Az RMDSZ-nek sikerült elérnie, hogy a szenátus ne szavazzon még a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító tervezetről, és a közigazgatási anyanyelv-használatot bővítő törvénymódosítás szakbizottsági vitáját is elnapolták. A két jogszabály további sorsáról kérdeztük Cseke Attila szenátusi frakcióvezetőt kérdeztük.

Hétfőn a magyar közösség számára a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító jogszabály a döntő házban, a szenátusban, a plénum elé került. Végül a jogszabályról történő szavazást elnapolták. Mi történt?

A hétfői plénum előtti és az ülés közbeni megnyilvánulásokból egyértelműnek tűnt, hogy ha aznap szavazásra bocsátják, a román pártok el fogják utasítani a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító tervezetünket. Ezért azt kértük, hogy utalják vissza a szakbizottságokba, és próbáljunk meg párbeszédet folytatni róla. Jeleztük a hajlandóságunkat arra, hogy megválaszoljuk a román pártok részéről érkező összes kérdést. Nem akartunk olyan helyzetbe került, mint a képviselőházban, a közigazgatási törvényt módosító tervezetünk szavazásra bocsátásakor. Akkor semmilyen párbeszéd nem volt, vita nélkül söpörték le az asztalról a javaslatainkat. Azt tapasztaltuk, hogy az ellenzék részéről olyan kijelentések hangzanak el, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, de amelyek nyomást gyakorolnak a kormánypártokra. Arra késztetik a PSD-ALDE honatyáit, hogy kihátráljanak a tervezeteink mögül. A feladatunk ezért meggyőzni a román pártokat arról, hogy a javaslataink nem vesznek el semmit a román többségtől, nem sértik az érdekeiket. Ezt a munkát már el is kezdtük a frakciótársaimmal, beszélgettünk jó pár román szenátorral különböző pártokból. Azt látjuk, hogy ha személyenként kellene ezeket a beszélgetéseket lefolytatni, akkor lenne esély a tervezet elfogadására. Ám a pártpolitikai érdekek azt diktálják, hogy a javaslatainkat elutasítsák.

A nagyobbik kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea kijelentette, hogy jelenlegi formájában a PSD semmiképpen nem támogatja a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító tervezetet. Tud-e, illetve akar-e az RMDSZ valami kompromisszumot jelentő törvényváltozatot javasolni?

Március 15-éről nem lehet kompromisszumot kötni. Elmondtuk már a román pártoknak is: ennek a napnak az évfordulója Torontótól Sydneyig a világ bármelyik sarkában élő magyarok legfontosabb ünnepe. Mi nyitottak vagyunk párbeszédet folytatni az tervezetünkről. Készek vagyunk a román szenátor kollégáink bármilyen felmerülő kérdésére válaszolni. Azt tartjuk a legnagyobb hibának, hogy a román pártok 2017-es politikai elvárásokkal tekintenek vissza egy 170 évvel történt eseményre és annak következményeire. Egy történelmi eseményt mindig az adott történelmi kontextusban kell tudni kezelni. Március 15-e pedig a szabadság eszményéről szól. Egyaránt üzenete van a magyaroknak és a románoknak is. A történelmi vitákat szerintünk a történészeknek kell lefolytatniuk. Vannak olyan események a két nép történelmében, amelyekről a történészek eltérően vélekednek. A politikumnak ebbe nem lenne szabad beleszólnia, nem lenne szabad felhasználnia magyarellenes, nacionalista indulatkeltésre.

Mikor kerülhet legközelebb plénum elé a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító törvénytervezet?

Valószínűleg három hét múlva. Ez a procedúrától is függ, több szakbizottságnak is kell véleményeznie, ezek közül jelentéstevő testület.

A közigazgatási anyanyelv-használatot bővítő RMDSZ-tervezet a képviselőházi elutasítása után gyanúsan gyorsan került a döntő ház, a szenátus szakbizottságaihoz. Az a szándék által e mögött, hogy ez a tervezet mielőbb végleg megbukjon a parlamentben?

A tervezet a szokásos procedúrának megfelelően került át a szenátusba. Az más kérdés, hogy miért került ilyen gyorsan a szakbizottságok napirendjére. Valószínűleg azért, mert a kormány részéről kevés törvénykezdeményezés érkezik a szenátusba, vagyis a szakbizottságoknak kevés munkájuk van.

Az RMDSZ kérésére ez a tervezet is lekerült végül a szakbizottságok napirendjéről. Melyek voltak az érveik?

A tervezet három véleményező és két jelentéstevő szakbizottság elé került. Azt kértük, hogy vegyék le a napirendről, és legyen egy széles szakmai vita róla, mielőtt szavaznának róla. Idő is van a vitára, mert a döntő házban a tervezetek elfogadása nincs határidőhöz kötve. Ezért javasoltuk a román pártoknak, hogy ne siessünk ezzel a történettel, ha már a képviselőházban nem sikerült, legalább a szenátusban folytassunk róla nyílt, őszinte vitát.

Ezt a vitát informális keretek között folytatnák le a kormánypártokkal?

Részben informálisan, az együttműködési megállapodásunk keretében, részben a szakbizottságokban folytatnánk le ezt a szakmai vitát.

Az RMDSZ-korábban már javasolt kompromisszumot is: a tervezetben szereplő 10 százalék helyet 15 százalékra csökkenjen a jelenlegi 20-ról az anyanyelv-használati küszöb. Szükség lesz erre a kompromisszumra?

Egyelőre csak azt tudnám elmondani, hogy hová vezetett a párbeszéd hiánya ebben a kérdésben. A liberálisok nagyon vehemensen állították, hogy a tervezetünk több ezer települést érint. A 15 százalékos küszöb bevezetése azonban csak 40 település közigazgatásában jelentene változásokat a jelenlegi helyzethez képest. A 40 település közül azonban nagyon sokban a kétnyelvű helységnévtábla már most ki van téve. Bihar megyében hat olyan település van, ahol a magyarság számaránya 15 és 20 százalék közötti, és mind a hatban vannak kétnyelvű helységnévtáblák. De ugyanolyan nacionalista hangulatot lehetett teremteni a több ezer érintett település emlegetésével, mint amilyen hangulatot Traian Băsescu teremtett a március 15-vel kapcsolatos kijelentéseivel. A volt államfő olyasmiket is mondott, hogy a március 15-i kiáltvány 12-ik pontja (Unió Erdéllyel) miatt emberek haltak meg. Mi erre azt válaszoltuk neki egy informális vitában: július 14-e, a francia forradalom kitörésének napja az európai szabadság eszméjének hordozója volt, de arra már kevesebben emlékeznek, hogy a guillotine hány ember életét oltotta ki. Tehát ezeket az eseményeket történelmi kontextusban kell kezelni.