Az iskolában, egyetemen, de akár a mindennapi életben is szembesülünk azzal, hogy tanulni igenis kell. Bár a „kell” szócska rögtön a kényszert juttatja eszünkbe, a tanulás a sok órás magolások ellenére, igazi élmény is lehet, ha tudjuk, hogyan tanuljunk jól. A vizsgaidőszakban különösen fontos, hogy tudjuk, melyek azok a módszerek, amelyek megkönnyítik, sőt, élvezetessé teszik a tanulást. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány tippet, amely ebben segíthet.

Fontos leszögezni, hogy minden ember más, így mindenkinek más-más módszerek segíthetnek. Teszteljük le ezeket és alakítsuk ki a saját tanulási stratégiánkat.

Tanuljunk önmagunkért, tűzzük ki a célt!

Minden tettnek és cselekvésnek célja van. Mielőtt hozzálátunk a tanuláshoz, gondoljuk át, hogy miért akarunk tanulni. Írjuk le, lássuk magunk előtt, hogy miben segít minket a ránk váró feladat, tananyag amit meg kell tanulnunk, azon kívül, hogy megkapjuk az átmenő jegyet. A tanulás sokkal többről szól, mint a vizsgákról és a minősítésekről. Közhelynek tűnhet, de ha nem vagyunk tisztában vele, hogy mit miért csinálunk, az eredmény is hasonló lesz. A tanulásnak nemcsak az a célja, hogy ne bukjunk.Tudatosítanunk kell, hogy mindez fejleszti az agyi funkciókat, a koncentrációt és az általa okozott sikerélmény a továbbiakban is felhasználható.

Térképezzük fel a saját tanulási stratégiánkat!

Bár a jelenlegi oktatási rendszerek számottevően több információ átadására törekednek, mint például ötven éve, a diákként mégis a régi technikákkal akarjuk rávenni magunkat a tanulásra. Olyan, mintha a legújabb számítógépen egy régi, elavult programot akarnánk futtatni. A legfőbb probléma talán az, hogy nem tanítanak meg a tanulás művészetére, pedig a magoláson kívül számtalan más módszer létezik az információk feldolgozására, de főképpen a megértésére. Nézzünk utána ezeknek a lehetőségeknek, próbáljuk ki őket és találjuk meg azt, amelyik számunkra a leghatékonyabb. Rúgjuk fel a szabályokat és tanuljunk úgy, ahogy nekünk a legmegfelelőbb.

Ne akarjunk tökéletesek lenni!

Senki sem tökéletes és hibázni nem bűn – ez a tanulásra is érvényes. Ha szégyelljük a hibáinkat, az azt jelenti, hogy nem merünk belevágni komoly dolgokba, vagy az eddig megszerzett tudásunkat sem használjuk. Gondoljunk bele, mi történik ha nem sikerül elsőre a vizsga? Semmi gond, hiszen van még lehetőségünk levizsgázni. Van, akinek több időre, többszöri nekifutásra van szüksége, de ez nem azt jelenti, hogy az illető nem elég okos vagy nem felel meg az elvárásoknak. A hibák által is tapasztalunk, ha pedig nem próbálkozunk, egy bölcsődés szintjén maradunk, csak épp a ruháinkat fogjuk kinőni.

Tartsunk szünetet!

Tanulás közben gyakran érezhetjük, hogy nincs elég időnk feldolgozni a tanultakat. Ha túl sok információ ér minket – például vizsgára tanulás közben – fontos, hogy a pihenésre is szakítsunk időt, hogy a tanultak rögzülni tudjanak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy aludjunk, hanem végezzünk olyan tevékenységet, amely eltereli a gondolatainkat és az agyunk egy kreatívabb részét mozgatja meg. Ez lehet valamilyen mozgásforma, zenehallgatás, egy séta vagy egy baráti körben elköltött ebéd is. Fontos, hogy pihenésképpen olyasmit tegyünk, amit valóban szeretünk, ezáltal kialakítva egy köztes állapotot a koncentrálás–relaxálás között.

Firkáljunk, rajzoljunk!

Nemcsak a tanulás módszere, de annak körülményei is fontosak lehetnek. Sokan szeretünk csendben, egyedül elvégezni a feladatainkat, a nyugalom viszont nem zárja ki a játékosságot és a kreativitást. A legtöbb diák fejében meg sem fordul az a gondolat, hogy játszva is lehet tanulni. Gondoljunk vissza kisgyerekkorunkra, amikor kényszerek és elvárás nélkül is minden érdekelt minket, mindent meg akartunk fogdosni, szagolni, ízlelni. Saját képzeletünk által formáltuk a tapasztalatokat és lelkesen, örömmel tanultuk meg a világ dolgait. Ugyanez megvalósítható az iskolai, egyetemi tanulásban is.

A szülők gyakran mondogatják, hogy „a saját hülyeségedet, azt megjegyzed”. Ha elképzeljük, lerajzoljuk a tanulnivalót saját ötleteink szerint vagy saját szavainkkal mondjuk el, jobban megjegyezzük. Használjunk színes ceruzákat, firkáljunk magunknak apró jegyzeteket, rajzokat, úgy, hogy közben elképzeljük, s ezáltal megértjük a leckét. A későbbiekben, ezeket felhasználva hívjuk elő az elménkben lévő tudást. Egyesek talán megmosolyogják ezt a módszert, de nem mindegy, ha egyszer sikerült megtanulni?

Gyakoroljunk!

Nem csak a lecke gyakorlására van szükség, hanem a tanulási módszerek ismétlésére is. Minél többet gyakoroljuk őket, annál hatásosabb lesz és rutinosabbak leszünk benne. Jó, ha megtanulunk tanulni, ez  mindennek az alapja. A tanulásban csak a képzelet szab határt. Sokszor nem az a lényeg, hogy mit tanulunk, hanem az, hogy hogyan tesszük azt. Ne csak használni akarjuk a meglévő információkat, hanem értsük is meg őket. Támasszunk kihívásokat magunk elé, ne érjük be a legapróbb eredményekkel, bár fontos, hogy ezeknek is örüljünk.

Legyünk szkeptikusak!

Számtalan könyv, anyag készült a tanulás témakörében, de nem szabad mindent azonnal elhinni, amit olvasunk. A megtanulandó tananyagot sem hinni kell, hanem megérteni. Ha érdekel valami, nézzünk utána, keressünk rá, és ne csak azért, mert kérték a suliban. Ha utánajárunk valaminek, az magabiztosságot ad majd a vizsgákon is, ez pedig motiválhat minket a következő akadály legyőzéséhez.