Az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökét, Horváth Annát az Európa Tanács önkormányzati szakértőinek részvételével holnap kezdődő kétnapos bálványosi szakmai fórumáról faggattuk. Többek között arra is rákérdeztünk: miért kellene a hőzöngő Marius Pașcan képviselőnek kürtőskalácsot ennie a népszerű székelyföldi fürdőhelyen.

Európa 47 országát tömörítő fontos, nem európai uniós intézmény, az Európa Tanács helyi és regionális önkormányzati kongresszusának önkormányzati bizottsága ülésezik szerdától, csütörtökön pedig konferenciát is tart a Kovászna megyei Bálványosfürdőn. Miért éppen itt szervezik meg ezt a két rendezvényt?

Nekünk azzal kellett szembesülnünk az elmúlt időszakban, hogy nagyon keveset tudnak egyfelől az európai uniós, de az Európa Tanácsbéli tagállamok is egymásról, ennek következtében pedig rólunk, erdélyi magyarokról is. Olyan alapvető dolgokat kell elmagyarázni ezeknek az embereknek, kormányzati vagy európai parlamenti képviselőknek, illetve az Európa Tanácsban tevékenykedőknek, mint a romániai igazságszolgáltatás helyzete, a hazai kisebbségi jogok helyzete, alakulása. Mindezt nagyon nehéz ismertetni úgy, hogy elementáris információkat sem tudnak rólunk: hányan vagyunk, miben élnünk itt. Ugyanígy a történelmünk alakulásáról sem tudnak jóformán semmit. Emiatt sem tudják kontextusba helyezni, megérteni mindazt, amire mi közösségként törekszünk.

Ezért egy nagyon jó alkalom és lehetőség az, hogy az Európa Tanács 47 országának önkormányzati képviselői Székelyföldre, Bálványosfürdőre látogatnak, így nemcsak tárgyi információkat tudnak elsajátítani, hanem meg is tapasztalhatják mindazt, amiről beszélünk, megtapasztalhatják azokat a problémákat, nehézségeket is, amelyekkel nekünk naponta szembesülnünk kell.  

Az Európa Tanács önkormányzati bizottságának eseményeit beharangozó sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Grüman Róbert, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke megemlítette azt, hogy az ET önkormányzati testületének romániai küldöttségét vezető Prahova megyei tanácsalelnök előzőleg megpróbálta megakadályozni a szakmai fórum és a konferencia megtartását Bálványoson. Vele hányadán állnak most, eljön-e a rendezvényekre?

Nincs arról biztos információnk, hogy végül eljön-e, bár jelentkezett és a programba is bekerült. Azonban az ilyen szerű pálfordulások nem egyedülállóak az elmúlt időszakban. Ugye, ezzel a jelenséggel kellett szembesülnünk a FUEN, az európai őshonos nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok ernyőszervezete kolozsvári kongresszusának megszervezésekor is, amikor a román hatóságok megpróbáltak kerékkötői lenni a rendezvény megszerezésének. Aztán ez nem járt sikerrel, így megpróbálták teljesen elszigetelni, sajtóblokád alá helyezni az ott történteket. Azt hiszem, hogy most ismét ezzel a jelenséggel kell szembesülnünk, de állunk elébe ennek a próbálkozásnak is.

Persze mindenképp hasznos és jó lenne, attól lenne kerek ez a konferencia, ha a román többség képviselői is részt vennének rajta, hiszen a jelenlegi helyzet legfőbb oka éppen a megfelelő alkalmak hiánya arra, hogy a romániai magyarság és érdekképviselete tárgyalni, beszélni tudjon a közösségi törekvésekről és az elvárások jogszerűségéről, méltányosságáról.

Ezzel vagy enélkül ennek a konferenciának van egy másik célja is, amely meg fog valósulni, és amelynek nem tud útjába állni egy ilyenszerű román hozzáállás sem, pontosabban az, hogy nemzetközi partnereinknek bemutassuk közösségünket, ismertessük velük történelmünket, kulturális sajátosságainkat is. Ezáltal pedig megerősítsük mindazt a támogatást, bővítsük azokat az együttműködési lehetőségeinket, amelyekre a következő időszakban a nemzetközi porondon igen nagy szükségünk lesz.

Marius Pașcant, a Népi Mozgalom Pártjának Maros megyei képviselőjét kürtőskaláccsal várják Bálványosfürdőre. Ő nem a felszín alatt intézkedett az esemény ellen, hanem egyenesen a parlament pulpitusától nevezte szeparatista rendezvénynek a bálványosi ET-ülést és konferenciát. Végül is miért nem akarják a román hatóságok az országon kívül hirdetetett modellértékűség látszatát megőrizni itthon is a nemzetközi meghívottak népes csoportja előtt?   

Én azt gondolom, hogy a mi világunkban fordítva vannak a dolgok. Hiszen amikor a romániai kisebbségpolitika modellértékűségéről vagy annak hiányáról beszélünk, akkor első sorban nem a többségnek, hanem nekünk, érintetteknek, vagyis az úgynevezett modellértékű politika „alanyainak” kell elmondanunk, hogy ez így van vagy sem.

Hogy Marius Pașcan vagy a román többség nála úgyszólván szalonképesebb képviselői miért nem használják ki ezeket az alkalmakat, miért nem pozitívan, proaktívan állnak a tárgyalás, a párbeszéd lehetőségéhez, s mi több, miért zárkóznak el ezektől, ezt viszont tőlük kell minden egyes alkalommal megkérdezni. Hiszen egy párbeszéd csak akkor lehetséges, ha annak mindkét oldalán rugalmasság mutatkozik, mindkét oldalon vannak résztvevők, akik nyitottak az ellentmondásos, problematikus helyzetekre is.

Azt gondolom, hogy annak jegyében, hogy Románia idén ünnepli államisága századik évfordulóját, ezzel a nyitottsággal kellene viszonyulnia ahhoz, hogy az erdélyi magyar közösség, amely száz évvel ezelőtt – tegyük hozzá: akarata ellenére – nemzeti kisebbséggé vált, ne az elmúlt száz év sérelmeit akarja siratni, hanem a következő száz évet próbálja bebiztosítani, építeni, új keretbe helyezni. Mert ezt a pozitív attitűdünket, párbeszédre való készségünket – hál’ istennek – száz év megpróbáltatásai, csalódásai, sikertelenségei sem törölték el. A mi közösségünk továbbra is párbeszéd útján, együttműködés által akar érvényt szerezni ezeknek a jogoknak. Meggyőződésem, hogy ennek – minden alkalmat megragadva – kéne elébe mennie, pontosabban ezt kéne felkarolnia a román többségnek.

Melyek azok a legfőbb gondok a hazai kisebbségi nyelvi jogok terén, amelyekben előrelépést jelenthet a bálványosi konferencia? Mivel járul hozzá egy ilyen fejleményhez az RMDSZ?

Az RMDSZ az Európa Tanács bizottságai Romániának tett ajánlásai kapcsán megfogalmazott árnyékjelentéseiben javaslatokat is tett a kisebbségi nyelvi jogok lehetséges megoldására. Mindemellett pedig ezeket a megoldásokat maga az Európa Tanács két szakbizottsága is felkarolta mind a kisebbségvédelmi keretegyezmény, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája kapcsán. Ezek a javaslatok bekerültek a tanács Romániára vonatkozó tavalyi országjelentésébe is.

Ezek azért fontosak, mert mindazokat a vállalásokat, amelyeket Románia az európai uniós, illetve az euroatlanti szövetségbe való integrációja előszobájában saját jogrendjébe foglalt a két európai dokumentumhoz való csatlakozással, egy következő szintre kell emelni, a hiányosságokat pedig pótolni kell ott, ahol a konkrét alkalmazási keret, szabályozás hiányzik. Csaknem két évtized után kell ezeket a hiányosságokat orvosolni. Ugyanakkor az érvényben lévő törvények be nem tartására is szankciókat kell kiírni, gondolok itt a közigazgatásban való anyanyelvhasználatot szabályozó 215-ös törvényre. Másfél évtized után arra a következtetésre jutottunk, hogy e jogszabály alkalmazásának elmulasztása miatt szükségesek ezek a szankciók, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy Romániában ebben a pillanatban a törvényes előírás csak egyes helyeken jelent megoldást a nyelvi jogok érvényesítésére. Nagyon sok esetben viszont ezt elmulasztják, és még helyi politikai alkukkal sem lehet – szankciók hiányában – ezeknek érvényt szerezni.