facebook cover


Kustán Magyari Attila: Miért kell elfoglalnunk a Google székházat?


Array ( [0] => KustanMagyariAttila.png [foto] => KustanMagyariAttila.png )
-A A+

Mielőtt a Google a Maszol találatait is cenzúrázza, hadd tisztázzuk: a címben szereplő kérdés elsősorban szimbolikus. Korábban már írtam a Facebook antidemokratikus algoritmusairól, és most egyre világosabb, hogy még nagyobb a veszély a Google miatt.

A demokratikus együttélés egyik alapgondolata, hogy mindannyian kisebbségek vagyunk: ki etnikai, ki szexuális értelemben, ki egy korcsoporthoz, egy érdeklődési körhöz, egy társadalmi réteghez tartozva vagy éppen a politikai nézetei miatt. Ez utóbbit támadja a Google a korábbiaknál nagyobb erőkkel és természetesen a bevett módszerekkel: algoritmusok segítségével.

A Google egyik próbálkozása a Perspective, az az alkalmazás, amelyet bárki kipróbálhat már most, és amelynek célja, hogy a „troll” hozzászólásokat kiszűrje. Ezzel az alkalmazással súlyos problémák vannak azonban, gyakorlatilag olyan mondatokat tart veszélyesnek, mint például „a radikális iszlám a probléma” vagy „az ISIS egy terroristacsoport”. Bár a Google szerint az algoritmuson folyamatosan dolgoznak, a Gatestone Institute jobboldali agytröszt is felteszi a kérdést: miért gondolják azt a Szilícium-völgyben, hogy joguk van döntést hozni ilyen kérdésekben?

Az Egyesült Államokban különböző szervezetek egymás ellen küzdve próbálnak befolyást szerezni a Google és Facebook berkeiben: a progresszív Media Matters for America például kifejezetten a konzervatív – vagy éppen újnáci, mint a Breitbart – lapok ellen próbál lépni a kamuhírekre és propagandára hivatkozva. A hivatkozási alapjával akár egyet is érthetnénk, a kamuhírek, az alternatív tények világát éljük valóban, de a kérdés összetettebbé válik, ha közelebbről megvizsgáljuk.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk: nem mellékes, hogy a Facebookot vádolták a konzervatív hangok visszaszorításával is, a World Socialist Web Site pedig a napokban több cikkben is bizonyította, hogy a baloldali, progresszív oldalak visszaszorítását okozta a Google algoritmusváltozása. Rámutatnak arra, hogy az áprilisban meghirdetett harc a kamuhírek, konteók és „alacsony minőségű” információk ellen oda vezetett, hogy több neves baloldali lap olvasottsága jelentősen visszaesett. A cikkben feltárt bizonyítékok mellett egy újabb WSWS-cikk azt is bebizonyítja, hogy saját írásukat nem találják meg a Google keresőjével.

Arra is emlékeztetnek, hogy a Google nem tisztázza, mit jelent a kamuhír és az összeesküvés-elmélet. Ez utóbbi szakirodalma egyébként megosztott a kérdésben: az egyik tábor szerint az összeesküvés-elmélet per se hamis, a másik tábor pedig minden olyan magyarázatot ide sorol, amely egy összeesküvést tartalmaz. Hogy történelmi példával éljünk: a Watergate-botrány kirobbanásakor a The Washington Post két újságíróját összeesküvés-elmélet gyártásával vádolták, ezzel is próbálva delegitimálni azt, amit megírtak.

A csúsztatóktól a kamuoldalakig

Mindenekelőtt érdemes Noam Chomsky és Edward S. Herman opuszára gondolni, Az egyetértés-gépezetre, amelyben az amerikai mainstream lapokat mint propagandagépezetet mutatnak be, meglehetősen alapos kutatómunkával. A tényeket és azok tálalását összehasonlítva a mainstream média elhallgatásait, csúsztatásait, a kormányzati érdekek kritikátlan továbbadását leplezik le a szerzők.

A hivatalos lapokban, intézményekben, álláspontokban való csalódás vezet(het)ett el a következő állapothoz, amely a napjainkat jellemzi: a kuruzslók, kamuoldalak és összeesküvés-elméletek világába. Mindez korábban is létezett, de mára jóval nagyobb a probléma: amíg a mainstream média egy politikai oldalt szolgál ki, a híreinek meg hiteles az alapja, de felemás és csúsztató a tartalma, addig a kamuhírek gyakran minden alapot nélkülöznek és visszaélnek a paranoia meg összeesküvés-elméletek jellemzőjével, miszerint ami nem létezik, annak a nemlétét nem lehet bebizonyítani. Éppen ezért használhatók olyan hatékonyan a mindenkori mumusok a kulákoktól és a mmccarthyzmus kommunistáitól a mai török gülenistákig és sorosistákig, mert a titkos cselszövések lényege, hogy a hiányukat nem tudjuk bebizonyítani.

Kinek van igaza?

Semmiképpen sem a Google-nek. Támadás éri – a Facebookkal együtt – minden oldalról: liberálisok szerint az algoritmusoknak köszönhetően erősödött meg Trump, hiszen korlátlanul terjedhettek a kamuhírek, míg az is igazolva látszik, hogy konzervatív hangokat próbáltak korlátozni, és a baloldali-progresszív lapokat is korlátozzák, ahogyan csak lehet. Mindegyik tábor egy másikat jelöl meg mint a Google által kedvezettet, és ha idejében észbe kapnak, akkor felismerhetik a valódi problémát.

A valódi probléma, hogy a Google-t, a Facebookot, a Twittert és egyéb közösségi portálokat nem közüzemként határozzuk meg, azaz hagyjuk, hogy a Szilícium-völgyben meghozott döntések befolyásolják a mindennapi életünk. Ők döntik el, hogy melyik hír gyenge minőségű, hamis, mi téves összeesküvés-elmélet és mi valós – azaz omnipotens szervekként cenzúrázzák az információkat, amelyeket el akarunk érni. Burkokat alakítanak ki, amelyekben élünk, csak olyan cikkeket, portálokat jelenítenek meg, amelyeknek a cikkeire vélhetően klikkelni fogunk. Korlátozzák a lehetőségét annak, hogy egymásra találjunk és vitákat folytassunk a világról, megismerjük a másik véleményét.

Ezért kell elfoglalni a Google és más portálok székházát. Ha valóban meg akarjuk állítani a kamuhírek és összeesküvés-elméletek terjedését, arról közösen kell döntenünk, észérvek alapján, bizonyítékokra hivatkozva, és együttműködve. Az eddigi lépések csak azokat a – megalapozott – félelmeket erősítették, hogy a Szilícium-völgy egy önálló, nem demokratikus entitásként működik, és képes ártani. A „három T” – a tiltott, tűrt, támogatott – korát már sokan átélték, és a cél, hogy ettől a tapasztalattól kíméljük meg a következő generációkat.

Fotó: stubgroup.com



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik