facebook cover


Kustán Magyari Attila: A Kék Bálna nyomában


Array ( [0] => KustanMagyariAttila.png [foto] => KustanMagyariAttila.png )
-A A+

Úgy tűnik, Romániában is megjelent a Kék Bálna, amely öngyilkosságba kerget fiatalokat. Az internetes, anonim szereplők által diktált „játék”, amelyben „mentorok” adnak ki különféle feladatokat serdülőknek, hátborzongató, és éppen ezért vonzhat sokakat.

A Moszkvában, egy 21 éves férfi által kitalált Kék Bálna – amely miatt Filipp Bugyejkint le is tartóztatták – legalább tizenöt fiatal életét vette el, és azóta már Romániát is elérhette a jelenség. Ugyan 130 orosz fiatal öngyilkosságát is a „játékhoz” kötik, ez feltehetően téves.

A cikkünk alatt, amely a hazai megjelenést írja le, számos hozzászóló az áldozatokat hibáztatta. „Idióta generáció”, „nincs elfoglaltsága a gyereknek”, „mind lelkileg eleve sérült, megbomlott emberpalánta” – írták. A megszokott reakciók ezek: amikor valaki egy társadalmi jelenség áldozata, akkor az ő számlájára írjuk a tévedést. Ismerős ez számos más területen: aki munkanélküli, vagy szegény, vagy iskolázatlan, vagy alkoholista és így tovább, az csak és kizárólag a maga hibájából az.

Émile Durkheim francia szociológus arra már 1897-ben felhívta a figyelmünk, hogy a pszichológiai magyarázatok félrevezetők lehetnek. Négyféle öngyilkossági típust állapított meg, amelyek hellyel-közel ma is meghatározzák a szakirodalmat: az altruistát, az egoistát, a fatalistát és az anómiásat. A fatalistát félretehetjük: az az erősen szabályozott társadalmak alacsony integrációjú egyéneire jellemző, mint például rabszolgák. Az anómiás azt a társadalmi állapotot jellemzi, amelyben a társadalmi normák, régi intézmények felbomlanak, de családi szinten is történhet hasonló, például az élettárs halála. Az egoista öngyilkosságra jellemző, hogy olyanok végzik, akik csak személyes életüket élik és saját maguknak engedelmeskednek. Az altruista különösen érdekes számunkra, bár nehéz dönteni, hogy esetünkben ez lehet-e a legjellemzőbb: ebben az esetben ugyanis az érintettek kötelességüknek tekintik az öngyilkosságot. Durkheim a fakultatív öngyilkosságra és akut öngyilkosságra bontja tovább ezt a kategóriát, előbbi a hara-kiri, utóbbi az áldozat öröméért történő lehet.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy bár öngyilkosságba korábban is kergettek embereket, az internet megjelenése újabb veszélyekkel jár. Ha van a jelenséget jól leíró művészi példa, akkor az a Black Mirror brit sorozat Shut Up and Dance című epizódja, amelyben egy fiatal a legnagyobb őrültségeket is teljesíti a névtelen „munkaadó” számára. Fokozatosan jut el apróbb feladatoktól a gyilkosságra való felhívásig, hiszen vélhetően attól kellett tartania, hogy gyerekpornó nézése közben rögzítette őt a webcamera, és mindezt közzétehetik.

A Kék Bálna „sikere” is abban rejlik, hogy a „játékot” elkezdő fiatalok nem mernek kilépni a körből: ha már elkezdték, az ismeretlen fél fenyegetőzni kezd és azt gondolják, hogy mindent tud róluk és mindenre képes is. Talán kötelességüknek érzik – és egyfajta bizarr bátorságnak –, hogy véget vetnek az életüknek, hiszen ha már eddig eljutottak… sokuk meg vélhetően magányos. A szülők, az iskola, a barátok elhanyagolták, nem eléggé integrált a társadalomban, és nincs felkészítve sem arra, hogyan járjon el az internetes veszélyek ellen, sem arra, hogy a problémái, kellemetlen titkai miatt megillethet valakit a bizalmával. A Kék Bálnától ha meg is szabadulunk, a problémát még megoldottuk meg. Az a társadalomba beágyazottan továbbra is velünk van.

Fotó: thuglifevideos.com



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik