Arra, hogy a társadalomnak csak szűk rétege fogyaszt kultúrát, már a két világháború között is panaszkodtak.
135 éve épp ezen a napon, március 29-én született Kosztolányi Dezső, az évfordulóra pedig a kolozsvári Ellenzék két cikkével emlékezünk.
A március 27-i színházi világnaphoz közeledve a 178 éve született Szentgyörgyi István színművészről kerestünk elő egy színes hírt a kolozsvári Ellenzékből.
A bronzhiányt átvészelő egyetlen nagyharang is megrepedt, ezért országos gyűjtés indult, hogy újraöntsék, pótolva a beolvasztott harangokat is.
Méhes György, azaz Nagy Elek Kossuth-díjas író az Erdélyi Figyelő 30 évvel ezelőtti, 1990. áprilisában megjelent számában a cenzúráról oszt meg egy személyes történetet.
Miközben a nemzetközi orvostársadalom az idővel versenyt futva dolgozik a koronavírus-vakcína kidolgozásán, eszünkbe juthat Louis Pasteur, aki az 1870-es években fektette le az oltással való betegségmegelőzés alapjait.
A Keleti Újság 92 éve, 1928. március 17-én arról a találmányról cikkezett, amelyet az akkori gazdasági válság ismét aktuálissá tett, és amely dr. Berczeller Lászlónak köszönhetően épült be a nyugati világ köztudatába.
Miközben „ólmos fellegek takarták felettük a politika egét”.
Az akkor szomszédos Csehszlovákiából becsempészett selyem használata miatt razziákat tartottak.
Mikor 1927-ben a kolozsvári Ellenzék a spanyolnátha-járványról cikkezett, az influenza A típusának ez a példánya nem volt már ismeretlen: a vírus 1918 tavaszán kezdett el világszinten terjedni, több tízmillió halálos áldozatot szedve.
A sajátos vagy inkább hiányzó erdélyi feminizmusról szóló alábbi írás a Hölgyfutárban jelent meg 86 évvel ezelőtt, 1934. áprilisában.
A Vasárnapi Újság 1925 márciusában megjelent cikke a helyes tisztálkodásról értekezik, felvázolva a kolozsvári társadalom korabeli higiéniai állapotát, de néhány talán ma is érvényes tanácsot is.
A Dolgozó Nőből Családi Tükörré alakult havilap 30 évvel ezelőtt, 1990 márciusában hozta le Jakab Márta beszámolóját a hét éves tiltás után újjáéledő kolozsvári táncházmozgalomról.
„A magyar írót meg kell magyarosítani, hogy tudjon magyarul azt a kutyafáját, hogy legyen benne magyar levegő, íz, szín és zamat.”
Az alábbi írás a Hölgyfutárban jelent meg 85 évvel ezelőtt, 1935. március 1-én, és fiktív párbeszédekkel érvel amellett, hogy „a mai modern, felvilágosodott korban” elértéktelenedett a szerelem.
„Nálunk mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és bármi ezek körébe tartozó üzleti mód, — jóformán csak a helyi szükségletek kielégitésére szoritkozhatik.”
A Digitéka - Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból.
Mit írt az ipari környezetszennyezésről a romániai iparosítás, urbanizáció, tömbháznegyed-építés, abortusz-tilalom korában Kovászna megye hetilapja?
A székelyudvarhelyi színház névadója, Tomcsa Sándor a háborús hangulatú farsangról írt tárcát 80 évvel ezelőtt, nem sokkal azelőtt, hogy a lap megszűnt volna.
„Az új Romániát, az értelmes emberi együttélés társadalmát együtt, közösen kell megteremtenünk, az adott földrajzi határok és a mindig tágítható szellemi összefüggések között.”