facebook cover


Ambrus Attila: Cakkom Pack


Array ( [0] => AmbrusAttila.png [foto] => AmbrusAttila.png )
-A A+

Az már senkinek sem tűnik fel, hogy fura időket élünk. Európa nem csupán keresztény jellegéről mond le, hanem arról a politikai erkölcsöt is lélegeztető gépen éltető, de mégis fenntartó szentírási követelményről is, hogy az igen legyen igen, a nem legyen nem. Ma már nemcsak nem az igen és igen a nem, hanem talán igen, talán nem az igen is, a nem is, s ez mindössze attól függ, hogy aki kimondja – általában a verdiktumot, mert a vitatható vélemény már divatjamúlt szőrszálhasogatás –, annak mi a kedvezőbb olvasat.

Lám, az európai értékek folyamatos támogatása okán A Szent György-éremmel kitüntetett államfőnk is a díj átvétele előtt kijelentette, hogy Romániában a kisebbségek helyzete megnyugtatóan rendezve van, majd a díj átvétele után arra utalt, hogy megengedhetetlen figyelmen kívül hagyni a kisebbség véleményét a törvényhozásban és a kormányzásban. Igaz egyszer a nemzeti kisebbségekről és mindenekelőtt a magyarokról, utóbb a politikai kisebbségekről, ellenzékbe szorult elvtársairól beszélt.

Ez természetesen nem cáfolja azt, hogy az államelnöknek ne járt volna ki a szent György-érem, amelynek megkockáztatom, csak egy oldala van. Sőt, azok az európai értékek, amelyekre a díj adományozói hivatkoznak, valóban egybecsengenek Klaus Iohannis elveivel. Főként a kisebbségvédelem terén.

Volt, aki megelégedéssel fogadta, hogy az Európai Unió Lisszaboni Szerződésével létrejött az európai polgári kezdeményezés intézménye. Ez azt jelentette, hogy az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia minden olyan kezdeményezést, amelyet az unió legalább hét országának legkevesebb egymillió polgára aláírásával támogat.

Elméletileg.

Gyakorlatilag minden kezdeményezést, kivéve azt amely nem az őshonos kisebbségek jogainak biztosítását célozza. Gondolta az Európai Bizottság. Mentségükre legyen az EU intézményeinek az a történet, amelyet egy magyarországi politikus mesélt el. Miután több órán át tárgyaltak a romániai magyar kisebbség jogairól, s miután elhagyták a tanácstermet, egy neves olasz nemzetközi jogász megkérdezte: „De miért is költözött annyi magyar Romániába?”

A tények és helyzet ilyen mélyreható ismerete után talán senki sem tartotta tragikusnak, ami a Minority SafePack-kel, azaz a Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért kezdeményezéssel történt. Cakkom-pakk elutasította bejegyzését az Európai Bizottság...

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által 2013-ban kezdeményezett megkeresés célja az volt, hogy a kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek. 15 intézkedést javasoltak maguk az európai kisebbségek tagjai az EU számára nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén. A FUEN egy év alatt össze is gyűjtötte a szükséges egymillió aláírást. 2013. július 16-án benyújtotta, az Európai Bizottság 2013. szeptember 13-án el is utasította, mert úgy ítélte meg, hogy a javasolt szabályozás nem tartozik jogalkotási hatáskörébe. A bizottság azt jóindulatúan elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása az unió egyik értéke, de összevont szemöldökkel figyelmeztette az európai őshonos kisebbségeket és azok képviselőjét, a FUEN-t, hogy sem az EU szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz. Attól eltekintettek, hogy a kérés éppen arra vonatkozott: nyújtson. Mindenki számára világos volt, hogy az EB politikai döntést hozott. (Bizonyára csak véletlen, de beszédes adalék, hogy nem sokkal ezután függesztette fel Ukrajna a társulási szerződés aláírását az Unióval, s azok az ukrán nacionalisták, akik az EU-csatlakozás híveikén tetszelegtek saját népük és a Nyugat előtt, éppen a kisebbségi nyelvi jogok eltörlésével robbantották ki a polgárháborút.)

A FUEN is így látta, ezért 2013. november 25-én megtámadta az elutasító döntést az Európai Közösségek Bíróságánál. Méltatlanul kevés elismerés járt a FUEN-nek az elmúlt napokban, miután kiderült: pert nyertek, így az Európai Bizottságnak újra kell tárgyalnia a kisebbségi javaslatcsomag bejegyzését.

Igaz, nem végső győzelem ez. Hiszen az Európai Bizottságnak mindössze alaposabban kell megvizsgálnia a kezdeményezés bejegyzésének jogosságát. Elutasíthatja. Ám a FUEN ismét felsorakoztathatja érveit. Elmondhatja, hogy hatvan millió kisebbségi érdekében szól, akik csak azt kérik, ami egybeesik az európai közösségek legfontosabb törekvéseivel: az anyanyelv és identitás védelméhez, a politikai képviselethez, a régiók megerősödéséhez, valamint az egyenlő bánásmódhoz való jog biztosításával.

Talán nem csak szólam volt a kisebbségi törekvések figyelembevételének szükségessége a politikai döntéshozatal során, amelyre Klaus Iohannis utalt. Talán felerősödik az a folyamat, amely a kisebbségi demokrácia érvényesülése fele visz. Az új típusú demokráciában a többség nem hozhatna olyan döntést, amely diszkriminálná a kisebbséget, az utóbbit érintő kérdésekben csakis a kisebbségi csoportok bevonásával, konszenzussal dönthetnék el.

Nem vagyok naiv, csak bizakodó.

Hosszú odáig az út, s talán nem is érkezünk meg a célig, annyian tesznek majd keresztbe mindkét oldalról. De a Minority Safe Pack eddigi története igazolja, hogy nem járhatatlan. Tovább kell menni.

Fotó: fuen.org



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik