John W. Bailie, a világszerte egyre népszerűbbé váló resztoratív konfliktuskezelési- és konfliktusmegelőzési szemlélet jeles képviselője, a Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének elnöke tartott előadást Csíkszeredában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében. Az előadás elsődleges célja a sajátos és hatékony resztoratív (kapcsolat helyreállítására alapozó) szemlélet népszerűsítése a romániai oktatási rendszerben. A resztoratív gyakorlatok/technikák azonban az élet bármely területén alkalmazhatóak: a családi konfliktusoktól kezdődően a munkahelyi viszályokon át a börtönök jellegzetes problémáinak megelőzéséig és kezeléséig.

A telt házas előadás a szakember, John W. Bailie bemutatásával kezdődött, akinek segítségével nemrég Csíkszeredában is elindult egy resztoratív képzés. A resztoratív konfliktuskezelési- és konfliktusmegelőzési szemlélet a „restore”, újjáépítés szóból ered. Arra utal, hogy amikor konfliktushelyzet alakul ki, az egy egyensúlyi állapot megbillenését jelzi, a módszer pedig az egyensúly visszaállítását, újjáépítését szolgálja.

A szemléletmód az emberi kapcsolatok javítására fekteti a hangsúlyt, az oktatásban és minden közösségben, akár a szervezeti menedzsment szintjén is. „Ezzel a témával kapcsolatos kutatásaink kezdetén több tucat embert kérdeztünk meg és vizsgáltunk. Mindannyiuknak ugyanazt a kérdést tettük fel, s ezen válaszokból kiderült, hogy gyakorlatilag emberi vágy az, hogy méltósággal kezeljenek bennünket, illetve minden emberi kapcsolatot” – mondta a szakember. Azt is hozzátette, hogy ebben az esetben teljesen mindegy, hogy ki milyen közegből való, mi a munkája, hogy milyen végzettséggel rendelkezik: az emberek számítani akarnak a mindennapokban, egész életük során, ez még a gyerekeknél folytatott kutatás során is kiderült.

Alapvető gondolata, hogy munkától, milyenségtől függetlenül a legfontosabb dolog, hogy jelentőségteljes kapcsolatokat ápoljunk a szeretteinkkel és környezetünkkel.

Hogyan oldjuk meg a konfliktusainkat?

A resztoratív szemlélet középpontjában az a gondolat áll, hogy minden konfliktushelyzet lehetőség a változásra, a megújulásra, és tulajdonképpen pozitív dolog, ha jól tudjuk kezelni. Mindenki, aki érintett egy adott konfliktusban, egyenlő mértékben alakíthatja annak a végkimenetelét, ha megbeszélik, ki hogyan élte át a történteket, milyen érzelmek dolgoznak benne, és mit érezne megnyugtató megoldásnak. Ezekből az egyéni megközelítésekből születik meg az a megegyezés, amely a konfliktus feloldását jelenti. Mivel minden résztvevő egyenlően veszi ki a részét a döntésből, ezért a létrejövő megoldás valódi jóvátétel mindenki számára. A sértő fél nem lesz megbélyegzett, a sértett pedig olyan kárpótlást kap, aminek a kimunkálásában ő is részt vett, amivel egyetért, amit el tud fogadni.

A resztoratív szemléletmód a társadalomtudományok közé tartozik, azon belül is az emberi kapcsolatok tudományához, s az teszi egyedivé, hogy kifejezetten az emberi méltóságra fekteti a hangsúlyt. Ahogyan John Bailie is rámutatott: ez azért is fontos, mert jelenleg az emberi kapcsolatok válságát éljük, holott ez egy velünk született szükséglet.

A resztoratív szemlélet elemeit gyakran használjuk anélkül, hogy tudnánk róla. Amikor az eredeti állapot helyreállítására törekszünk, amikor a személyt nem azonosítjuk a tettével – akkor e szemlélet jegyében járunk el, még ha nem is tudatosan. Az olyan alapvető kommunikációs technikák, mint az énközlések alkalmazása, az értő figyelem, érzelmeink megfogalmazása és felvállalása, annak keresése, amiben egyetértünk. Tudatos használatuk megkönnyíti egymás megértését és elfogadását, biztonságot ad és segít a konfliktushelyzetek megelőzésében és feloldásában is.

A szemléletet szolgáló eljárások egyes elemei megelőzési céllal is beépíthetőek a mindennapokba, illetve kirobbanó konfliktusok esetén hatékonyan alkalmazhatóak a békés megoldások érdekében. Számos konkrét és egyszerű technika áll rendelkezésre a szemlélet eredményes érvényesítése érdekében. A szemlélet, és a szemléletet szolgáló eljárások az egész világon elterjedtek, sikerrel alkalmazzák többek közt a kriminalisztikában, az oktatásban, a család- és gyermekvédelemben, az üzleti világban. Magyarországon bizonyos büntetőjogi ügyekben a törvényes eljárásrend része, de oktatási intézmények is sikerrel alkalmazhatják a fegyelmi eljárásokat megelőző kötelező egyeztetési eljárások során.

Példaként került bemutatásra, hogy Amerikában a polgárjogi mozgalmak idején gyakorta láthatók voltak olyan táblák, amelyeken az „Én ember vagyok” felirat szerepelt. Ez is példásan rámutat arra, hogy az emberek ahhoz, hogy gyakorolhassák jogaikat, nem meg kell kapjanak valamit (terméket/szolgáltatást), hanem az kell hozzá, hogy az emberi méltóság szempontjából mindenkit egyenlőnek tekintsenek. „Ez egy olyan érték, amelyet mindannyian magunkban hordozunk és amit egyetlen hatóság vagy szerv sem tud elvenni tőlünk. Mindez előbbre valóbb, mint a politika” – mondta a szakember.

Azt, hogy mennyire igazságos velünk szemben egy szervezet vagy akár egy ember, azt az alapján mérhetjük, hogy mennyire tart bennünket tiszteletben, mint emberi lényt. Méltóságunk nem a végzettségen vagy a produktivitáson múlik, s ha ez nem valósul meg, akkor érezhetjük az igazságtalanságot, még ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni vagy magyarázni, hogy miért. Ennek érdekében tudatában kell lenni annak, hogy hangot adhatunk gondolatainknak és érzéseinknek, és ez az alapja a resztoratív gondolkodásmódnak. A hétköznapokban az emberek a történések és az élmények alapján értelmezik a dolgokat, és alapvető az is, hogy mindezt megoszthassák másokkal, hogy ezt elismerjék.

„Gyakran tapasztalhatunk arrogáns, lekezelő attitűdöket, és a resztoratív szemlélet egy új út, egy új kihívás, amely válaszként szolgál erre a társadalmi válsághelyzetre. Hiszen a mai világban lassan mindenki találkozik mindenkivel, olyan kultúrák, amelyek nagyon sokáig semmilyen kapcsolatban nem álltak egymással, most egymás mellett élnek, ezt garantálja számunkra a technológia. Szükségünk van olyan közösségekre, amelyeknek vannak történeteik és történelmük, én sem akarnék olyan világban élni, ahol egyedül vagyok” – fejezte be gondolatait az előadó és zárásként azt is hozzátette, hogy nem számít mennyire különböznek egymástól az egyes kultúrák vagy emberek.