Bogdán Tibor: Kis fekete golyó
Van egy vicc, miszerint kinek lehet leginkább hinni: a házas vagy a nőtlen férfinak. Nos, a házas férfin könnyebb eligazodni, mert miközben a nőtlen hol hazudik, hol igazat mond, a házasember mindig hazudik...
Miután pedig jónéhány évvel ezelőtt Traian Basescu (számtalan megszegett ígérete után) közölte: ha a parlament megszavazza tisztségéből történő felfüggesztését, öt percen belül lemond (és nem mondott le, jóllehet a parlament megtette a maga kötelességét), nos, attól kezdve világos volt: államfőnket, szavahihetőség tekintetében, házasembernek kell tekintenünk. Így az sem lepett meg, hogy miután nemrégiben kijelentette: államfői tisztsége után szakít a politikai élettel (mert hiszen az államfőnél magasabb tisztséget már amúgy sem foglalhatna el, alacsonyabbat pedig minek?), a napokban közölte: 2014 után is politikus marad.
Nyilván, hiszen a román kereskedelmi hajóflotta „elsüllyesztése", a bukaresti főpolgármesterként önmagának kiutalt, majd mélyen a piaci ár alatt megvásárolt Mihăileanu utcai ház miatt jól fogna neki a politikusként rendelkezésére álló mentelmi jog – vagyis hát újabb pálfordulásának részben vele született genetikai, részben a román politikai élettel együtt járó „örökléstani" okai vannak.
Az tény, hogy Traian Băsescu lételeme a politika (főleg a politikai viharkavarás). Legújabb bejelentése nyomán az ember azt hihette: rájött, hogy a politikában még feladatai, elképzelései vannak; mondjuk Monica Macovei segítségével megvédeni a jogállamot, a demokráciát; ismét hatalomra juttatni a szerinte európai és amerikabarát, haladáspárti, bércsökkentéssel, nyugdíjak megadóztatásával, áfa-emeléssel jólétet hozó Demokrata Liberális Pártot; megvédeni az „orosz tóvá" változástól a Fekete-tengert; csúnya államférfiak helyébe világszép (H)elénát juttatni a hazai politikai élet csúcsára.
De ilyesmi Traian Băsescu fejében meg sem fordult. Érvelése teljesen meglepő volt: saját bevallása szerint mindössze azért maradna politikus, mert különben nyugdíjasként rettenetesen unatkozna. Vagyis nincs semmiféle célja, politikai ambíciója, a politikai életet viszont valamiféle capitaly-játéknak tekinti, amellyel két nyugdíj között nagyszerűen elüthetné fölös idejét, eljátszadozhatna. Akárcsak eddig egyébként.
És ha már tréfával kezdtük, hadd zárjuk is azzal, hiszen akár azt is mondhatnánk: nyugdíjasként Traian Băsescu számára a politikai élet körülbelül annyit jelent, mint a Jean-viccben az angol főúrnak a kis fekete golyó, amelyet egész nap kerestetett. Este aztán leállította Jeant és lemondóan legyintett: - Sebaj, majd csinálunk egy újat – és kezét az orrához emelte.