Sokan vannak meggyőződve idehaza arról, vélekedésüket a sajtó információira alapozva, hogy Romániában nemzetközi összehasonlításban alacsony a hivatalos munkaszüneti napok száma. Mint oly sok más, népszerű meggyőződéssel, ezzel is egy gond van: az, hogy nem igaz.

A www.publicholidays.eu, www.holiday-times.com és a www.feiertagskalender.ch portál teljesen egybehangzó adatai szerint, igencsak jól állunk a szabadnapok tekintetében. Az Európai Unióban csak két tagállamban, Magyarországon és Bulgáriában van több ünnepnap, mint nálunk: 17. Németországban szintén 17 munkaszüneti napot tartanak nyilván, ám ezek közül csupán 9 érvényes a szövetségi köztársaság valamennyi tartományában. A legkevésbé az angol és az ír munkavállalók vannak elkényeztetve, nekik csak 8, illetve 9 munkaszüneti nap jár, természetesen a szombatok és vasárnapok, valamint a fizetett pihenőszabadság mellett. Nem mennek a falnak a sok szabadnaptól a hagyományosan szociáldemokrata berendezkedésű Svédország, Finnország vagy Dánia dolgozói sem, akik idén 13-13, illetve 11 napot ülhetnek otthon. A tavalytól szünnapnak számító június 1-vel nálunk 15 a hivatalos munkaszüneti napok száma, ugyanannyi, mint Cipruson, Szlovéniában, Szlovákiában és Litvániában.

Azzal, hogy az RMDSZ kezdeményezésére egyel nőtt a munkaszüneti napok száma, nem lenne semmi gond, ha nem olyan országban élnénk, ahol az emberek elégedetlenségének fő oka nem a túl kevés szabadidő, hanem a kevés pénz. Vélhetően a külföldön dolgozó többmillió romániai vendégmunkás elsöprő többsége sem azért keresi idegenben a boldogulást, mert ott több a szabadnap, hanem mert idehaza nem keresne annyit, hogy abból igényei szerint megéljen. Megkockáztatom, a vendégmunkások többsége többet dolgozik Olaszországban, Spanyolországban vagy Nagy-Britanniában, mint tenné azt idehaza. Fölöttébb vitatható, indokolt-e növelni a munkaszüneti napok számát egy olyan országban, melynek fő törekvése az életszínvonal javítása, a jövedelmek emelése. Nem másért, csak szabadnapból jövedelemtöbblet nem lesz, épp ellenkezőleg, számszerűsíthető, mennyi pénzt veszít a gazdaság minden egyes ünnepnappal.

Elismerem, a Szabadnapot, kenyeret! jelmondat sokkal jobban hangzik a Dâmbovița partján, sőt, a Szamos vagy a Maros mentén is, mint az eredeti mozgalmi szlogen. Összecseng a közismert román mondással, mely tökéletesen fejezi ki a többségi nemzet hagyományos munkamorálját: Pauzele lungi și dese, cheia marilor succese (Hosszú és sűrű szünetek, ebből születnek a sikerek). Van pár eleme a tradicionális román mentalitásnak, amit nem kellene a magunkévá tennünk. Ez is közéjük tartozik.

A Nemzetközi Gyermeknap munkaszüneti nappá nyilvánításának van még egy korántsem mellékes vetülete. Június 1. jelenleg a világ hat országában szabadnap, Románián kívül a Zöld-foki szigeteken, Kambodzsában, Laoszban, Moldovában és Mongóliában. Meglehet, hogy a törvényhozók ezekben az országokban viselik leginkább szívükön a gyermekek boldogságát, ezekben a legjobb gyereknek lenni. Nem tudom, én csak Erdélyben voltam gyerek. De ha így is van, semmiképp sem azért, mert június 1. munkaszüneti nap, s anyuka meg apuka el tud menni az óvodába vagy az iskolába megnézni, hogy szerepel az ő szeme fénye a gyermeknapi ünnepségen, s pirosra tapsolja a tenyerét. Főleg azért nem, mert lehet, hogy a gyereknek semmi szüksége gyermeknapi ünnepségre. Esetleg békén hagyhatnák, legalább a saját napján. Hiszen a felnőttekket sem idomítják szavalásra, éneklésre, nem zaklatják őket próbákkal, nem léptetik fel őket nyilvánosan, ami számukra komoly stressz lehet, arra hivatkozva, hogy őket ünneplik.

A parlamentben ülő oktatáspolitikusok esetleg kezdeményezhetnék, hogy a minisztérium ajánlja az iskoláknak, ne szervezzenek gyermeknapi ünnepséget. Ezzel párhuzamosan csökkenthetnék a tanórák számát, a tananyag mennyiségét, megkímélhetnék a gyerekeket, serdülőket attól, hogy haszontalan információkat, életidegen tudást sulykoljanak az agyukba, mérsékelhetnék az iskolákban tomboló értékelésőrületet, megreformálhatnák az oktatási rendszert olyan módon, hogy az ne vegye el a gyerekektől a gyerekkort a majdani sikeres felnőtti létre való felkészítésre történő képmutató hivatkozással. Ez volna a gyerekek jóllétével való törődés hiteles megnyilvánulása, nem pedig június 1-nek munkaszüneti nappá való nyilvánítása.

Egyébként Mikulás-ünnepséget is szoktak szervezni óvodákban, iskolákban. Ennek ellenére, december 6-át nagyon nem kellene munkaszüneti nappá nyilvánítani.