Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) megállapodott az erdélyi magyar közösség országos ügyeinek összehangolt képviseletéről és a parlamenti választásokon való együttműködésről. Kelemen Hunor szövetségi elnököt kérdeztük a megállapodás részleteiről.

A szóbeli egyezség az EMSZ-szel voltaképp már két hete megszületett, miért húzódott így el az aláírása? Voltak még nézetkülönbségek, amiket el kellett simítani?

Először is meg kellett szövegezni a megállapodást. Ez múlt vasárnapra meg is történt. Utána egyeztettünk az aláírás időpontjáról, s most hétfő volt nekem és Mezei Jánosnak is alkalmas. A csúszáshoz hozzájárult, hogy a Szövetségi Állandó Tanács két héttel ezelőtti ülése után mi a jelöltlisták leadására koncentráltunk minden energiánkkal, szorítottak a határidők. Amúgy annak idején, négy évvel ezelőtt egy egész nyarunk volt egyeztetni az MPP-vel, most nem néhány hetünk, hanem mindössze néhány napunk volt erre. De sikerült tető alá hozni.

Volt-e az EMSZ-nek olyan igénye, ami végül nem került be a megállapodás szövegébe?

Nem mondanék most erről részleteket. Az elvekben megegyeztünk, ezekről nem voltak különösebb vitáink. A végeredmény a fontos, nem az, hogy milyen szövegváltozatok voltak.

A megállapodás egyik legfontosabb pontja az, hogy az RMDSZ képviselőházi jelöltlistáin két befutónak számító helyet biztosít az EMSZ Országos Bizottsága által kijelölt személyeknek. A jelöltek neve már két hete ismert, Kulcsár Terza József és Zakariás Zoltán. Ezt a két politikust javasolta az EMSZ, vagy pedig több jelöltből választotta ki az RMDSZ kettejüket?

Több jelöltet is javasoltak, és ebben a két névben tudtunk megállapodni. Nekem kellett a listákat aláírnom, a kollégáimnak is el kellett fogadniuk ezeket a jelölteket. De azt el tudom mondani, hogy az EMSZ-szel folytatott mindhárom tárgyalásunkon, de a SZÁT ülése közben zajló egyeztetéseken is több név elhangzott a részükről.

Kulcsár Terza Józsefet nyilván jól ismeri, négy évet már tevékenykedett az RMDSZ-frakcióban. Zakariás Zoltánnal a SZÁT ülése után volt-e alkalma beszélgetni?

Nem volt erre alkalmam. Néhányszor az elmúlt években találkoztam már vele, tudom, hogy a kilencvenes években az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának tagja volt. A Hargita megyei önkormányzatban tevékenykedett az elmúlt négy évben, a kollégái véleményét ismerem arról, hogyan lehet vele együtt dolgozni. De ebben a pillanatban ez mellékes. A 2016-os választások előtt Kulcsár Terza Józseffel és Biró Zsolttal sem dolgoztam együtt, utána négy évig az RMDSZ-frakcióban ültek.

A megállapodásnak van néhány közérthető pontja, amiről gondolom nem is sokat vitáztak: a közösségi jogok vagy a székelyföldi autonómiatervezet ügyének közös képviselete, együttműködés az önkormányzatokban, az erdélyi magyar ügyek külpolitikájának összehangolása. De van például egy olyan kitétel, amely szerint a felek törekednek arra, hogy a hozzájuk közel álló vagy semleges civil szervezetek ne kerüljenek hátrányba a támogatások elosztásánál. Ez azt jelenti, hogy például az EMSZ beleszólhat a román állami költségvetésből érkező források elosztásába?

Beleszólásról nincsen szó. Hasonló megfogalmazás, ha nem is pontosan így hangzott, az MPP-vel kötött megállapodásban is volt. Később ezt részleteztük a választások után, miután összeállt az RMDSZ-frakció. És ez valahol természetes, hiszen az RMDSZ-nek szinte az egyetlen és kizárólagos forrása az a Nemzeti Kisebbségek Tanácsán keresztül érkező költségvetési támogatás, amit a parlament megszavaz. Ennek az összegnek mintegy felét mi pályázati rendszerben osztjuk el különböző területeken tevékenykedő civil szervezeteknek. Az EMSZ azt kérte, hogy az összegből jusson hozzájuk közel álló szervezeteknek is. Erre azt válaszoltam, hogy ez így nehezen értelmezhető, mert ezek a szervezetek eddig is hozzáfértek ezekhez a támogatásokhoz, és ezután is hozzá fognak férni, gondoskodunk arról, hogy ne érjen senkit hátrányos megkülönböztetés. A pályázatok elbírálásakor nem szoktuk firtatni, hogy egyik-másik szervezet ki fele kacsint, kivel szimpatizál. Ha az elmúlt évek sokezer pályázatát valaki átnézi, látja, hogy a támogatások szétosztása egyensúlyban volt. De az EMSZ ragaszkodott a megállapodásnak ehhez a pontjához, és mi elfogadtuk, mert nincs ezzel semmi baj. A pályázatokat továbbra is a Communitas szaktestületei bírálják el, és tesznek javaslatot az alapítvány kuratóriumának.

Egy másik pont szerint a felek vállalták, hogy munkacsoportot hoznak létre, amely törvénycsomagot dolgoz ki a romániai magyar oktatás reformjára. Miért van szükség a reformra, min kell elsősorban változtatni?

Elsősorban a tananyagon, könnyíteni kell a gyerekekre háruló terheken. Be kell vezetni azt, hogy külön kritériumok alapján értékeljék azokat a diákokat, akik idegen nyelvként tanulták a román nyelvet. Ugyanakkor – tetszik, nem tetszik – most már az oktatás része a digitális tartalom. Remélem, hogy minél kisebb mértékben része, de ennek a részletei sincsenek kidolgozva, jelenleg mindenki rögtönöz. Vannak olyan kérdések az oktatásban, amit a változó világ felszínre hoz. Ezért a szakértők bevonásával a tanügyi rendszert újra kell gondolni, az elvárásokhoz igazítani. Ehhez kapcsolódik a szakoktatás kérdése is. Át kell gondolnunk, hogyan képzeljük el a romániai magyar szakoktatást, hogyan alakítjuk úgy, hogy piacképes szakembereket képezzen. Ezekről a kérdésekről sokat konzultáltunk az elmúlt években a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel is. A romániai magyar oktatás reformjának az RMDSZ és az EMSZ is szükségét érzi, ezért került be a megállapodásba. Emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt két-három évben a tanügyi rendszer olyan jelentős módosításait tudtuk elfogadtatni, amelyekre tíz évvel ezelőtt nem is gondoltunk volna.

A megállapodás azzal zárul, hogy a felek kialakítják és intézményesítik országos szinten a rendszeres konzultáció keretét minden olyan kérdésben, amelyben közös fellépés szükségeltetik. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumhoz hasonló testület lesz majd a rendszeres konzultációk intézményes kerete?

Egy általános, állandó egyeztető fórum szükségességét én most nem érzem. De azt el tudom képzelni, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekben jó, ha van egyeztetés, és akkor meg kell találni ennek az intézményes formáit, akár egy-egy területen belül, akár országos szinten. Ezt az élet fogja majd kialakítani, rugalmasan állunk hozzá. Az EMEF nem működött, ezért ugyanabban a formában nem fogjuk feltámasztani.

Az EMSZ-t két politikus vezeti társelnökként, Mezei János és Csomortányi István. Miért csak Mezei írta alá az EMSZ részéről a megállapodást?

Azért, mert ez volt az én határozott kérdésem. Ebből nem csináltam titkot. Erről voltak is vitáink az EMSZ-szel folytatott tárgyalásainkon, nem feltétlenül Mezei Jánossal. Elmondtam, hogy ameddig Csomortányi István a karlendítős gesztusát nem rendezi, mi nem tudunk egy asztalhoz ülni. Ezért a tárgyalásokon sem vett részt. Az volt a kérésem, hogy vagy Mezei János – aki azt mondta, hogy amúgy is ő lesz az EMSZ elnöke, amikor a bejegyzik a pártot –, vagy Mezei mellett az EMNP részéről egy másik politikus írja alá ezt a megállapodást. Ennek nem különösebben örvendtek, de a kérésemet elfogadták. Az volt a döntésük, hogy a dokumentumot Mezei János írja alá.

Néhány nap múlva kezdődik a hivatalos választási kampány. Voltak-e már egyeztetések arról, hogy ebből az EMSZ hogyan veszi ki a részét?

Tudomásom szerint lesz erről egyeztetés a héten, de a témáról Porcsalmi Bálint kampányfőnök tud nyilatkozni, én ebben nem vagyok kompetens.

Egy darabig úgy tűnt, hogy nem sikerül megvalósítani a négy év ezelőttihez hasonló együttműködést a parlamenti választásokon az RMDSZ és a két kisebb magyar párt között. Időközben ugyanis menesztették a Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot, akivel 2016-ban aláírt egy megállapodást, az MPP szövetségre lépett az EMNP-vel, s ezek a fejlemények, az elmúlt hónapokban elhangzó nyilatkozatok nem a közeledés irányába mutattak. Hogyan sikerült végül tető alá hozni a hétfőn aláírt egyezményt?

Hajlamosak vagyunk felejteni, de az együttműködésnek már van hagyománya az erdélyi magyar politikai életben. Már 2008-ban történt erre egy kísérlet, akkor Szász Jenővel én magam tárgyaltam, de nem tudtunk megegyezni. 2009-ben Markó Béla akkori szövetségi elnök kiegyezett Tőkés Lászlóval, aki az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájának első helyére került. A következő európai parlamenti választások előtt, 2014-ben kötöttünk egy egyezséget Biró Zsolttal, amit 2016-ban megerősítettünk. Így jutottunk el 2020-ig. Tehát ez nem most esett a fejünkre váratlanul, és csodálkozunk, hogy mi történt. Ugyanakkor közel húsz éve már van politikai verseny. Ez az önkormányzati választásokon, különösen tömbvidéken, nem probléma, az európai parlamenti és a parlamenti választásokon viszont igen. Kell tudni, mikor van a verseny és mikor az együttműködés ideje. Meggyőződésem, hogy érdekképviseletről beszélünk, nem érzelmi képviseletről. Az érdekképviselet pedig azt feltételezi, hogy amikor az együttműködésnek van az ideje, akkor a közös érdeket tekintsük kiindulópontnak. Nyilván a verseny ideje alatt megméretkeztünk, és láttuk, hogy kinek mekkora a támogatottsága. Az RMDSZ-nek nagyvonalúnak kellett lennie, az erősebbnek így kell eljárnia. Nagyvonalúak voltunk, megtettük ezt a gesztust, és azt mondtuk, hogy folytassuk az együttműködést, mert most az összefogásnak van itt az ideje. Ez a közösségi érdek minimuma, ezért született ez a megállapodás. Én az együttműködésnek voltam és vagyok a híve, amikor erre szükség van. A parlamenti választásokon pedig szükség van erre, mert akárhonnan nézzük az 5 százalékos küszöb elérése folyamatos kihívás, már csak demográfiai okok miatt is. Az etnikai szavazás az elmúlt 30 éve alatt csak megerősödött, nem oldódott, és nem is látom, hogy oldódnak a következő években.