Ismerőseim közül sokan megváltoztatták a napokban a Facebook profilképüket. „Nem az én nevemben!” – tiltakoznak. Mi ellen is? Van, aki meg is magyarázza: „Az RMDSZ ellen, mert akkor is koalícióra lépnek, amikor a nyilvánvalóbbnál is nyilvánvalóbb, hogy inkompetens lesz az új kormány.”

Aki így agitál nem holmi forrófejű kamasz, akinek az iskolában az állampolgári órán nem magyarázták el, mit jelent koalícióra lépni vagy mit fed csak megszavazni egy kormányt, mi a különbség aközött, hogy együtt kormányzunk egy politikai alakulattal vagy egyes esetekben a parlamentből támogatjuk azt a pártot, más esetben nem. Egyre többen hiszik el a sovén-nacionalista propagandát tajtékzó hírtelevíziók hazugságát, hogy az RMDSZ megalakulása óta mindig is hatalmon volt, s valójában minden rossz, ami ebben az országban történik, a magyaroknak a munkája, mert önös hasznukért hajlandóak voltak a regnáló kormányok összes disznóságait támogatni. Az sem zavarja a magukat demokratáknak képzelő ellenmagyarokat, hogy ez a fajta diskurzus a harmincas évek zsidókat hibáztató diskurzusára hasonlít.

Volt idő, amikor a politikát az okos kompromisszumok művészetének tartották. Ilyenek voltak a kétezres évek Romániában. Az euroatlanti-csatlakozásra váró, vágyó román politikai elitnek szüksége volt az erdélyi magyar kisebbség támogatására, s noha a kilencvenes évek magyarellenes kampányai után nem köthettek koalíciót, azaz nem kooptálhattak a kormányba magyar politikust, számos olyan jogi normát fogadtak el, amely kiszélesítette kisebbségi és anyanyelvhasználati jogainkat, miközben a román demokratikus ellenzék is párbeszédet folytatott az RMDSZ-szel. A magyar politikusok meggyőző módon bizonyították képességeiket, így az érdekvédelmi szervezet valóban kormánykoalíciós tényezővé vált egy rövid időre.

Az elmúlt évek azonban a vállalhatatlan vagy a kényszeres kompromisszumok évei voltak, és maradtak. Az RMDSZ–MPP koalíciónak két választása van. Megpróbálhatja az elért eredményeket konzerválni, megakadályozni a Szlovákiához hasonló jogfosztást, vállalva a kompromisszumok nehéz ódiumát. Vagy hátat fordíthat a kormánypártoknak és az ellenzéknek, elszigetelődhet, ám időnként felhívhatja a figyelmet a politikai erkölcs mindenekfölöttiségére, várva az etikus politizálás eljövetelét.

A harmadik választásra – remélem – nem sokan voksolnának. Arra tudniillik, hogy Ludovic Lajos Orbannal vagy Traian Băsescuval lépjenek koalícióra a mi nevünkben.

Fotó: gazetavalceana.ro