Szemléletváltást valósítana meg polgármesterré választása esetén Gyergyószentmiklóson a szeptember 27-i önkormányzati választásokon az RMDSZ-t képviselő Csergő Tibor. A Tarisznyás Márton Múzeum jelenlegi igazgatója második alkalommal méretteti meg magát, 2008-ban néhány száz szavazattal maradt le a két magyar párt jelöltjeitől. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Sikeres intézményvezetőként indul Gyergyószentmiklós városvezetői tisztségéért a közelgő helyhatósági választásokon. Mi vezette erre a lépésre?

A közéletiség már egy régi társ az életemben. Itt volt egy alkalom és egy olyan kihívás, aminek úgy gondoltam, hogy meg tudok felelni, és most már az RMDSZ polgármesterjelöltjeként hiszem azt, hogy egy nagyon komoly szemléletváltás és egy rendszerváltást lehet ebben a városban megteremteni, mert most erre van szükség.

Több alkalommal hangsúlyozta, hogy nincs megelégedve a város jelenlegi fejlődési irányával. Pontosan hol lát hiányosságokat és hogyan kezelné ezeket polgármesterré választása esetén?

Tizenhat éve vezetem a múzeumot és kivétel nélkül minden városvezetéssel együttműködtem. Azonban az utóbbi években azt érzékeltem, hogy a városvezetésnek semmi víziója nincs arról, hogy merre akarják irányítani ezt a települést, és gyakorlatilag a tűzoltó módszereken kívül komolyabb városvezetési stratégiák megszületését, vagy megvalósítások kivitelezését nem láttunk az utóbbi években.

Az egy másik szempont, hogy bizonyos fejlesztési források megnyíltak Gyergyószentmiklós számára is, de az utóbbi 10 évben csak a szegénység kimagyarázásához szokott a jelenleg is regnáló MPP-s városvezetés, és az is látszik, hogy egyszerűen nem tudnak jól bánni a kormánytól, vagy akár az európai uniós alapokból lehívandó összegekkel, annak elköltésével, a munkálatok kivitelezésével, olyan szinten, hogy az minden esetben a városlakóknak a megelégedettségére történjen. Szó szerint fuldokolnak, túlvállalták magukat.

Miben érzékeli leginkább Gyergyószentmiklós térségbeli lemaradását?

Gyergyónak a térségbeli lemaradása sajnos már a szomszédos községekkel a legszembetűnőbb, hiszen valamennyi szomszédos községben kiépültek az alapinfrastruktúrák, a közművek, és ott már mondhatnám azt is, hogy olyan városi funkciókat ellátó létesítményekben gondolkodnak, ami számunkra egyelőre még álom. Tehát, mindaddig, amíg nálunk még nincs egy megfelelő ivóvíz szolgáltatás, amíg számunkra éveken át kérdéses volt a távfűtésnek a működtetése, illetve azt látjuk, hogy az útjaink járhatatlanok, és azt tapasztaljuk, hogy az intézményeinket, akár a kulturális, akár a szociális intézményeinket csak takaréklángon tudták fenntartani és működtetni, akkor egyértelmű, hogy lemaradásról beszélhetünk. Egy dezurbanizációs folyamatnak kell véget vetni.

Kolozsvárról tért haza 2003-ban. Mi motiválta arra, hogy itthon építse tovább szakmai karrierjét, családi életét?

Elsősorban családalapítás és személyes kötődésem céljából tértem vissza a szülővárosomba. Tanárként kezdtem el dolgozni, majd azt követően, 2004-től mint a múzeumnak a vezetője találtam meg a helyem.

A Tarisznyás Márton Múzeum vezetése alatt számos változáson, fejlődésen ment át. Intézményvezetői tapasztalatait hogyan tudná kamatoztatni Gyergyószentmiklós városvezetésében?

A múzeum is része Gyergyószentmiklós közéletének, része a költségvetésének, része fejlődésének, akár hanyatlásának, tehát mondhatnám azt, hogy mindazt, amit a múzeumben meg kellett valósítani, azt egy kicsit nagyobb volumenben, nagyobb felelősséggel, a városban is meg lehet valósítani. A Tarisznyás Márton Múzeumot, mint elhanyagolt, mostohagyermeket vehettem át és mára egy aktív, működő intézménnyé nőtte ki magát, visszakerült a szakmai körforgásba, egy stabil jövőképpel és fejlesztési tervekkel rendelkező létesítmény lett. Szemléletváltással, új lendülettel teljes mértékben jó irányba lehet terelni Gyergyószentmiklós a jövőjét, jövőképét, fejlődését.

A politikai szerepvállalás nem idegen az Ön számára, Kolozsváron is aktív tagja volt az RMDSZ-nek. Folyamatosan figyelte a politikai hadszíntér eseményeit? Hazatérve is aktívan politizált?

Diákkorom óta diákszervezetekben tevékenykedtem és egyetemista időszakomban is aktív szerepet vállaltam a KMDSZ-ben, majd később tanárként az RMPSZ-ben. Ugyanakkor mindig szoros kapcsolatom volt úgy a kolozsvári, mint a gyergyói RMDSZ tisztviselőkkel. A legaktívabb ilyen jellegű időszakom mégis Kolozsváron volt, hiszen a 2000-es évek elején az ottani RMPSZ-nek voltam az ügyvezető elnöke, ugyanakkor négy éven keresztül voltam a kolozsvári egyetemisták házának az adminisztrációs bizottságának a tagja. Egyedüli magyarként, a Funar-rendszerben és abban az időszakban, amikor a KMDSZ és más magyar jelentőségű és igényű rendezvények voltak, akkor gyakorlatilag általam sikerült olyan biztonságot és lehetőséget teremteni, hogy ezek az események bekerültek, ahogy akkoriban nevezték, a Studházba.

Egy interjúban „unalmasnak” nevezte az életét: karrier, családalapítás, szakmai fejlődés. Miért keres a politikában új kihívásokat, „izgalmakat”?

Az életem nem volt és most sem unalmas. Ezt egy műsorba kérdezték, és ugye, a műsoridő nem arról kellett szóljon, hogy hosszasan ecseteljem az életem történetét, ezért próbáltam egy huszárvágással annyit mondani, hogy hát ez most itt unalmas. A magánéletem tekintetében sok érdekességről beszélhetnék, de úgy gondolom, hogy a közéletiségben nem ez az elsődleges. Úgy élek, mint bárki más, ember vagyok. Tekinthetem a polgármesteri jelöltséget akár egy kockázatos, izgalmas új kihívásnak is, hiszen többek között felvettem a kesztyűt a jelenlegi újrázni akaró polgármesterrel, így a saját „főnököm” ellen indulok.

Hogyan telt az előválasztásokat követő közel fél év? Miként készült a szeptemberi választásokra?

Rettentően bizonytalan időszakról beszélünk, hiszen csak valamikor július közepén, végén derült ki a végleges időpont, hogy ősszel megtartják az önkormányzati választásokat. A tavaszi tilalmak sem segítették azt a szervezőmunkát vagy az előkészítéseket, amit szerettünk volna megtenni a választásokig. Most ugyanazt mondhatjuk: itt a kampány és egy olyan atipikus viselkedést, vagy magatartást kell tanúsítani, amihez szerintem egy politikai szervezet sem szokott hozzá. Főleg amikor a kampányfőnököm is túlesik a vírusos betegségen. Egy elővigyázatos, csendes, maszkos kampányidőszakot kell hogy véghezvigyünk.

2008-ban független polgármesterjelöltként indult Gyergyószentmiklóson. Az akkori sikertelenség sem szegte kedvét?

Azóta eltelt 12 év. A független polgármesterjelöltségem közvetlenül is eredményezte azt, hogy történt egy rendszervártás a városban, ami most úgy tűnik, hogy nem sok jót hozott a közösségnek. Az utóbbi évtizedben várt fejlődés hiánya, elmaradása jobban elkeserít, mint az akkori független polgármesteri harmadik helyem, amikor is olyan jelentős eredményt értem el, hogy gyakorlatilag néhány 100 szavazatnyi különbséggel szakadtam le a két magyar párt jelöltjeitől. Tehát azt is mondhatnám, hogy akkor nyertem egy olyan fokú önbizalmat a közéletiségben, amely továbbra is táplálja bennem azt a reményt, hogy a város ügyét egy magasabb szinten is tudnám szolgálni.

Melyek ön szerint Gyergyószentmiklós legégetőbb problémái? Városvezetőként milyen megoldási lehetőségeket kínál ezekre?

Az emberek között élek én is, és valamennyien látjuk, hogy melyek a legégetőbb problémák. Az utóbbi 10-12 évben folyamatosan arról beszélünk, hogy igen, baj van az utak állapotában, baj van az infrastruktúrával, baj van a közművek akadozó szolgáltatásával, de elsősorban itt azzal van baj, hogy egyre inkább elterjedt a „jól van az úgy, csak a nép ne zúgolódjon”-effektus, tehát a látszatmunka, ami számomra felháborító. 

Mindezt tetézik azok a befejezetlen munkák, amik csak pénzpazarlásnak tűntek az utóbbi 10-12 évben, és ezek a problémák sajnos mind a mai napig fennállnak, aktuálisak, és persze a sok problémát még nagyobb pazarlással, pénzköltéssel, torzított médiahadjáratokkal próbálják a szőnyeg alá söpörni. Tehát számomra a legégetőbb probléma az is, hogy a városvezetésnek egy szemfényvesztő, szédítő kommunikációja van a városlakók fele, ami teljes mértékben az elhiteltelenítésének és a bizalomvesztésnek is a forrásává vált.

Új szemléletet említett az előválasztási kampánya során, melynek sarokpontjai: nyitottság, számonkérhetőség, közösség iránti felelősség. Fenntartja, hogy ezekkel a középpontban sikeres városvezető válhat önből?

Talán az eddigiekhez csupán annyit fűznék hozzá, emelnék ki: polgármesternek lenni nem privilégium, hanem szolgálat. Ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy valójában soha senki nem születik polgármesternek és a közösséghez való ragaszkodás egy másik szintje mindig abban rejlik, hogy mit tudsz tenni a közösségedért, amelyiket fejlesztheted, amelyiket taníthatod. Én most erre készen állok, egy elérhetőbb, emberibb polgármesteri profilt szeretnék megteremteni.