Ambrus Attila: Ügynökök kíméljenek!
Hogy a titkosügynökök ott sündörögnek, ólálkodnak a sajtó körül, efelől senki sem kételkedik. Ez csak természetes – legyintenek sokan. Nem helyénvaló! – figyelmeztette az Európai Parlamentet egy hazai képviselő, a liberális Renate Weber, és uniós szabályozást kért.
Több mint hatvan évvel ezelőtt Isaac Asimov amerikai sci-fi író „feltalált" egy új tudományágat – a pszichohistóriát –, amelynek révén, a matematika és a pszichológia kombinációjával megjósolhatóvá válik a jövő.
A mai titkosügynökök ugyanerre vállalkoznak. Facebook- és Twitter-üzeneteinket kutakodó tekintetek figyelik, a televíziók hírcsatornáit, az internetes csetszobákat, a helyi rádió- és televíziócsatornák, újságok oldalait vizsgálják. Ezeket az információkat feldolgozva azt remélik, hogy előre jelezhetik a társadalmi, politikai válságokat, a zavargásokat, a forradalmakat. Sokak szerint már ez sincs egészen rendjén, hiszen ez a technika kétélű fegyver: ugyanolyan könnyen alkalmazható a politikai ellenfelekkel, a másként gondolkodókkal szemben, mint a valós fenyegetések ellen.
Ha csak ennyi lenne – némi nyugtalansággal ugyan –, de vállat vonva mondhatnánk, megszokjuk, mint az evés közben olvasott újságot vagy a városok forgalmas utcáin, terein, az üzletekben, vendéglátókban elhelyezett térfigyelő kamerákat.
Ám nem csak ennyi van! Alapos a gyanú, hogy az oligarchák markába került titkosszolgálatok, a gazdaság és a politika hálójában működik a hazai sajtó egy része.
A nagyobbik része. Tetten érhető a sugárzott és nyomtatott médiában is, hogy a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás szerepet játszik abban, hogy mi és milyen tálalásban kerül a nyilvánossága elé. Azt is nehéz eldönteni a romániai sajtóban, hogy ki számít politikusnak, és ki médiavállalkozónak, ki számít ügynöknek és ki újságírónak! Elég csak Dan Voiculescura Románia egyik leggazdagabb emberére gondolni. Hatalmát az biztosítja, hogy birodalma három pilléren áll: politika, gazdaság, média. És az esete nem egyedi.
A sajtófigyelő ügynökségek még azt is megkockáztatták, hogy a romániai titkosszolgálatok és a titkosszolgálatokon belüli rivális csoportok játszmái közvetlenül befolyásolják a médiatrösztök irányultságát is. Az Active Watch például a két évvel ezelőtt készült jelentésében azt állítja, hogy a hazai médiatrösztök eleve nem hírszolgáltatásra rendezkedtek be, hanem leginkább arra szolgálnak, hogy gazdasági és politikai nyomást gyakoroljanak a rivális csoportra, illetve manipulálják a közvéleményt, áltémákat dobjanak be, s tereljék el a figyelmet a valós gondokról.
Néhány újságíró, aki ilyen médiatrösztnél dolgozott azt állította, hogy közvetlen utasítást kapott: inkrimináljon, járasson le egy-egy céget vagy politikust, civilszervezetet vagy emberjogi aktivistát. S azt is mondták, hogy a kijelölt célpontok a politikai-gazdasági szövetségek átírása után változtak...
Az Active Watch megfigyeléseire, véleményére is alapozva készítette el jelentését, s szorgalmazott a független és sokszínű sajtó védelmében erőteljesebb európai beavatkozást az Európai Bizottságtól az Európai Parlament állampolgári jogi szakbizottsága. Az EP-képviselők nagy többséggel fogadták el a liberális Renate Weber jelentését, amely egyebek mellett arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az audiovizuális média működését szabályozó direktívába illesszen bele olyan paragrafusokat, amelyek köteleznék a tagállamokat a sajtó- és szólásszabadság biztosítására.
Az Európai Parlament szerint a kibővített uniós keretjogszabálynak rendelkeznie kellene a tagországok médiafelügyeleteinek függetlenségéről, pártatlanságáról és átláthatóságáról. A LIBE szerint az Európai Bizottságnak az irányelvben ki kell dolgoznia eljárásokat és mechanizmusokat is, amelyekkel a tagállami médiahatóságok, és a közmédia vezetőinek tagjait lehet kiválasztani. Az alkalmassági feltételek között nagyobb szerepet kellene kapnia a szakértelemnek, a szakirányú tapasztalatnak, az össztársadalmi elismerésnek és a függetlenségnek. Többek között azért is, hogy a hatalom egyetlen tagállamban se vonhassa a befolyása alá a médiát.
A LIBE úgy véli, a sokszínű sajtó megteremtésének feltétele, hogy a tagállamokban valamelyik politikai oldalhoz köthető vállalkozás vagy üzletember médiaérdekeltségei ne kerülhessenek túlsúlyba a médiapiacon. A médiaverseny megteremtése mellett az EP átláthatóbbá is tenné a médiatulajdonlás rendszerét. Azaz világossá válna, ki áll a hírszerkesztő, a hírolvasó háta mögött.
Figyelemre méltó, és üdvözlendő, hogy a nyomtatott sajtó területén az önszabályozásban látná a leghatékonyabb és leginkább kivitelezhető megoldásokat a LIBE bizottság. Ezek között említi a jelentés a szerkesztőségi charták készítését, vagy egy önszabályozó testület felállítását. (Ilyen céllal jött létre a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága.)
Ugyanakkor tiltanák, hogy az írott vagy sugárzott sajtóban titkosszolgálatok ügynökei dolgozzanak, és nyomást gyakoroljanak az újságírókra.
A javaslattevők azt remélik, hogy ezzel elejét lehetne venni a politika és a média összefonódásának. Én ugyan e tekintetben szkeptikus vagyok, de hogy korlátozni lehetne e káros jelenséget, az bizonyos.
S ha már nem lehet teljes mértékben ezt az összefonódást megszüntetni, mit tehet a médiafogyasztó? Aki idősebb, ne felejtsen el, aki fiatalabb tanuljon meg a sorok között olvasni, a képkockák közé belátni! Figyeljen az újságíró forrásaira és szándékára! Mit kíván elérni, sugallni. Azonnal felismerni a manipulációs szándékot! S akkor határozottan mondja azt: Ügynökök, kíméljetek!