facebook cover


Székely Ervin: Schengen – és akiknek nem kell


-A A+

Románia csatlakozását a schengeni övezethez 2007-re tervezték, azonban elmaradt, mert hiányoztak a határvédelem műszaki feltételei, ahogyan ezt annak idején mindenki hangoztatta, Günther Verheugen, akkori bővítési biztossal az élen (aki ma már támogatja a csatlakozást). Maga Leonard Orban, volt európai biztos is úgy nyilatkozott, hogy a csatlakozás kimondottan technikai és nem politikai kérdés.

Rossznyelvek szerint a feltétel akkurátus betartása mögött meghúzódó cél nem is annyira az államhatár integrált biztonsági rendszerének a kiépítése volt, mint inkább az ország rákényszerítése arra, hogy méregdrágán megvásárolja a német-francia EADS cég termékét amelynek révén monitorizálni lehet az országhatárokat. Megtörtént.

A román kormány kidolgozta a schengeni csatlakozás stratégiáját, amelyet az Európai Bizottság elfogadott, és 2008 januárjában Románia és Bulgária képviselői aláírták a Schengeni zónához való csatlakozás közös nyilatkozatát. A dokumentum a csatlakozás időpontját is megjelölte: 2011. március 30. Az Európai Bizottság külön e célra felingerelt munkacsoportja (a SCH-EVAL) 2010 januárja és 2011 februárja között nem kevesebb, mint hét ízben tett ellenőrző látogatást Romániában – és mindent rendben talált. A testület utolsó jelentése pozitív volt és megállapította, hogy Románia teljesítette a csatlakozás technikai feltételeit.

A schengeni csatlakozás kizárólag technikai kérdés volt, s minden más ország esetében ekként is kezelték, így történtek a bebocsátások az övezetbe: egészen 2011 januárjáig. Addig szó sem volt politikai feltételekről, korrupcióról együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, Cristi Danileţ és Alina Ghica visszahívásáról a Bírák Tanácsából, ami úgymond destabilizálná a pártatlan és méltányos igazságszolgáltatás rendszerét.

Az első, aki politikai szempontokat emlegetett a schengeni övezethez történő csatlakozás kapcsán, Traian Băsescu államfő volt: 2010. augusztus 4-én azt mondta, hogy amennyiben az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek (ANI) nem lesz egy hiteles törvénye, úgy a 2011 márciusára tervezett csatlakozás meg fog hiúsulni. E vélekedéséhez hozzátette: „Ezt nem azért mondom, mert mondta nekem valaki, hanem mert megéreztem, és én a megérzéseimben sohasem csalatkozom."

Mint ismeretes, a kérdéses időszakban az Alkotmánybíróság éppen elmeszelte az úgynevezett ANI-törvényt, mert az párhuzamos nyomozóhatóságot hozott létre. Nem szeretném felmelegíteni a kérdéssel kapcsolatos akkori vitákat, a lényege ezeknek az, hogy mértékadó vélekedések szerint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség az alkotmánybírósági döntés előtt – és sajnos azt követően is – az elnök politikai intézményeként működik. Băsescu tehát megérezte, hogy egy alkotmányellenesen működő intézmény törvényellenes kompetenciájának helyreállításán áll vagy bukik az ország schengeni csatlakozása. Rosszul érezte, mert a csatlakozás elmaradt annak ellenére, hogy a parlament az elnök szája íze szerint alkotta meg az új ANI-törvényt...

Politikai feltételekről és a romániai korrupcióról csak Băsescu hivatkozott megnyilatkozása után majdnem fél évvel beszélt az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy, bejelentve, hogy országa és Hollandia nem támogatja Bukarest és Szófia schengeni csatlakozását. Ettől a pillanattól kezdve a kérdés az elnök kedvenc témája lett, és minden esetben úgy értekezett a kérdésről, hogy a schengeni csatlakozás és az ő politikai projektjei – újabban a főügyészek kinevezése – között közvetlen összefüggés van.

Természetesen alulírottnak nincsenek, s nem is lehetnek bizonyítékai arra, hogy az ország csatlakozását Bukarestből szabotálták el, de tény, hogy a csatlakozás késlekedéséből az elnök és köre akart és tudott politikai hasznot szerezni. A vitatható alkotmányossággal magának külpolitikai hatásköröket vindikáló elnök számára az ország érdeke másodlagosnak tetszik a saját érdekeihez képest, s ez etikailag, de politikailag is elhibázott magatartás.

Más kérdés, hogy az USL vezetői a rossz kérdésfelvetésre rossz választ adtak, mondván, hogy megleszünk a csatlakozás nélkül ezután is, ahogyan eddig is megvoltunk. Persze, Orbán Viktortól tudjuk, hogy az EU-n kívül is van élet (hát még a schengeni övezeten kívül), azonban az országnak nem lehet célja a nemzeti érdekek feláldozása a belpolitikai csatározások oltárán.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik