A 19. századi történelemfilozófia hatására Engels még a húsevésben látta az emberré válás, a szocializált, a társadalomban élő – oda harcok, a gyengébbek legyőzése árán beilleszkedő – egyének és közösségek, katonai demokráciák sikerének titkát.

A hús mint a történelem emeltyűje...

Avagy a szociáldarvinizmus alaptételeinek egyike állítja, hogy az elmefejlődés, az absztrakt gondolkodás kialakulása a kulturált(-álatlan) sült, főtt és kínaiasított húsfogyasztáson állott vagy bukott. Ha például az emberiség a főtt zöldségek vagy besamel mártással elkészített falevelek, a rizságyon párolt gyomok fogyasztására rendezkedett volna be civilizációjának megteremtése során, valószínűleg sokkal kevésbé lenne agresszív.

A vegetáriánusok és bicsérdisták, a semmi- és kisnyugdíjasok, valamint a húsfóbiában szenvedők most jubilálnak, hiszen az a húsellenes hisztéria, amely a lovak kapcsán kitört Európa-szerte, alapjaiban rengette meg e pillanatban – a későbbi hatásokról, akár eltekintünk, akár számításba vesszük, aligha tudunk valamit is előrejelezni –, szóval a most uralkodó ét- és elmebeli állapotok kicsapódása alapjaiban rengette meg a mészárosok kasztját, a húsfeldolgozók egyeduralmát, a ragadozók fölényét.

Pedig például szülővárosom (Székelyföld egyetlen szabad királyi városa) legrégebbi céhe éppen a lanióké, azaz a mészárosoké volt. Privilégiumaik mérhetetlenül nagyok voltak a valamikori mezőváros többi kismesteri csapatához mérten. De arról még ők sem szerezhettek kiváltságlevelet, hogy a feketevágásból, nyereségvágyból elkövetett állatgyilkolászásból, lótetemekből nyert húsokat beledobhassák a közeli mezőségi tavak valamelyikébe, miként Tarnicán tették a megszeppent kolozsi, esetleg Bihar megyei vagy szilágyi húsorzók.

Aztán mára kiderült, hogy szegény II. Bözsébet az ascoti futtatások alkalmával kancaszalámis zsemlyét majszolt királyi tudtán kívül. (De, szól a józan ír vagy skót gyalogpolgár: mi a lóf...t akart volna mást is enni bárki egy lóversenypályán?!!)

Eszerint vagy óriásira duzzasztott hiteltelenítési kampány részesei vagyunk, a tegnap még madárinfluenza terjesztésével vádolt csirkészek, tyukászok, pulykászok, tojásnagykereskedők vágnak vissza ilyeténképpen, s akkor a konkurrenciaharc határtalanságát kell regisztrálnunk, vagy a kergemarhakór címén padlóra küldött rövid látású húskombinátok, marhászok, tehenészek lőttek vissza, nem törődve azzal, hogy saját maguknak is kárt okoznak ... avagy pedig a lovasnemzetek üzentek hadat, azok akiket Európa tizenegy századdal ezelőtt sikeresen a süllyesztőbe küldött. A történelem és a keresztyén civilizáció olvasztótégelyeibe kevert lovas ősök támadtak fel.

Nem is csoda, hiszen annyi évtized dák-római régészeti lelete után – v.ö. az autósztrádák nyomvonalán végzett erdélyi leletmentő ásatásokkal – egymás után szaporodnak a honfoglalás és sztyeppei népek korának lovas temetői.

Íme, a múlt visszavág. E visszavágás ellen a kormány máris intézkedett, kijelenti, hogy nincs pénz az Erdély-Moldva autósztráda megépítésére. Amelyben legalább annyi sovinizmus és Székelyföld-ellenesség sejthető, mint bölcs belátás: olcsóbb a székely zászlót kitűzni az országpalota elé, mint fölépíteni a Marosvásárhely-Jászvásár sztrádát.

Ecce, hogyan függ össze a lóhús a sztrádával, avagy miként válhatott Engels a mészárosok védszentjévé az uralkodó marxizmus korában. Csak az összefüggéseket kell meglátni. Dialektikusan. Vagy hektikusan.