Aggódnak a külföldi közgazdászok. Nem annyira értünk, mint miattunk. Eszükbe jutott ugyanis, hogy utoljára, amikor a romániai GDP-növekedés felülmúlta a kínait, 2008-at írtunk, s az az év a XXI. század első gazdasági világválságának a kezdete volt. Kevesebb mint egy évtized múltán a román GDP-növekedés ismét túlszárnyalta a kínait, s valahol ott áll 8 és 9 százalék között, mint 2008-ban. Ezt sokan baljós előjelnek tartják.

A hazai közgazdászok sem nyugodtak, amikor az Országos Statisztikai Hivatal jó híreit olvassák a GDP-növekedéséről, mert ők figyelnek arra is, amit a kormányzó pártkoalíció elöljárói nem akarnak észrevenni.

Én arra jöttem rá, hogy Időnként nem ártana újraírni a közmondásainkat. Például az ókori szólást – Félek a görögöktől, még ha ajándékot adnak is – manapság, hogy közérthető és eligazító is legyen, így kellene használni: Félek a szocdemektől, még ha fizetést is emelnek.

A szociáldemokraták igazán nagylelkűnek mutatkoztak, aki kérte, aki nem, béremelést ajánlottak neki. Elkészült egy egységes bértábla is, amely a legjobb sci-fi írókat megszégyenítő fantáziával emelte a csillagos égbe a közszféra béreit. Ráadásul hasonló buzgósággal csökkentették az adókat és illetékeket is, nem is hederítettek arra, amit a bankszakértők és közgazdászok figyelmeztetésként egyre csak ismételtek: Nem lesz ez így jó!

A szociáldemokraták azzal áltatták magukat és szavazóikat, hogy Románia Európa, sőt, a világ legnagyobb mértékben bővülő gazdasági növekedésével büszkélkedhet. Nem hallották meg azokat a józan intéseket, miszerint a növekedés valójában nem egészséges, hiszen jobbára a fogyasztásra alapszik. Lufi, amely bármelyik pillanatban kipukkanhat. Még most sem kezdtek aggódni a kormány illetékesei, amikor már szemmel láthatóan kezd lefújódni a léggömb.

Az első kilenc hónapban 28 százalékkal, 8,887 milliárd euróra nőtt a  külkereskedelmi mérleg hiánya a tavalyi azonos időszakhoz képest, 1,956 milliárd euróval haladta meg a tavalyi első kilenc hónapi mérleghiányt.

Az adóbehajtás mértéke a banánköztársaságok szintjén áll.

A lej gyengélkedik. Tíz euróért 25 perccel többet kell dolgoznunk, mint az év elején. Az nem egyáltalán nem megnyugtató, hogy a román jegybank szerint nem spekulálnak a lejjel, egyszerűen így csökken az értéke. Bizonyíték erre az infláció növekedése is, amely 2,6 százalékkal nőtt az év elején tapasztalt deflációhoz képest. Ezt azok is érzik, akik vásárolni járnak, s míg a vaj árának alakulása európai tendencia, az alapélelmiszerek, a hús, tej árának növekedése sajátos, romániai jelenség. Mondta is a mezőgazdasági miniszter, hogy nem kellene drágulnia az élelmiszernek, de drágul.

Nőnek a kölcsönök kamatai is, akár lejben, akár euróban vette is azt fel bárki.

Költségvetés nincs, a pénzügyi-fiskális intézkedéseivel – vagy inkább rögtönzéseivel – a kormány pedig azt igazolja, hogy zavarban van, s hogy ezzel zűrzavart is kelt a gazdaságban.

Akinek szerencséje volt, és nőtt a fizetése, az is aggódhat: elveszti a vámon, amit nyert a réven. Aki meg a versenyszférában dolgozik, az meg keserűen állapíthatja meg: Románia, a világ legnagyobb mértékű gazdasági növekedését produkálva, a káosz felé csúszik.

Azt meg mindenki láthatja, aki a hazai politikai életet figyeli, hogy a kilátásaink sem rózsások, sőt, nem is nyilasok, hiszen sajnos nem tudja a jobb sem, hogy mit kellene tennie, ha a bal helyére kerül. Az ellenzék nem törődik azzal sem, hogy menetrendszerűen benyújtott  bizalmatlansági indítványa a sikereitől megrészegült kormány kártevése ellen annyit ér, mint holt lón a patkó.

Ami mi tehetünk, az is csupán annyi, hogy tartózkodunk a nagyösszegű és változókamatú lej, illetve – hacsak nem valutában kapjuk a fizetésünket – az euró alapú kölcsönök felvételétől. Közben meg reménykedhetünk, hogy a statisztika tudomány szerint sincs igazuk a külföldi pénzügyi szakértőknek, ha egy ízben megtörtént is, hogy a romániai gazdasági növekedés után beütött a krach a világgazdaságba, ez nem törvényszerű, hogy másodszor is megtörténik.

Amúgy elég nekünk a magunk állandósuló ideiglenes válsága!

Fotó: rador.ro