Magyarország legismertebb toxikológusa Csíkszerdába is ellátogatott erdélyi körútja során és Mindennapi függőségeink címmel tartott előadást. Az esemény az Eventikum szervezésében valósult meg telt házas közönséggel. A szakember hatalmas sikert aratott saját életéből is hozva példákat, megosztva tapasztalatait.

„Olyan dolgokról fogok mesélni, ami talán a leggázabb, magunkról” – kezdte gondolatait a toxikológus. Az előadását képekkel, adatokkal és kutatásokkal támasztotta alá, amelyek olykor megdöbbentő következtetésekre jutatták a nézőket. A hétköznapokban az emberek többsége hajlamos inkább mások hibáját észrevenni, mint a sajátjait, és vonakodva néz a tükörbe. Viszont, ha felismerik saját hibáikat, akkor tudnak változtatni, ehhez nem szükséges szakemberhez fordulni – magyarázta.

Zacher Gábor kiemelte a „mágikus én-erő” fogalmát, amely minden emberben lakozik, és ami minden változtatás alapja lehet. „A függőséget mindenki negatívan értelmezi, csak negatív gondolataink vannak róla, miközben ennek jelentését a kontextus adja” – mondta a szakember.

Kiemelte az alkohol-, nikotin- és koffeinfüggőséget (legismertebb addikciók), és ennek okait, illetve ezeknek elfedését. Ennek kapcsán gyakran hivatkoznak az emberek környezetükre, családjukra, ezekkel próbálják megmagyarázni másoknak, de főképpen maguknak a függőségük hátterét. „A függőség egy emléknyom, amelyet kitörölni nem lehet, csak elfojtani. Minél fiatalabb az emléknyom kialakulása, annál nehezebb lesz elfojtani is” – fogalmazott az előadó.

Nagyon fontos a szülői minta

Zacher szerint a szülők fontos szerepet játszanak mindebben, hiszen nekik kell afféle kontrollhatást gyakorolni gyermekeikre és felállítani a kereteket, de úgy, hogy abból a gyermek is táplálkozhasson. „Mint hétköznapi ember, én is nagyon sok függőséggel küzdök. Nagyon régóta dohányzom, s hogy őszinte legyek, semmilyen motivációt nem érzek arra, hogy leszokjak róla” – tette hozzá a toxikológus, aki saját bevallása szerint koffein- és sorozatfüggő, emellett pedig munka-alkoholista is.

A szakember elmagyarázta: a függőségek hátterében sokszor a szociális és társadalmi minta áll. A fiatalok, kamaszok nem kapnak visszajelzést ezekről, ha mégis, valószínűleg nem a megfelelő módon. Ha van megfelelő kontroll, akkor a függőség kezelhető. Zacher szerint napjaink „drogjai” közé tartozik a telefon, a számítógép, a gyógyszerek, a munka, de akár az edzés is. A világ rohamos fejlődése, felgyorsulása jelentősen megváltoztatta a kommunikációt, a technológia szépen lassan uralomra tör, és átveszi az irányítást.

„Amikor a leszokásról van szó, az emberek mindig taktikáznak, fogadkoznak, dátumokhoz kötik a lemondásukat, és nem veszik észre, hogy az én-erővel mindez legyőzhető” – tette hozzá Zacher Gábor. A szakember elmondása szerint néha tudni kell semmit sem csinálni, megállni, megpihenni. Az egyre több technikai vívmány, a kevesebb alvás, az offline világban való egyre kevesebb kommunikálás csökkenti a teljesítményképességet. Az emberek többsége mindig talál okot függősége táplálására, ami egy pszichés folyamat, és amely ellen az elrettentés sem egy jó módszer. Megfelelő és elég erős motivációra van szükség, hogy nemet mondjanak, hogy saját korlátaik között maradjanak.

„Nagyon fontosak a szülői minták a családban, hogy beszélgessük ezekről a gyerekeinkkel és ledöntsük azokat a falakat. Szülőként hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi is voltunk fiatalok, mégis e fölött szemet hunyva dorgáljuk meg a gyereket és akarjuk nevelni őket” – nyilatkozta a toxikológus.

Az előadás második felében leginkább a technológiai függőségekről volt szó, főképp a fiatalok esetében, illetve azokról a dolgokról, amelyek a jövőben is függőségeket okozhatnak. „A közösségi média fontos ugyan, vannak pozitív hatásai is, de azt is kell tudni, hogy a kábítószerekkel megegyező megszállottságot okoz. Ennek is, mint minden függőségnek a célja a gyors örömszerzés. Ennek következménye a szorongás, a kortárs agresszió és talán ami a legfontosabb, hogy a net sosem felejt. Bármit tegyünk, bármit csináljunk, annak nyoma marad a világhálón, ha csak nem mondunk rá időnként nemet” – fejezte be Zacher Gábor előadását, amelyet hosszan tartó tapsvihar követett.