Pezsgők, tűzijátékok és ünnepi szpícsek elpukkanván, marad a  szikár-száraz kronológiai tény: a világ egyik megkerülhetetlen politikai-gazdasági tényezője belépett 243-ik évébe. Történelmi léptékben ez a távlat szakaszolható, arányítható, akár  tüzetes elemzésre is sarkall, de alapjáraton és zsurnalisztikus megfogalmazásban sajátos receptből kikevert sikersztori. A függetlenség napjának üzenete mai olvasatban, hazai viszonyainkra utaló „áttételes” vonatkozásban lehet időszerű: a július negyedikén a Kongresszusban elfogadott szövegben ugyanis három ízben szerepel Justitia; III. Györgynek felróják a küldöttek, hogy „megakadályozta az igazságszolgáltatás működését, megtagadván hozzájárulását a bírói hatalom gyakorlását biztosító törvényektől” és „olyan bírákat nevezett ki, akiknek hivatali megbízatása, fizetésének összege és kifizetése kizárólag az ő akaratától függ”, valamint „másokkal szövetkezve olyan jogrendnek vetett alá minket, amely idegen az alkotmányunktól és amelyet nem ismernek el törvényeink”. 

Az ezerhuszonöt szavas nyilatkozatban egyéb sérelmeket is listáz a 13 állam képviselőtestülete, de most inkább ezekre a passzusokra szorítkozom, mert az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén adott fogadáson a távozófélben levő nagykövet alig ötperces beszédében is utalt az e téren Romániára háruló  kihívásokra, Iohannis elnök pedig rárímelt, úgymond itthonról hazaüzent amikor az erős és független igazságszolgáltatás iránti igényről beszélt. Hans Klemm kitartóan és koherens módon nyilatkozott valahányszor a korrupció és az igazságszolgáltatás téma volt. És volt elég gyakran ahhoz, hogy a nagykövet újra és újra megszólaljon: mivel a diplomácia nyelvezete nem enged nagy teret az improvizációnak, meglehet, hogy egy idő után már egysíkúnak tűnt a nagykövet médiaszereplése, hiszen nincs is sok fantázia abban, ha valaki folyton azt mondja, hogy „érdeklődéssel követi”, „figyelemmel szemléli” esetleg „aggodalommal nyugtázza”. Ellenfelei, akik a bősz csőszt látták benne, ki minduntalan belekontárkodik a belügyekbe,  örömmel közölték, hogy utóda románul is beszélő diplomata lesz. Ez önmagában valóban többlet, csak a Klemm távozásáért jubilláló politikusok azzal nem számolnak, hogy a frissen kinevezett nagykövet első útja hova vezet. Budapesten például a CEU-t látogatta meg mindjárt hivatalba lépését követően az ottani USA-külképviselet első embere.

Partnerségünk – melynek különös patinát kölcsönöz, hogy 1858. március 30-án lép szolgálatba a James Buchanan elnök által küldött konzul (úttörőként) Galacon –, tehát stratégiailag kiemelt kétoldalú viszonyunk annyiban fontos a Fehér Ház külügyéreinek, amennyiben katonai rendeléseket számlázhatnak ki, cserében meg biztonságpolitikai garanciákat ígérnek, immel-ámmal beinduló befektetéseket és esetleg (ködös középtávon) vízummentességet. A többit, amint azt szintén diplomáciai körökből tudni vélik, ráhagyják a honi döntéshozókra.

Eközben az 52 államban továbbra is Hagi meg Nadia a hívószó, a klasszikus Drakula mellett, de már az ötvenkettő sem a régi, hiszen Kaliforniát, ezt a hatalmas tagállamot három kisebbre osztanák, mozgalom is indult, élén azzal a Tim Drapperrel, aki a Skype, a Tesla és a SpaceX környékén is érdekelt. Az indokok között szerepel a képviseleti aránytalanságon kívül (38 millió lakosnak ugyanúgy két szenátora van, mint az 580 ezres Wyomingnak) az a meglátás, hogy jobban lehet adminisztrálni az újonnan kialakítandó három államot. És mindezért Drappert nem kiáltják ki hazaárulónak, nemzetietlen féregnek, amerikaellenes ügynöknek.

A Trump-féle mexikói „falazás” és egyéb bevándorlásellenes intézkedés dacára az Egyesült Államokban  idén is megtartották a klasszikus hotdogevő versenyt július negyedikén: Joey Chesnut újabb rekorddal vitte el a tavaly megszerzett pálmát (vagy tálcát), és 74 darabot gyűrt le a torkán tíz perc alatt. A monda szerint a viadal hagyománya 1916. július 4-én startolt, amikor négy bevándorló így kívánta eldönteni, melyik a legnagyobb hazafi. Ha túltápláltságukat és szintén közismertnek tartott felszínes általános műveltségüket nem is tartjuk irigylendőnek, patriotizmusból elférne egy adag jófajta tengerentúli importéka.