Krebsz János: Megbélyegzés és hisztériakeltés
A magyarok a GULAG-on témakört kutatjuk a levéltárban. Kevéssé köztudott, hogy Magyarország a háborús bűnösség tekintetében a második világháború vége táján talált gyorsan egy hazai kisebbséget, amelyre egészséges önvédelmi ösztönnel ráhárította a jóvátétel és a felelősség kérdését.
Roppant kevéssé közismert, hogy a háborús jóvátételre (magyar közigazgatási közreműködéssel) Szovjetunióba szállított hadifogoly státusú magyarok többsége a sváb falvakból elhurcolt fiatalság volt, férfiak tizenhét és harminc év között, nők tizennyolc és harminc között, mindenki. Kettő-négy éveket lehúztak szénbányákban, üzemekben, lágerekben embertelen körülmények között. Csupáncsak azért, mert németek voltak. A legfiatalabb háborús bűnösök tizenkét évesek voltak a háború kitörésekor. Húsz-harminc százalékuk meghalt az úton vagy a rossz élelmezési, időjárási és munkakörülmények következtében. Majd az itthon maradottak jókora hányadát kitelepítették a fölégetett Németországba, menjenek „egy batyuval, ahogy jöttek!”. Háborús bűnösökkel így bánunk.
Csak emlékeztetőül ideírjuk, hogy Magyarország volt a németek utolsó csatlósa, a végső pillanatig kitartott a fasiszta birodalom mellett, és a kiugrási kísérletét is pancser módon elrontotta. Addig áradt a dicsőségesen demagóg győzelmi mámor a rádióból, sajtóból és plakátokon. A faji gondolat meg egy másik kisebbség megbélyegzése, amelynek nagyobb hányada a gázkamrákban végezte. Átélni azt, hogy a hazád nem tekint a fiának.
A fordulat idejéről, a deportálásról és a kitelepítésről nagyon kevés dokumentum maradt fenn, és nagyon sokáig tilos volt ezekről a dolgokról beszélni, ha jót akart az ember. Hasonlatosan az orosz katonák rabló és erőszaktevő tevékenységéhez, mert hivatalosan felszabadítottak bennünket, és testvéreinkké váltak.
Találtunk egy levelet ebből az időszakból, amelyben a megyei főszolgabíró a Nemzeti Bizottságnak számol be a megye állapotáról, és az "idegen lelkű és idegen vágyakkal dolgozó nép" és "elnémetesített vármegyénk újra magyarrá tétele" fordulatokat használja a megváltozott körülményeknek megfelelően.
Csak emlékeztetőül: ennek a megbélyegzett kisebbségnek a tagjai akkor már százötven-száznyocvan éve itt éltek, nyelvükben és lelkükben idegenek maradtak, de megjárták a Don-kanyart a magyar hadsereggel, a túlélőket besorozta a német megszállás után a birodalmi hadsereg, s többségükben Nyugatról tértek haza hadifogságból.
Idegen lelkű és idegen vágyakkal dolgozó népnek lenni nem könnyű. Ilyesmiket éltek át Romániában a szászok. Hasonlít minden olyan többség – kisebbség helyzethez, amelyben a túlélés és az asszimiláció a legvonzóbb alternatíva