Ez már P. Cs., azaz poszt Cseljabinszk éra, hisz a meteoritrobbanás után vagyunk, s nem csak az ottani referenciaszemélyek, de oroszhon és a világ égrenéző közönsége is felébredt a döbbenetből. A környülállás az, hogy mindenféle elfogó-rakétarendszerek, kozmoszba (pardon, űrbe) kihelyezett szatellit-szemek, és óriásteleszkópok mellett bizony bármikor s bárhol a nyakunkba pottyanhat valami égi áldás.

Az hogy legutóbb 1908-ban zuhant ezt megelőzően utoljára hipermodern világunkra még katasztrófát okozó meteorit, kétféle reakcióra késztette az orosz hivatalosságokat. Egy részük épp az ilyes űresemények elleni védtelenségen lamentált, mások azzal nyugtattak, hogy nagyon kevés esély van az ilyesmire, kár a pánikért. Putyin elnöknek egyetlen gesztusa volt: széttárta kezeit, mondva, hogy nincs az az ország, amely védekezni tudott volna ilyen események ellen.

Színigaz. Megnyugodva ülhettek össze Bécsben az űrszakik, és a kozmikus testek Földhöz közeledésével foglalkozó konzorcium (NEO Shield) embereivel együtt dolgozhattak az elhárításon.

És gondolkoztak, máshol is, szép fantaszta megfejtéseken. Megoldás lenne az, ha a közelítő űrobjektumot lebiliárdoznák az égről, kell ehhez egy kilőhető objektum, amely puszta ütközéssel letéríti pályájáról a hívatlan kozmikus vendéget. Az is elhangzott, hogy az aszteroidán, avagy annak közelében idézzenek elő nukleáris robbanást, s így darabolják a tömböt ártatlan rögökké, vagy taszítsák odébb.

Ehhez az armageddonhoz elég tán Bruce Willis és Steven Tyler szép lányának robbanékonysága is. Arkhimédész szürakuszai sugaras-trükkjéről lefújták a port: most napenergiát alakítanának át lézersugárrá, amely elpárologtatja vagy ellöki az égi kövecset.

Ez mind gyönyörű, de az tény, hogy ilyen veszély esetén csak pár óránk van a sátorfa-szedésre, ez pedig ritkán elég a boldoguláshoz, nemhogy az életben maradáshoz. 2008-ban a szudáni sivatagba csapódott be egy aszteroida: mintegy húsz órával azelőtt hívta fel magára valamelyik teleszkóp figyelmét, s néhány órával a becsapódás előtt tudták csak meghatározni, hogy a lehetséges kétezer kilométeres becsapódási felületből mi marad.

Ekkora konkrétumhiányban a legfontosabb annak ismertté tétele, hogy bár az ilyen „átütő" esetek előfordulási aránya kicsi, még időbe telik, amíg hatékony védelmünk lesz a komoly égi pakkok ellen, s igazából egy dolog javíthatja csak az emberi-esélyeket: a katasztrófa- és légvédelmi rendszereket csúcsformában kell tartani, ugyanakkor ki kell építeni a hiányzó struktúrákat. Ami legfontosabb: a légiriadóktól, vegyi és természeti katasztrófáktól elszokott civisek békeidős reflexeit le, háborús gyorsaságú reagálását fel kell építeni. Állami szigorral és ellenőrzéssel, ha célkampányokkal nem megy. Láttam már a városzerte nyugodtan cigarettázó-kvaterkázó hazámfiákat, miközben a gyakorlatozó riadószirénák mindenkinek azt ordították, hogy keressen óvóhelyet, vagy térjen haza, zárjon ablakot, és mindenképpen húzódjon el biztonságosabb helyre. Cseljabinszkban is a legtöbb sérülést a röpködő ablak-kartácsok okozták.