A gazdaság egy mérhetetlenül komplex rendszer, telis-tele van kölcsönös függőségekkel és visszacsatolásokkal. Elég, ha egyetlen változó módosul, és máris a legkülönfélébb hatások hullámzanak végig a rendszeren – mondta Martin Ford.

A társadalom lebutításának egyik következménye, hogy a gazdaságpolitikát egyre primitívebb – a komplexitást felfogni képtelen – alakok csinálhatják (így!). Vagy inkább csinálhatják ki.

Ezzel magyarázható, hogy noha Románia az Európai Unió legnagyobb gazdasági növekedését mutatja fel, az életszínvonal stagnál, a fiatalok továbbra is a nyugati vagy dubaji munkavállalásban látják a kitörés lehetőségét.

A szociáldemokrata kormány sematikus következtetést vont le az összetett folyamatokból és legfontosabb feladatának az átlagbér növelését tartotta és tartja. A választási kampányban előhozakodott egy kormányprogrammal, amelyben nemes egyszerűséggel a bérek növelésében és az adók csökkentésében látta a népboldogítás eszközét, eltekintve a termelékenység növelésének szükségességéről. Igaz, hogy a kivándorlás hatására nem kellett a munkanélküliség növekedésével számolnia, a szakemberhiány okozta gondokra hivatkozhatott: ha kevesebb a szakképzett munkás, nagyobb a munkaerő-piaci kereslet, nőnek a bérek.

Csakhogy a minimálbér fedezet nélküli emelése középtávon több problémát is okoz. Zsugorodik a magánszféra, egyre kevesebb alkalmazottat foglalkoztat az ágazat, végső esetben pedig – a szakemberhiányra és a termelékenység alacsony voltára való tekintettel – a külföldi kis- és középvállalkozások tovább állnak, a hazaiak csődöt jelentenek vagy bezárnak.

Egyre inkább az a gyanúm, hogy gazdasági oka is van annak, hogy menesztették a Grindeanu kormányt, saját kormányukat a szociálliberális koalíció honatyái és honanyái. Az egységes bértörvény alkalmazásának szimulálása közben kiderült, hogy azt nem lehet a vállalt határidőre életbe léptetni, sőt, adóemelés nélkül 2018. január elsejétől sem lehetne alkalmazni. A kudarcot azért mégsem lenne szerencsés bevallani.

Így az új, a Tudose kormány beiktatásakor – noha a Grindeanu kormányt úgymond a kormányprogram lassú alkalmazása miatt menesztették – új kormányprogrammal, új gazdaságfilozófiával jelentkezett a Szociáldemokrata Párt. Mindjárt fűzzük is hozzá, hogy nem nagy filozófiával. Nem is újjal. Úgy növelik az adókat, hogy azt szükséges jóként adják el.           

Így vált be Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Pártjának jóslata, hogy a Tudose kormány „sokkot és iszonyatot kelt”. Természetesen nem a gazdasági folyamatok komplexitását át nem látó szocdem választók körében. Őket nehezen lehet kibillenteni politikai messiást váró állapotukból. Csupán a bankárok és a tőzsde billent ki azonnal, ahogyan bepillanthattak az új kormányprogramba, betekinthettek a magát számok emberének nevező miniszterelnök fejébe.

Január elsejétől összesen legfeljebb 50-féle adó, illeték és járulék lesz Romániában – derül ki az új kormányprogramból. A lakosságnak legfeljebb 10-féle adót és illetéket kell majd fizetnie jövő évtől – köztük az egészségügyi és a nyugdíjalaphoz való hozzájárulást, a jövedelemadót, az ingatlanadót, a gépjárműadót, az úthasználati díjat és egy úgynevezett szolidaritási hozzájárulást. Ezt a tíz minimálbérnél magasabb jövedelműek fizetnék.

Az új kormányprogram egy évvel elhalasztja az áfacsökkentést.

2017. augusztus elsejétől a munkáltatónak minden munkavállaló után a minimálbérnek megfelelő társadalombiztosítási és egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, beleértve azokat az alkalmazottakat is, akik részmunkaidőben dolgoznak.

A társadalmi „méltányosság” jegyében a jelenlegi társasági adó helyett 2018-tól valamennyi vállalkozás esetében nem a nyereséget, hanem a bevételt adóznák meg.

Mindezt – a valutaárfolyam és a tőzsdepontok alakulása szerint – nyugtalanul fogadta a pénzvilág. Az ugyanis rendelkezik kellő tapasztalattal a komplex folyamatok elemzésében.

Klaus Iohannis államfőnek is helyes a kritikai megközelítése: „Most új kormányunk, és meglepetésre új kormányprogramunk is van, új adókkal és illetékekkel, a béremelési törvény után következő megszorításokkal. A parlamenti többségnek joga van a programját megszabni, de már nem hivatkozhat arra, hogy ezt szavazták meg az emberek, hiszen érzékeny pontjaiban módosult: hat hónap alatt a csökkentések új sarcokra változtak, a béremelések mellett megjelent a szolidaritási illeték. Ez a magatartás nem tartozik a pénzügyi-költségvetési előreláthatósághoz, kétségeket kelt az üzleti körökben. Azt sem tudni, mennyire fenntartható az új program, nem láttunk számításokat” – figyelmeztetett az államelnök.

John Kampfner brit gazdaságtörténészt parafrazálva: a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdasági helyzet romlásával a nép haragja is nő, és az emlékek elhomályosulnak. Teljesen mindegy, hogy milyen bűn és törvénysértés történt mások részéről, a gazdaság tönkretevői általában elnyerik büntetésüket.

Fotó: roaliment.ro