Az egyre növekvő fogyasztási kényszer a fiatalok szórakozási szokásaira és szabadidős tevékenységeire is kihat. Ugyanakkor a szüntelen átalakulásban lévő környezetük bizonyos tekintetben magányosabbá is teszi őket, egyedül maradnak fontos döntéshelyzetekben – tudtuk meg az ifjúságkutatással foglalkozó Szabó Júlia szociológustól.  A szakembert főként a szórakozási szokásokról kérdeztük, de megtudhattunk egyet-mást ennek a nemzedéknek az értékrendjéről is.

Nagyon keveset tudok a legifjabb nemzedék, a tizen- és huszonévesek szórakozási szokásairól és ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy még nem vagyok érintett ebben a témában. Viszonyítási alapom pedig a saját nemzedékem ilyen jellegű habitusai: a kilencvenes évek elején a házi partik és a sulibulik voltak a nagy számok. Elsőként az érdekelne, hogy ehhez képest hol és hogyan szórakoznak a mostani ifik?

Az elmúlt 20 évben valóban átalakult a fiatalok szabadidő eltöltése, szórakozási szokása. A szabadidő folyamatos átalakulása a gyors technikai fejlődésnek és a globalizációnak az eredménye. A globalizáció megteremtett egy ún. új szabadidős forgatókönyvet, a hangsúly a termelésről áttevődik a fogyasztásra, ami maga után vonja a szabadidő felértékelődését, főleg az élmények fogyasztása tekintetében.

Azt láthatjuk és érezhetjük, hogy a fogyasztás teljesen behálózza életünket – egyre nagyobb a fogyasztási kényszer –, és azt, hogy ez különösen a fiatalok életmódjára van hatással. Tehát a fiatalok szabadidős tevékenységében nagyon fontos a fogyasztás. A kiépülő szabadidős ipar, illetve a szórakoztató és fogyasztói ipar mellett egyre inkább előtérbe kerül a változatos, érdekes élet. Elmondhatjuk, hogy a bőség társadalmát éljük, ahol a tág lehetőségek, az élmények keresése a jellemző.

Az elmúlt évek során több felmérésre is sor került a fiatalok körében – fesztivál-kutatások: Félsziget-, Electric Castle, Sziget-fesztivál –, mely kutatások során arra törekedtünk, hogy megrajzoljuk a fiatalok fogyasztói profilját. Két másik nagymintás felmérésben is – 2015-ben és 2016-ban – kérdéssorok vonatkoztak arra, hogy mit csinálnak a fiatalok szabadidejükben.

A globalizáció okozta társadalmi változások eredményeképpen azt láthatjuk, hogy a szabadidős színterek is átalakultak, illetve újak jelennek meg a szabadidős palettán. Míg egy 2001-es ifjúság-szociológiái felmérésben a fiatalok egyik leggyakrabban látogatott színtere a diszkó volt, a mai fiatalok körében ennek helyét átvették a kávéházak, teázók, sörözők, kocsmák és éttermek, amelyek a legutóbbi ifjúságszociológiai felmérés adatai szerint a leggyakrabban látogatott helyszíneket jelentik. Ugyanakkor a fiatalok magas arányban járnak könnyűzenei koncertekre és fesztiválokra is, és azt mondhatni: az elmúlt évben minden második fiatal reszt vett valamilyen fesztiválon. Tehát a fesztiválok a fiatalok szabadidő eltöltésében meghatározó szegmenst képeznek, közösségi élményt nyújtanak, lehetőség nyílik az önkifejezésre, az önmegvalósításra. Úgy gondolom, a fesztiválozásnak demonstratív célja is van, a fiatalok büszkén hordják akár a következő fesztiválig is a karszalagot, mert tudják, hogy a közösség többi tagjával hasonló értékrend, hasonló életstílus alapján közösséget vállalhatnak. A közösségi élményre való igény illetve egy közösséghez való tartozás igényé továbbra is jellemző a fiatalokra.

Mennyire jellemző erre a korosztályra az elmagányosodás? A barátaikat választják vagy inkább a telefonjukat és egyéb elektronikát a szabadidejük eltöltésére? Lógnak-e inkább a közösségi oldalakon ahelyett, hogy valós közösségbe mennének?

A fiatalok szabadidős tevékenységei egyre több ponton és egyre intenzívebben kapcsolódnak az digitális világhoz, az online közösségi terekhez és a hagyományos kulturális szabadidős helyszínek látogatottsága, mint pl. színházba vagy operába járás, olvasás, zenélés, festés, rajzolás, túrázás csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat.

A kultúraorientált tevékenységek közül a leggyakoribb tevékenység az olvasás. A médiaorientált tevékenységeket vizsgálva azt láthatjuk, hogy a facebookozás lett az egyik leggyakoribb tevékenység a tévézést is megelőzve. A három leggyakoribb szabadidős tevékenység a magyar fiatalok körében a zenehallgatás, a barátokkal együtt töltött idő, és a facebookozás.

Bár a fiatalok szabadidő eltöltésében egyre fontosabbá válik az elektronikus média, egyre nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei, figyelemre méltó eredménynek tartjuk, hogy a fiatalok egy rétegére sokszínű szabadidő eltöltés jellemző. Viszont a fiataloknak legalább ugyanekkora szegmense sajnos passzívan tölti el a szabadidejét.

Mekkora szerepe van az iskolarendszer elavultságának és teljesítmény- és szigorközpontúságának abban, ahogy a fiatalok szabadidőt, a felnőttek ellenőrzésén kívül eltöltött időt értelmezik? Hajszolnak-e valamiféle teljesítményt?

Nem gondolom, hogy a fiatalok a szabadidőt a felnőttek ellenőrzésén kívül eltöltött időként értelmezik. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a felnőttektől, szülőktől való leválás jóval hamarabb következik be. Ezt a jelenséget a szakirodalom úgy emlegeti, hogy ifjúsági korszakváltás, ami szorosan kapcsolódik az oktatási expanzióhoz. Az iskolai tudás, más szóval a kulturális tőke megszerzése felértékelődik, és ezzel együtt az iskolában eltöltött idő meghosszabbodik. Az ifjúsági életszakasz megváltozásának egyik legszembetűnőbb jelensége a korai önállósodás, ami azt jelenti, hogy bizonyos életesemények jóval korábban következnek be, főleg azok, amelyek a szórakozáshoz kapcsolódnak. Például, egyedül akarnak jönni-menni, amikor csak jó esik, önállóan utazni, illetve az első szexuális tapasztalatot megszerezni, míg a házasságkötés vagy gyerekvállalás esetükben jóval később történik meg. Változnak a szocializációs közegek, csökken a család kontrollja, és ezzel egyidőben megnő a kortárs-csoport, a média és a fogyasztói ipar szerepe a kulturális minták alakításában.

Hogy hajszolnak-e valamiféle teljesítményt a fiatalok? Szeretném azt mondani, hogy nem egy teljesítményorientált világban élünk, de azt hiszem, nem lenne igazam. Tehát nem mondhatom azt, hogy a fiatalok nem hajszolnak valamiféle teljesítményt. Ma már nemcsak az iskolapadban vagyunk értékelve, hanem a közösségi oldalakon is. A fogyasztói társadalomban és a Facebook világában minden tevekénységünket kiértékelik, még a szabadidős tevékenységeinket is. Minél több lájkot kap valaki, annál többnek és jobbnak érezheti magát, ami további teljesítményekre, tevekénységekre sarkall.

A fentiek ellenére a személyes véleményem az, hogy a fiatalok nem annyira teljesítményt, mint inkább élményt hajszolnak.

Nemrég járt le az óévbúcsúztatás, amelyre leginkább a haverokkal való közös bulizás jellemző korosztálytól függetlenül. Mennyire korán kezdik a szülőktől távol eltöltött szilveszterezést és melyek a kedvenc társasági helyek, amelyeket a fiatalok ilyenkor kiválasztanak maguknak?

Korábban is tettem arra vonatkozó említést, hogy a fiatalok egyre korábban önállósodnak, tehát a szülőktől távol eltöltött szilveszterezés, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a szülők nélküli szilveszterezés is egyre fiatalabb életkorban kezdődik, ez többnyire egybeesik az első önálló szórakozás időpontjával, ami 15-16 éves korra tevődik.

Annak felsorolására, hogy melyek a kedvenc társasági helyek szilveszterezéskor, nem vállalkoznék, ugyanis nagyon széles lenne a skála annak függvényében, hogy a fiatalok társadalmi-gazdasági háttér szempontjából éppen hol helyezkednek el. Ugyanakkor az is befolyásolja döntéseikben, hogy mi az, ami élményt nyújt számukra. Egyik szemináriumon éppen felmerült témaként a fiatalok szilveszterezési szokásainak kutatása. Hátha a közeljövőben erről is lesz egy részletesebb képünk…

Gyakorta hallani, hogy a disco és a klubvilág egy újfajta veszélyt is behoz a képbe: a partidrogok használatát. Mennyire reagálja túl a társadalom ezt a vélt veszélyforrást? Van-e arróll valamiféle felmerés, hogy ez mennyire elterjedt jelenség nálunk?

Kimondottan a partidrogokra a fentebb említett kutatások nem kérdeztek rá, de azt hiszem, a következő kutatásban ez már elkerülhetetlen lesz. A kábítószerek elterjedését nehéz kutatni, nagyon érzékeny kérdés. Vannak specifikus kutatások, amelyek a különböző hangulatjavító szerek vagy kábítószerek fogyasztására kérdeznek rá részletesebben. Amit ifjúsági felmérések során meg szoktunk kérdezni, az az, hogy az illető fiatal barátai, ismerősei között van-e olyan személy, aki már kipróbált valamilyen drogot, illetve, hogy ő maga próbálta-e valamilyen hangulatjavító szert. Fesztivál-kutatások alkalmával próbálkoztunk inkább olyan jellegű kérdésekkel, hogy milyen drogokat próbáltak ki és milyen gyakorisággal, de még a fesztiválokon is nehezen válaszolnak ezekre a kérdésekre.

A 2016-os ifjúságszociológiai felmérésben azt kérdeztük meg például, hogy a barátai, ismerősei között van-e olyan, aki használt már valamilyen kábítószert? A megkérdezettek 42 százaléka válaszolta azt, hogy igen, van ilyen ismerőse, 20 százaléka „nem tudom”-mal válaszolt, tehát a fiatalok csupán 38 százalékának nincs ilyen ismerőse. Továbbá arra a kérdésre, hogy ha akarna, mennyire lenne könnyű vagy nehéz hozzájutnia valamilyen kábítószerhez, a megkérdezettek 40 százaléka vélekedett úgy, hogy nagyon könnyű vagy inkább könnyű lenne azt beszerezni.

A különböző feszültségoldó technikák használata az intenzív szabadidő felhasználás velejárója, amely szintén kockázati tényezőként jelenik meg a fiatalok életében. Úgy gondolom, nagyon fontos informálni mind a szülőket, mind pedig a fiatalokat a kábítószerek veszélyeiről.

Amire nem nagyon szokás rákérdezni, habár fontos tényező: mit tudnak a szülők arról, hogy gyermekeik hogyan töltik szabadidejüket? Mennyire hosszúra engedik a gyeplőt, ami a szórakozást illeti?

Ezek olyan nehéz kérdések, amit nem hiszem, hogy meg tudok válaszolni. Bizonyos szempontból sokkal többet, más szempontból pedig sokkal kevesebbet tudnak a szülők a gyerekeik szabadidős szokásaikról. Bizonyos szempontból sokkal követhetőbbé és elérhetőbbé váltak a fiatalok, más szempontból pedig sokkal nagyobb lett a távolság a szülők és gyerekek között.

A mai fiatalok egyre kevésbé követik azt a szabályos életutat, amit a szüleik. Az egyirányú felnőtt-fiatal mintaadás kétirányúvá, azaz felnőtt-fiatal és fiatal-felnőtt mintaadássá alakult.

Tudom, hogy nem a szociológus dolga erről hosszan disszertálni, azonban vélhetően a kutatások kiugrasztanak olyan fontos jelenségeket, amelyeknek társadalmi szempontból nagyobb odafigyelést kellene szentelni. A mostani tizen- és huszonévesek hol csúszhatnak el, ami a közösségi létüket illeti?  

A modernizáció, a versenyorientált világ egyfajta önkiteljesedést hozott a fiatalok életében, ami egy kreatívabb, kötöttségektől szabadabb életet jelenthet. Ugyanakkor a sok lehetőség mellett a társadalmi kockázatok is megnövekedtek. Bizonyos tekintetben a fiatalok szabadabban dönthetnek, és több lehetőség közül választhatnak, ugyanakkor egy sokkal bizonytalanabb életutat járnak be, és egyre inkább magukra vannak utalva a döntéseikben.

A fiatalok életében minden kiszámíthatatlanabbá válik, éppen ezért nagyon nehéz válaszolni arra: hol csúszhatnak el a mai fiatalok. Nem hiszem, hogy van olyan skála, amivel ezt jól tudnánk mérni. De arról például vannak adataink, hogy ők maguk mit tartanak a legégetőbb problémáknak. Elsőként az alkohol elterjedését említik, másodsorban a munkanélküliség és a munkapiacon való elhelyezkedés nehézségeit, illetve az anyagi nehézségeket, létbizonytalanságot, harmadsorban a céltalanságot, és negyedik tényezőként a drogok, kábítószerek elterjedését.

Én további problémának tartom a fiatalok életében a kapcsolatok elszegényedését és ezek passzivitását, a virtuális világba való berekedést. A Facebookon eltöltött idő azt a biztonságos érzést keltheti, hogy nem vagyunk egyedül, hisz mindenki ott van, látótávolságban, naponta több új információt is megtudhatunk az ismerőseinkről, barátainkról.

Néha én is azon kapom magam, hogy már sokkal ritkábban beszélgetek barátaimmal, mert a Facebookon amúgy is értesülök arról, hogy mi történik velük. Ezért igyekszem tudatosan csak eseményeket vagy információkat megosztani, hogy a személyes információk megmaradjanak a személyes találkozásokra.

Azt hiszem, egyre nagyobb kihívás a fiataloknak – és nem csak számukra –, hogy megteremtsék az egyensúlyt a virtuális kapcsolataik és a személyes kapcsolataik között, az online és a valós világ között.