Félmillió munkavállaló készül utcára vonulni abbéli félelmében, hogy az adószabályok változása nyomán csökkenhet a nettó fizetése. Mire ez a cikk megjelenik, talán már publikálja is a Hivatalos Közlöny azt a kormányzati intézkedéscsomagot, amelynek értelmében valamennyi munkáltatói járulékot az alkalmazottól vonják le. Pontosabban a munkáltatónak továbbra is fizetnie kell 2,25 százalékot. Ezzel „sikerült” érvényteleníteni az egyetlen érvet, amely a változtatások mellett szólna, ha ugyanis a cég továbbra is több összegben, több számlára fizeti be a bérköltség összetevőit, bürokráciacsökkentésről nehezen beszélhetünk.

Az ellenzék és egyes piaci szereplők szerint a kormány ezzel az intézkedéscsomaggal a béremelések nyomán keletkezett költségvetési lyukat próbálja foltozgatni. Csakhogy ez a vád sem áll meg a lábán, hiszen a járulékok mintegy két százalékpontos csökkenése, illetve a személyi jövedelemadó hat százalékpontos visszanyesése nyomán az államkassza az eddigieknél is kevesebbet kaszál. A csökkenés 0,3 százalék, vagyis jelentéktelen, feltéve persze, ha a munkaadó hajlandó a járulékokat ugyanabból a bruttó összegből levonni, mint eddig, ehhez viszont 20 százalékkal kell emelnie kell a munkaszerződésen szerepelő bért.

Az intézkedés potenciálisan ötmillió embert érint. Hogy lehet mégis, hogy mindössze félmillió ember tiltakozik?

A kormány mondhatja – és mondja is –, hogy az alkalmazottak nem veszítenek a nettó fizetésükből, de ez egyáltalán nem kizárt. Sőt biztosan lesznek olyan munkaadók – azok közül, akik már a jelenlegi minimálbért is túlságosan magasnak tartják –, akik kihasználják majd az alkalmat, hogy visszavágjanak a bérkiadásokból.

Ha lesznek ilyenek, a kormány talán legértelmetlenebbnek tűnő pótcselekvése erősen visszaüthet. Ugyanakkor jó alkalom lesz arra, hogy a multik alkalmazottai is rádöbbenjenek a szakszervezetek, vagyis a kollektív érdekvédelem fontosságára.

Másrészt ha végül nem is veszítenek a munkavállalók – vagy a többségük –, az elmúlt időszak kapkodásai önmagukban is megérnének egy kiadósabb utcai megmozdulást. Hisz egyáltalán nem természetes a kormány részéről olyan kalandokba bocsátkozni, amelyek egyetlen hozadéka, hogy hosszú hónapokon keresztül indokolatlan stresszben tart milliókat.

A fentiektől külön kezelendő a minimálbér emelése, bár a cégvezetők – érthető okokból – nyilván nem tudják és akarják elválasztani az adótörvény módosításától. Ennek kapcsán először is le kell szögezni, hogy az emelés indokolt, mindenekelőtt szociális szempontból. Az egész Európai Unió szintjén minden tizedik munkavállaló él a szegénységi küszöb alatt, Romániában viszont ez az arány 2016-ban megközelítette a 20 százalékot. Jóformán minden ötödik romániai munkás úgy dolgozott, hogy a mindennapi betevőt sem kereste meg. A helyzet ráadásul romlott az uniós csatlakozás óta, 1,5 százalékponttal. Az idei évre érvényes adatsorok nem elérhetők, de a minimálbér emelkedése nyomán biztosan javulást mutatnak majd. Január elsejétől további 30 százalékkal, 1900 lejre nő a bruttó minimálbér, amiből még mindig nem lehet majd megélni, mégis fontos lépés, hiszen a szegénységnek is vannak fokozatai.

A cégek mindenekelőtt azért ellenzik az emelést, mert azzal csökken a versenyképességük. Csakhogy a Világbank csütörtöki tanulmánya szerint rengeteg egyéb ok miatt kellene aggódniuk. Az ország 9 helyet csúszott vissza azon a globális listán, amely az üzleti szabályozás alapján rangsorolja az államokat. Románia a 45., így most megelőzi Moldova Köztársaság, Szerbia, sőt Ruanda is. A mérés azt vizsgálja, mennyi időbe és pénzbe telik elindítani egy vállalkozást, hányféle procedúrát kell végigjárni. Romániában hat eljárás és 12 nap egy új cég „ára”, viszont ez önmagában nem mond el mindent a vállalkozók előtt tornyosuló akadályokról. Ha például építkezési engedélyre van szükségük, valóságos kálváriát kell bejárniuk. Mi több, ezen a téren, Románia 100 helyet zuhant, ami a bürokrácia számottevő növekedését mutatja.

A vállalkozóbarát környezet feltétele a munkapiaci szabályozás rugalmassága és a munkaerő minősége is. Az előbbi minden vállalkozó álma, a második viszont összefüggésben áll a bérek szintjével. Romániában nem minőségi, de lassan semmilyen munkaerőt nem lehet találni. Valóságos ördögi kör, amelyből a vállalkozói szféra saját akaratából nem tudott vagy nem akart kitörni.

Fotó: rfi.ro