Amikor néhányan – sokan közülük az RMDSZ egykori kedvezményezettjei – arra buzdítanak, hogy maradjunk december 11-én otthon, ne menjünk el szavazni, s azzal ámítanak, azt hazudják, hogy az autonómia előfeltétele az, hogy az RMDSZ ne jusson be a román parlamentbe, az RMDSZ egyik legkíméletlenebb kritikusa, Kövér László Székelyföldre jött. Azért tartózkodik székelyföldi körúton – szögezte le –, hogy az itt élő magyarokat megkérje, vegyenek részt a december 11-i romániai parlamenti választásokon. És természetesen szavazzanak az RMDSZ-listára, amelyen helyet kaptak a Magyar Polgári Párt politikusai is.

Négy és fél évvel korábban Kövér László még más véleményen volt. Az RMDSZ akkori főtitkárának, Kovács Péternek címzett válaszlevele zárásaként, idézve az RMDSZ-főtitkár kijelentését, hogy „az elmúlt években, évtizedekben számtalanszor beigazolódott: nemzetpolitikai célkitűzéseink közösek”, a házelnök azt írta: „Tapasztalataim szerint – a nemzeti megmaradás kihívásához képest alig mérhető előrehaladást nézve – egyre többen vannak, akik elbizonytalanodtak abban, hogy a Kárpát-medence államainak 1990 óta leghosszabb ideig kormányon lévő pártja, az RMDSZ vajon őszintén vallja-e mindezt? Én nem tudom.”

Ezeknek a mondatoknak a visszhangja még ma is kihallható azokban a kommentárokban és kommentekben, amelyek célja eltántorítani a magyar választókat a voksolástól. Az erdélyi magyarok folyamatosan romló helyzete miatt ez az eltántorítás könnyebben elérhető, mint a mozgósítás. A „minél rosszabb, annál jobb” tetszetős érvnek tűnhet azoknak, akik érzelmeiktől vezéreltetnek, s számukra még nemzeties cselekedetként is elkönyvelhető a magyarok magyarok ellen elve.

S a hangos árulózás közepette erőtlennek tűnhet a marosvásárhelyi Népújság egykori főszerkesztőjének, Makkai Jánosnak figyelmeztető kérdése: „Arról szól a nóta, hogy hagyjuk eluralkodni a gyűlölködést? Objektivitás!? Az ott kezdődik, hogy nem a véleményhez igazítjuk a tényeket, hanem a tényekből próbáljuk meg felismerni a lehetőségeket! Meg aztán, milyen pártatlanság az, amivel az RMDSZ ellenesek azokat segítik, akik maholnap száz éve a legkülönbözőbb módszerekkel, fenyegetéssel, tiltások egész rendszerével, s vegyük észre, diverzióval, minden követ megmozgatnak felszámolásunk érdekében?”

Ezt a veszély érzékelve vélte úgy Kövér László, hogy meg kell szólalnia, és ezt nem Budapestről kell megtennie, hanem Székelyföldön. Világossá tette: az erdélyi magyarság mint közösség folyamatosan romló helyzete és a világpolitika jelenlegi állása egyaránt szükségessé teszi a minél erősebb magyar parlamenti jelenlétet Bukarestben. Az erősebb jelenléten van a hangsúly. Azt ugyanis rendre kifelejtik a távolmaradásra buzdítók, hogy az alternatív küszöb megléte miatt az RMDSZ nem esik ki végleg a törvényhozásból, legfeljebb súlya csökken, a székelyföldi megyék képviselete megmarad, csupán a szórvány – Brassó, Arad, Temesvár és igen, Kolozsvár – maradhat képviselet nélkül. Nem mellesleg az erdélyi magyarság fele.

Az erős magyar parlamenti jelenlét lehetővé tenné – így Kövér László – a két ország, Magyarország és Románia viszonyának normalizálódását, hogy utóbbi ne tekintse a területén élő magyar kisebbséget nemzetbiztonsági kockázati tényezőként csupán azért, mert más nyelven beszél, más a kultúrája.

Az erős képviselet nélkül bizonyára nem változna meg az a rossz érzésünk, hogy – amint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere fogalmazott – ránk két ország figyel: az egyik meghallgat, a másik lehallgat.

Nos, Kövér Lászlót nem lehet azzal vádolni, hogy az RMDSZ kampányembere lenne. Véleményének változása a reálpolitikus számlájára írandó: súlyosnak tartja az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét, melyből azonban kilábalni csak összefogással és megerősödve lehet. Erre szerinte jó előjel RMDSZ és MPP között létrejött megegyezés. Sajnálatosnak tartja viszont, hogy az EMNP kimaradt belőle.

„Egy potenciálisan ellenségnek bélyegzett közösség számára luxus, hogy a közösség egyik csoportja potenciális ellenségnek tekintse a másik csoportját. Ép elmével nem lehet más utat kínálni az erdélyi magyarságnak, mint az összefogás útját, különösen, miután minden más utat kipróbált már” – mondta a házelnök.

Most nem azon kell ugyanis vitatkozni, hogy a múltban kinek volt igaza, hanem összehangoltan kell cselekedni a közös jövő megteremtéséért – hangsúlyozta Kövér László.

Ezen van a hangsúly. És a részvételen.

Fotó: hirzaj.hu