facebook cover


Sebestyén Mihály: A szenteltvíztől a paprikáig


-A A+

Minden a meglepetésen múlik. Nincs show-műsor meglepetések nélkül. Nincs buli vagy nyereménysorsolás sem. Az emberek imádják a potyát és az ál-potyát is. (Például amikor rengeteget fizetnek azért, hogy egy showt lássanak, amelynek műsorszámait csak részben jelentik be előre: az elhallgatásban rejlik a lepetés.)

Ha nincs semmilyen ötleted, hirdesd meg, hogy óriási szenzációk várnak a betévedőkre. A többi nem a te dolgod. Ha egyetlen egyet sem tudsz kisütni, sebaj, maga a hiány a vegytiszta szurprájz.

Szóval a hiányból is lehet ajándékot csinálni. Például az ájtatosan mondén és nagyvilági Konstancán annak ellenére, hogy a keleti rítus májszterei százezer – jól hallod: százezer – flaska szentelvizet osztottak szét a hívek között, hatalmas tömeghiszti tört ki könyökléssel, rendezetlen nyomulással és ájulással, volt lökdösődés, anyázás, istenkáromlás, egymást tapodták a jámbor hívők, mintha a leghamisítatlanabb misztikus szocializmus tért volna vissza. Ja és utána hidegvízbe ugrálás nem testnevelési célból. (Mintha nem is emlékeznének a hosszú melegvíz-elvonásokra. Ők tudják.)

A kormány viszont máris átírt az Európai Unió Segélyközpontjába a konstancai események kapcsán, jelezve, hogy hazánk szeretne minden hónapban lehívni egy-egy meghatározott nagyságrendű szenteltvíz-támogatást, amelyet a lakosságnak osztana szét, hiszen erős a tömegigény erre, s ők is belátták, hogy a kiló rizs és máléliszt, cukor és kenőmájas mellett már csak a szenteltvíz segít. Nyáron a szentelvizet az aszály elleni harcban vetik be, ámbár még meg kell kérdezniük a pátriárchát, hogy teologice összeegyzethető-e az isten bünetése (aszály) a büntetés megszüntetését célzó modern szentelvíz-öntözőcsatornák működtetésével.

Ugyancsak meglepetés az, ami kedves barátomat, Depardieu mestert érte, aki a magas francia adók elől a jóval enyhébb adóterhekkel megpakolt Belgium állampolgárságát igyekszik felvenni, minek érdekében házikót vett a belga-francia határ közelében, már odaát. Miután szándékát ország-világ előtt világossá tette, nem mutyizott. A belga kormány a francia szomszéd nemzeti büszkeségre és adópréselőire való tekintettel vonakodik megadni Mondieu barátomnak a belga honosítási okmányt. De sebaj, mint a régi jó időkben a bajba jutott és elnyomott emberiség megmentője, a "nagy vagy Szovjetunió" azonnal ott termett. De mit beszélek: nem Szovjetunió, pfuj, csúnya rutin, hanem Oroszország anyácska, amely kebelére ölelné elnyomott milliomos haveromat, a francia Gellértet (Gerard). És ezzel barátaim, kedves olvasóim, új adóparadicsom van kialakulóban Európa keleti premén az ázsiai puszták előterében. Rosszija.

Idehaza erről ne is álmodjunk, hiszen fejünkre hull majd a rengeteg szenteltvíz az általános felmelegedés dacára. Románia az idén sem lesz paradicsoma az adózóknak. Nekünk most is a paprika jut. Az is vitamin. Az ember csak rátekint az adóívre, a hivatal követelőző kis levélkéire, és máris megtelik életerővel. Felpaprikázódik.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik