A rendszerváltás utáni romániai magyar oktatás sikereiről, kudarcairól és kihívásairól tartott előadást Markó Béla. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a XVI. MIÉRT Akadémián beszélt szombaton, felvázolva a három romániai oktatási törvény módosításait.

Markó előbb az 1989 előtti viszonyokra tért ki, a Bolyai egyetem egyesítésére a román egyetemmel, illetve arra, hogy a középiskolák vegyes nyelvűként működtek, a szakoktatás pedig csak románul.

A rendszerváltás után az RMDSZ első fontos célkitűzése a minden szinten és szakon elérhető anyanyelvi oktatás kialakítása volt, mégpedig elsősorban az önálló intézményeké – hiszen a vegyes nyelvűekben az intézményi működés továbbra is románul zajlik. A szövetségben az a döntés is megszületett, hogy a román politikai életben való részvétellel igyekeznek elérni a célokat a nemzetközi befolyás segítségül hívásával. Remélték, hogy főként a magyar állam és az európai intézmények lesznek majd az ügy hatékony támogatói.

1995-ig hatalmas kormánytöbbséggel szemben voltak ellenzékben, így külső segítséghez fordultak: az Európa Tanácshoz küldött memorandumban a teljeskörű anyanyelvi oktatást követelték, amely Romániai csatlakozási feltételei közé be is került. 1994-ben közel félmillió állampolgár aláírásával támogatott tanügyi törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentben, de végül egy évvel később felemásoktatási törvény született. Ennek értelmében minden szinten és minden formában biztosították a magyar oktatást, de a szakiskolák kivételt képeztek, és a törvény tartalmazta a román osztályok kötelező létrehozását is minden településen.

1996 után végül, miután kormányra léptek, előrelépést tettek a kitűzött célok irányába. Már nem kellett kötelező módon román nyelvű iskoláknak működniük mindenhol, elég volt az ingázás biztosítása, és mostantól a szakiskolákban is működhetett magyar nyelvű oktatás. Az egyetemeken magyar nyelven működő csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat lehetett létrehozni. Hat évvel ezelőtt végül a zenei anyanyelv, a földrajz és történelem magyar nyelvű oktatása is megvalósult, a felsőoktatásban növelt szorzót alkalmaznak azóta, és az is törvénybe került, hogy egy kisebbség parlamenti képviselete megkerülhetetlen legyen a magyar vagy vegyes nyelvű iskolák vezetőségének kiválasztásakor.

Miután a román állam ma már nem alkalmazza a törvényeket, ha nem akarja, ezzel az 1989 előtti gyakorlat köszön vissza – hangsúlyozta Markó, aki szerint az évek során kiharcolt törvényi keret jó. Eklatáns példája ennek a katolikus líceum ügye. Éppen ezért kell együtt kell tennünk a demokráciáért – zárta gondolatait Markó Béla.

Szabó Ödön a stabilitást és a törvény alkalmazását emelte ki

A képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke a stabilitás fontosságát emelte ki, arra fókuszálva, hogy az RMDSZ-nek sikerült stabilizálnia az intézményvezetői pozíciókat a magyar iskolákban.

Fontos ugyanakkor a törvény alkalmazása, mondta: a Kisebbségi Pedagógusképző Központ például rendelkezik a létrehozáshoz szükséges anyagi alapokkal, de még mindig nem valósult meg. Érvényes ez az Oktatáskutatási Intézetben létrehozandó magyar osztállyal is, holott erre szükség volna, hogy a PISA-méréseken belül kisebbségi mintát is vizsgálhassanak – hangzott el.

Szabó felhívta a figyelmet arra is, bár vegyes iskolákban a kisebbségi tagozatból kell megnevezni egy aligazgatót, egy miniszteri rendelettel felülírják a törvényt, és a diákok létszámához kötik az aligazgatói tisztséget. Ugyanakkor, míg magániskolák számára jár normatív támogatás, ez nem érvényes a magánegyetemekre – még ha idén sikerült is lépéseket tenni ebbe az irányba a magyar lelkészképzés támogatásának elérésével.

A képviselő a bölcsődékben, a speciális oktatásban és a munkaügyi képzésekben sem bizosított magyar nyelvű oktatás megvalósítását is fontos célként jelölte meg beszédében. A vidéki és városi oktatás közötti éles különbségek, a növekvő társadalmi távolságok problémájára is felhívta a figyelmet Szabó Ödön.