A román-magyar együttélésről, párbeszédről, sztereotípiákról beszélgetett a zeteváraljai Edzőtáborban Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke és Alexandru Giboi, az Agerpres hírügynökség vezérigazgatója.

Ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogy miért tart itt a román-magyar viszony, meg kell néznünk, hogy mi vezetett ide. Interetnikus kommunikáció önmagában nem létezik, csak személyek közötti, és így a pozitív töltetű párbeszéd is személyes szinteken dől el – fogalmazott Alexandru Giboi, az Agerpres hírügynökség vezérigazgatója a MIÉRT táborában tartott panelbeszélgetésen.

A kommunikáció a kibocsátóból, az üzenetből és a címzettből áll. Fontos tudni, hogy mit akarunk közölni, így a magyar közösségnek meg kell fogalmaznia a közös üzeneteket, amelyeket a közönségnek címeznek – magyarázta. A kibocsátó és a fogadó is erősen befolyásolva van a saját társadalmi háttere által, ezért fontos meghatározni, hogy kik vagyunk mi, hol a helyünk – tette hozzá.

Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács (CNCD) elnöke elmondta, a televízióban látható kép a magyarokról sztereotípiákra épül, például a román nyelv ismeretének hiányosságaira. Nincsenek olyan szociológiai kutatások, amelyek a két közösség közötti kapcsolatokra vonatkoznak, a CNCD azonban végzett hasonló kutatásokat.

Ebből egyfajta pozitív kép látható a magyarokról, például, hogy szervezettebbek – ez azonban Asztalos szerint veszélyforrásként is megjelenhet a többségi társadalomban. Más felmérés azt mutatja, hogy az oroszok után a magyarok jelentik a legnagyobb veszélyt – tette hozzá. Az is igaz ugyanakkor, hogy azokon a környékeken, ahol együtt élnek a különböző nemzetek, a sztereotípiák visszafogottabbak.

Dupla identitás és nyelv

„Dupla identitásunk van, román állampolgárokként egy kisebbségi nemzeti közösséghez tartozunk” – fogalmazott Asztalos, aki szerint ez identitáskonfliktusokhoz vezet. Ha az állam számára az állampolgársági identitás fontosabb, akkor asszimilációs törekvések indulnak be.

Asztalos arra is kitért, a magyar kisebbség nehezen éri el a román tömegmédiát, gyakran előfordul, hogy emberhiány miatt a rossz fordítás okoz egy-egy botrányt. Azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen szinten tud a magyar közösség románul, ráadásul ebben a kérdésben a történelmi narratíva is megjelenik: a nyelv mint asszimilációs eszköz megjelent Romániában, de akár az Osztrák-Magyar Monarchiában is az akkor többségi magyar féltől – fejtegette.

Az előítéleteket azok megkérdőjelezésével, közösségek közti párbeszéddel kell lebontani, ezért probléma a magyar nyelvű újságírók jelenléte a román tömegmédiában. „Úgy beszélnek rólunk, hogy jelen sem vagyunk, így gyakran az ellenségképet alakítják ki rólunk” – fogalmazott Asztalos.

Giboi nem rajong a sztereotípiák promoválásáért, de megkerülni sem lehet azokat szerinte. A román közösségben két nagy sztereotípia működik véleménye szerint: az egyik, hogy semmi, ami rossz, nem a román közösség miatt van, a másik, hogy minden jót külföldről kell „importálni”.