facebook cover


Gál Mária: Félremagyarázott bolhacirkusz


-A A+

A Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor és főszerkesztője, Stefka István szerint Bayer Zsoltnak a lap szombati számában megjelent, a szigethalmi késelés kapcsán közölt írása nem a lap véleményét tükrözi. Az újság, amelynek Bayer is munkatársa, kedden adta közzé nyilatkozatát, miután már a közélet minden szereplője megszólalt a nagy felháborodást keltő cigányozási ügyben, követelve a publicista kizárását a Fideszből, melynek alapító tagja és az 5. számú tagkönyv büszke tulajdonosa, a miniszterelnök barátja, a párt ünnepi rendezvényeinek állandó meghívottja. Az ominózus írást leközlő lap szerint bár Bayer szavait félremagyarázták, ők elnézést kérnek azoktól, akik számára félreértésre adott okot a szerző néhány gondolata.

Hogy mit is értett félre a magyar nagyérdemű? Még idézni sem kívánom hosszan Bayer szóban forgó írását, de ha annak csupán egyetlen sora jelent volna meg, vagy ha csupán egyetlen mondatot emelünk is ki belőle, azt sem lehetne félremagyarázni. Az MTK birkózójának megkéseléséből pillanatok alatt cigányügyet csinált a média egy része, Bayer pedig nem kevesebbet állított hosszú, még idézni is szégyenletes eszmefuttatása során, hogy "a tények pedig ezek, a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. (...) A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. (...) Állatok meg ne legyenek. (...) Ezt kell megoldani - de azonnal és bárhogyan!".

Ezek a sorok teljesen egyértelműek. Itt már az uszításnak olyan szintjéről van szó, amelyre mindeddig még Bayer sem vetemedett, pedig írt már ő cifrákat zsidókról, cigányokról, liberálisokról, ellenzékiekről, ám mindeddig az „azonnali és bármilyen megoldást" még ő sem merte hangoztatni.

Ahhoz, hogy ide fajuljon a dolog, kellett egy szerkesztőség, amely helyet és teret ad az ilyen eszméknek és hirdetőiknek, kellett hozzá a magyar társadalom széles rétegeinek radikalizálódása, még szélesebb rétegek passzivitása, és kellett hozzá egy cinkos hatalom, amely ha nem is ért ezzel egyet, de mindaddig szemet huny fölötte, míg pártérdekei így kívánják.

Kezdjük az elsővel. Bayer a Széles Gábor birtokolta médiabirodalom – a Magyar Hírlap és az Echo TV – sztárja. A szerkesztőségi nyilatkozat pedig azt szögezi le, hogy a publicista „saját véleményét" írta meg, amely nem tükrözi a lap véleményét, és hozzáteszi azt is, hogy a szerző szavait tudatosan, rosszindulatúan félremagyarázták. Talán még az olvasó is tisztában van azzal, hogy egyetlen lapban sem jelenik meg véletlenül egy írás. Bayer nem csempészhette be mindenki tudta nélkül a véleményét, azt a megjelenésig látnia kellett a rovatvezetőnek és a felelős lapszerkesztőnek, korrektornak, tördelőnek. Megjelenése még akkor is elfogadhatatlan lenne, ha a közléskor, nem pedig az országos felháborodás után napokkal teszik közzé, hogy a cikk nem tükrözi a lap véleményét, mert ilyen vélemény egyszerűen megengedhetetlen, közlésére nincs mentség. Ám ez az elhatárolódás is jobb lett volna, ha meg sem jelenik. Nem csupán azért, mert túlságosan átlátszó, hanem azért, mert amit a továbbiakban hangoztat, hiteltelenné teszi „minden rasszista és antiszemita megnyilvánulást elítélő" szavaikat. "Tudjuk, hogy a Magyar Hírlap elleni támadásnak nem titkolt célja a jobboldali egység megbontása, a Békemenet szervezőinek lejáratása, a többségi társadalom demokratikus erőinek megkérdőjelezése" – szögezték le.

Ennyit a bűnbánatról. Bayer persze továbbra is a jelzett médiumok főmunkatársa, a jobboldali egység apostola és a Békemenet szervezője marad, miközben a Hírlap „még fokozottabban figyel arra, hogy olyan írás ne jelenjen meg, amely gyűlöletkeltésre adhat teret akár a jobb, akár a baloldal számára". (Az eddigi „fokozott figyelem" alátámasztására elegendő belelapozni az újság korábbi számaiba vagy belehallgatni az Echo Tv néhány beszélgetős műsorába.)

A szerkesztőségi közleménnyel egyidőben Bayer is megnyugtatta a háborgó közvéleményt, hogy "Nem akarom likvidálni a cigányságot, sem egy részét, sem egyetlen cigányt. (...) Rendet akarok. Azt akarom, hogy minden tisztességes cigány ember boldoguljon ebben az országban, és minden, társadalmi együttélésre képtelen és alkalmatlan cigány pedig legyen kirekesztve a társadalomból".

Abba nem akarok belegondolni, hogy hová és hogyan rekesztené ki a jelzett réteget, mert a történelem túl sok ötletet adna erre, de akaratlanul is az jut eszembe, amikor mintegy egy évtizede még a Nagy-Románia Párt javasolta lapjában az átnevelő táborokat az általuk hasonlóképpen megítélt magyarok, cigányok, zsidók számára. Ők is rendet akartak, mert hát, mint tudjuk, rend a lelke mindennek. De rend volt a Szovjetunióban és a szögesdrót mögötti államokban is. Rend, mely ellen egykoron a szerző is lázadt. És máig rend van Észak-Koreában is, Iránban is, s csak remélni tudjuk, hogy a bayerzsoltok által vizionált rend prototípusa nem innen származik.

A másik jelzett tényező a magyar társadalom radikalizálódása, ami azért nem most kezdődött. Ez a társadalom kitermelte magából a közel húsz százalékos támogatottságot maga mögött tudó Jobbikot, a Magyar Gárdát és hasonló bakancsos „polgári szervezeteket". Ez a társadalom a kilencvenes évek óta vagy vezeti az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által mért idegenellenességi toplistát, vagy legalábbis dobogós helyezést ér el. Ebben az országban a lakosság nem elhanyagolható hányada utasítja el a pirézeket, s a megismételt közvélemény-kutatásban, miután egy éven át nem egyszer esett arról szó, hogy kitalált népcsoportról van szó, újonnan megteszi. De ugyancsak ebben az országban került már sor szervezett romagyilkosságra, köztiszteletben álló kilencven éves főrabbi utcai molesztálására, Auschwitz éltetésére magyar-izraeli barátságos focimeccsen, középkori vérvádak parlamenti felelevenítésére, s ugyancsak a magyar parlamentben hangozhatott el büntetlenül a zsidó származású képviselők listázására vonatkozó javaslat.

Persze, hálistennek van egy réteg, amely minden alkalommal felemeli szavát. Van egy réteg, amely utcára vonul, amikor honfitársai egy részét ilyen inzultus éri. De ez egy kis létszámú csoport, a széles többségi társadalom ingerküszöbét nem éri el sem a zsidózás, sem a cigányozás, és bizony sokan rossz néven is veszik, hogy holmi kisebbségért magyarok keltik rossz hírét Magyarországnak a nagyvilágban.

A FIFA minapi döntése is, aminek következtében zárt kapuk mögött játsszák majd le a továbbjutás szempontjából sorsdöntő magyar-román labdarúgó vb-selejtezőt, leginkább felháborodást keltett. No, nem azok ellen, akik miatt ide jutott a csapat, hanem a döntéshozók ellen. Ha beleolvasunk a fórumokba, azt látjuk, hogy igaztalan meghurcoltatásnak tekinti a magyarok nagy része, újabb méltatlan és igaztalan magyarellenes döntésnek. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem is akarja érteni, a miniszterelnök pedig „inkább nem kommentálja" a döntést. Arról senki sem beszél, hogy Auschwitznál jóval enyhébb dolgokért is játszottak már mások is zárt kapuk mögött, arról sem hogy nem csupán Magyarországot érte hasonló büntetés. Az meg végképp nem merül fel, hogy mit várnának el, ha mondjuk a magyar csapat került volna hasonló helyzetbe valamely meccsén.

A végső és talán legsúlyosabb tényező: a hatalom cinkossága. Az, hogy miközben újra a magyarokról cikkez a világsajtó, hogy miközben már felteszik a kérdést, hogy „Meddig él továbbra is vissza Magyarország az Európai Unió türelmével?", a Fidesz, amelynek 5. számú tagkönyvére Bayer oly büszke, a kormány, amelynek kutya kötelessége lenne állást foglalni, az Országos Roma Önkormányzat elnöke, Farkas Flórián, akinek a Fidesz díszcigányaként évek óta szava nincs a magyarországi romaellenes megnyilvánulások kapcsán, ezúttal is hallgat. De hallgat a Nemzeti Együttműködés miniszterelnöke is, aki maga mondta el nemrég egy interjúban, hogy ha nem lett volna Békemenet, akkor most már nem ő lenne a miniszterelnök.

Pedig nem titok, egyedül rajta múlik Bayer sorsa, nélküle sem a kormány, sem a Fidesz nem fog lépni az ügyben, amely a látszat ellenére messze nem az újságíró párttagságáról szól. Orbánnak öt nap alatt nem sikerült eldöntenie, hogy azoknak a híveknek a megtartása fontosabb, akiket Bayer és az általa képviselt eszmeiség fel-felmutatása tart még mindig a Fideszen belül (holott nyilvánvalóan a Jobbik eszmeiségét képviselik), vagy az, hogy bár késve, de megpróbáljunk gátat vetni az egyre elhatalmasodó mássággyűlöletnek, a magyar társadalom további radikalizálódásának.

Mindeddig csupán a nem éppen válogatott, kimért szavairól elhíresült Deutsch Tamás fideszes EP képviselő, az MTK sportegyesület elnöke (a megkéselt sportoló az MTK leigazolt ifjúsági versenyzője) emelt szót (ő elsőként) az elhíresült cikk miatt, és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes határolódott el egy televíziós beszélgetésben, újságírói kérdésre válaszolva. Navracsics úgy fogalmazott, „olyan embernek nincs helye egy közösségben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja".

A miniszterelnök pártjának többi illusztris személyisége mélyen hallgat. A hivatalos álláspontot eddig a szóvivő Selmeczi Gabriella és a kommunikációs igazgató, Kocsi Máté képviselték. Selmeczi szerint a társadalomnak megvan a joga véleményt formálni egy újságíró cikkével kapcsolatban, azt azonban nem tartaná jónak, ha a Fidesz testületileg állást foglalna újságírók publicisztikáival kapcsolatban. (Bayer azonban nem egyszerű publicista, hanem közszereplő, Fidesz alapító tag.) Kocsis Máté kommunikációs igazgató pedig egyenesen bolhacirkusznak minősítette a „baloldal viselkedését" az ügyben. Azt mondta: az újságíró felháborodását értik, a stílusát azonban nem. Vagyis Orbán Viktor pártja szerint, az írás – amely szerint a magyar társadalom hét százalékát kitevő roma kisebbség állat, és mint olyan képtelen társadalmi együttélésre, ezért azonnali és bárhogyan kivitelezett megoldást sürget – csupán stíluskérdés, az általa kiváltott felháborodás pedig baloldali bolhacirkusz. (És akkor még szót sem ejtettünk a Fidesz hazai zsebpártja, a kereszténydemokraták és a magyar keresztény egyházak szégyenletes hallgatásáról.)

"2010 áprilisa óta Orbán Viktor (...) az EU tagállamában félelmet, intoleranciát keltett az idegengyűlölet baljós visszhangjával. Talán elérkezett az ideje, hogy Európa határozottan cselekedjen" – írta az olasz Corriere della Sera. És ha Orbán sokáig hallgat megtörténhet, hogy a FIFA döntéshez hasonló EU döntéssel találja szemben magát.

Írás közben egy nyolcvanas évekbeli történet jutott eszembe. Amikor a Magyarországon kiadott Erdély története kapcsán tombolt a román hatalom magyarellenessége, a román barátnőm egyszer csak közölte velem, hogy ő nagyon sajnálja, s egyúttal szégyelli, hogy román. Döbbenten álltam a szavai előtt, elképzelni nem tudtam, hogy mondhat ilyesmit valaki saját nemzetéről. Azt hiszem, most kezdem kapiskálni, hogy nem is a nemzete ellen szólt.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik