Rajong Biharországért Szabó József „Alex”, az RMDSZ legfiatalabb tanácselnök-jelöltje


-A A+

Az elmúlt négy évben Bihar megye menedzsereként dolgozott Szabó József, közismert nevén Alex, aki most az RMDSZ színeiben a Bihar megyei tanácselnökjelöltje. A Maszolnak elmondta, ha megválasztják, tovább erősítené azt az együttműködésen alapuló partnerséget a helyi önkormányzatokkal, amely nélkül szerinte igazán értékes dolgokat nem lehet kivitelezni. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Mit kell tudni önről?

Negyven éves, családos ember vagyok, 11 éve élek boldog házasságban feleségemmel, Renátával, két örökmozgó kislányunk van, Johanna és Kamilla. Nagyváradon születtem, mindig is itt éltem, igazi lokálpatrióta vagyok, de rajongok Biharországért, annak minden egyes részét kedvelem. Édesapám kárásztelki, édesanyám mezőbaji származású, a húgomnak pedig néhány hónapja született meg a második gyermeke. Ragaszkodó típus vagyok, akinek fontos az adott szó, a tanult szakmám földrajztanár lenne, de mindig jobban vonzott a közélet. Sosem álmodozom nagy dolgokról, a kisebb, de konkrétabb célokat hajszolom, és ha elértem azokat, újakat keresek. Rám lehet számítani, és jó érzés érezni, hogy én is számíthatok másokra.

Bihar megyében és nemcsak ott Alexként ismerik, holott az nem a József egyik beceneve....

Ez a becenév rám ragadt, egy egykori ghánai focista után, aki egyszerűen, de hatékonyan oldotta meg a ráháruló feladatokat. Azt mondják, akkor sem a bonyolultabb utat választottam, ma sem szokásom időt húzni. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy a családban túlsúlyban voltak a Józsefek, néha nehéz volt megállapítani egy összejövetelen, hogy kit is szólítanak meg éppen. Ezen a néven sokkal többen ismernek, országos szinten is, mint a becsületes, anyakönyvezett nevemen, ez viszont nem zavar, valahogy hozzám nőtt. A román kollégák bajban vannak sokszor, ha hivatalos bemutatás zajlik.

A román kollégákkal milyen a viszonya?

Pont olyan, amilyennek lennie kell: együttműködésre bármikor nyitott, de a célokért a végsőkig küzdő típus vagyok, ezt tudják rólam, és lassan el is fogadnak ilyennek. Ha valaki megegyezni vagy együttműködni szeretne, tudják, hol találnak, és hogy nem bújok el a kényes dolgok elől sem.

Fiatalon került a politikába, többek között Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) vezetője is volt. Hasznát veszi ennek a tapasztalatnak?

Azon ritka szerencsés ember vagyok, aki végigjárhatta a teljes szamárlétrát az erdélyi magyar ifjúsági szférában. Helyi szinten a Nagyváradi Magyar Diákszövetségben, országos szinten a Magyar Ifjúsági Értekezlet vezetését is kipróbálhattam, azt hiszem ezek az évek nemcsak alapnak, de a kapcsolati háló kiépítésére is remekül megfeleltek. Két évig voltam a MIÉRT elnöke, remek embereket megismerve, számos élményt és kijózanító pofont is kapva, mindet köszönöm, sokat tanultam belőlük.

Nagyváradon önkormányzati képviselőként is tevékenykedett...

Méghozzá 28 évesen, az akkori legfiatalabb tagként bekerülve, két teljes mandátumon keresztül. Szülővárosom és otthonom képviselete nem csak megtiszteltetés volt számomra, de remek tanulási lehetőség arra nézve, hogy a közigazgatás másik oldalán, a döntéshozatali részen mit is lehet tenni a köz érdekében.

Jelenleg Bihar megyemenedzsereként dolgozik. Mi a dolga egy megyemenedzsernek?

Ez az elnevezése annak, amikor valakinek megadatik a lehetőség: belelátni és beleszólni egy ekkora intézmény mindennapi teendőibe. Ez, ellentétben a tanácsossággal, a közigazgatási munkakör végrehajtói részét jelenti. Mivel remek a kapcsolatom a tanácselnökkel, megkaptam a lehetőséget, hogy bizonyíthassam, mire vagyok képes.

És mire képes megyemenedzserként?

Amikor az a feladata az embernek, hogy az elakadt dolgokat kizökkentse, a jó ötleteket megtervezze vagy a kényes dolgokat átverekedje, akkor nem lehetünk sem szégyellősek sem gyávák. Kimondottan élveztem ezeket a helyzeteket, meg kellett vívni a magam csatáit, de jó szóval, kellő határozottsággal ez működik. A magabiztosság szükséges rossz egy ilyen helyzetben, olykor nem elégséges, ha csak szépen kérjük a másikat, hogy cselekedjen végre. Aki ismer, tudja: tudok én kedves is lenni, meg kellő alázattal kezelni ügyeket, de a hatékonysághoz néha kell, hogy magabiztos légy.

A helyi sajtóban a projektekről beszél a legtöbbet. Ön lenne a projektek embere?

A projekteket csapatban érdemes végigvinni, ezért sem lehetek a projektek embere, de az bizonyos, hogy jelen a mandátum alatt futó 26 projekt 62 helyszínén jelen voltam, és amikor kellett, cselekedtem. Ezekhez kellettek a profi kollégák, meg az is, hogy létezzen egyfajta bizalom. Sok politikus kiáll és beszél a terveiről, de szerintem az a hiteles, amikor valaki először azt mondja el, ő mit tett, azután jöjjön a jövőbeli terveivel. Olyan ez, mint valami hitelességi teszt.

Valóban ön az RMDSZ legfiatalabb tanácselnök-jelöltje?

A Szilágy megyei kolléga, Szilágyi Róbert pár nappal idősebb nálam, így úgy tűnik, valóban én vagyok a legfiatalabb. Ez viszont nem előny, mert ehhez a munkához nem elégséges a fiatalos lendület, ide nem árt tudni, mi fán terem a munka. Egy megyei tanácsot vezetni ötvennél több alárendelt intézménnyel nem egyszerű, ha ezekbe napi szinten nem lát bele az ember, nehéz is elképzelni, miről szól valójában. A gyermekvédelemtől a speciális iskolahálózatig, a fejlesztési ügynökségektől a turizmus népszerűsítésig, a megyei úthálózattól a kulturális intézményekig széles a skála, ha mindegyikről egy mondatot kellene mondanom, már túl hosszúra nyúlna ez az interjú.

Mit tart sikernek, mire a legbüszkébb?

Arra, hogy a legnagyobb ellenszélben sikerült négy évet végigvinni, folyamatos politikai csaták és karaktergyilkosságnak is beillő lejárató médiakampányok mellett. Egy törékeny koalícióval nehéz haladni előre, főleg, ha az ideológiailag is eltérő partnerekből áll, és menet közben is sokszor változik.

Mi az, amire nem büszke?

Talán a repülőtér ügye zavar a legjobban. Sajnos nagyon bíztunk a közel harminc éve a reptért irányító igazgatóban, ezért a kezdeti jó helyzet idővel átbillent egy nehezen érthető és zavaros történetté, amely ráadásul politikai csaták áldozatává vált.

Kicsit térjünk vissza a projektekhez, melyiket tartja a legsikeresebbnek, legfontosabbnak?

Az egészségügyi projektre vagyok a leginkább büszke, szó szerint meg kellett menteni az elutasított pályázatok listájáról. Amikor odakerültünk négy éve, egy semmibe vezető útra akartak az elődök 14 millió eurót elkölteni, mi viszont kórházfejlesztésre és kulturális infrastruktúrára csoportosítottuk át. Ahhoz, hogy nyerjen a projekt, sokat kellett lobbizni, ahogy az lenni szokott, csúnya politikai játszmák áldozatává is válhatott volna. De ma már megy előre, zajlanak a fejlesztések, és mindenki büszke rá. Pedig nem innen indultunk...

És mi a legutóbb megszervezett eseményük?

A Virágkarnevál – Nyitott Ablak Európára eseménye. Most, pár nappal a rendezvény után még mindig lüktet a szívem, mennyi nehézséggel kellett megküzdenünk a koronavírus okozta szigorítások miatt. Sosem kaptunk ekkora figyelmet az ellenőrző szervektől, mint idén, és Nagyváradra sem tudtunk eljönni a virágkocsikkal, de akkor sem hagytuk magunkat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, tapasztalja meg, micsoda érzés belenézni a 92 éves, járni sem képes bácsika szemébe, amikor megkönnyezi az előtte elguruló Szent Koronát ábrázoló virágkocsit, vagy azt, amikor megtapsolják az emberek, településről településre, amikor a kocsikkal elvonulunk vagy megérkezünk. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...

Ha megválasztják tanácselnöknek, melyik három dolgon változtatna elsőként?

Mindenképpen arra törekednék, hogy egy stabil koalíció vezesse a megyei önkormányzatot, mert sem a projekteknek, sem a napi rutinmunkának nem használ az, ha folyamatosak a politikai csatározások. Ehhez persze akarat és partnerség is szükséges. Az is biztos, hogy tovább erősíteném azt az együttműködésen alapuló partnerséget a helyi önkormányzatokkal, amely nélkül igazán értékes dolgokat nem lehet kivitelezni. Erre példa, mikor helyi útszakaszokat átveszünk a helyi tanácsoktól, ott, ahol ez indokolt, de szigorúan partnerként, nem fölérendelt hatóságként. A kommunikációs stratégián is változtatnék: annyi igaztalan támadásnak voltunk négy évig kitéve a helyi román médiában, hogy ezt mindenképp másképp csinálnám...

További tervek?

Nagyváradon látom magam akár tíz év múlva is, de ez túl távoli jövő számomra, mindig a legközelebbi dolgaimra koncentrálok. A tehetséggondozástól és a civil szférától nem tudnék elfordulni, a turizmus is fontos számomra, ezeken a területeken bizonyosan még lesznek elképzeléseim.








EZT OLVASTA MÁR?

X