján megítélhető és elítélhető tettei miatt soha ne törjünk pálcát egész közösségek fölött.

Európa avagy szűkebb és tágabb környezetünk történelméből, a közel- és távol-múltból bármennyire is tényszerűen előhívott ellenségeskedéseket soha ne tegyük meg életünk vezérelveivé, mert akkor nem látjuk tisztán sem a jelent, sem a jövőt. Ha mindegyre a múltban élünk, akkor éppenséggel saját cselekedeinknek szabunk korlátokat, és gyermekeinket, unokáinkat térítjük le a megváltoztatható, az átalakítható, az emberibb jövő útjáról.

Soha ne zárkozzunk be, soha ne legyünk zárvány, maradjunk nyitottak, figyelmesek, és fogadjuk el, hogy másoktól is van amit tanulni, nem tartjuk kezünkben a mindentudás aranykulcsát.

És soha ne feledjük: a kereszténység alapértékei nem nemzet-, hanem emberközpontúak, és mint oly sok gondolat, eszme, bölcselet az évezredek során, ezek is módosíthatják értelmezési lehetőségeiket, valamint a belőlük kirajzó gyakorlatot, az eltelt idők, a földi világ változásainak és társadalmi átalakulásainak a függvényében.

Az egykor katolikus és immár négyszázötven éve evangélikus templom tornyába, a maga hetvenöt méterével a legmagasabb erdélyi templomtoronyba, immár lift visz fel. A nyilatkozat kis, keretes szövege azonban azt igazolja: nem csak onnan lehet messzire látni.