A festészet, a szobrászat és a divattervezés nem párhuzamos formái az önkifejezésnek, hanem ellenkezőleg: egymásra nagy hatást gyakorló művészeti ágazatok – tudtuk meg szombat délután az Artwise által szervezett divatbemutatón, a Kolozsvári Magyar Napokon. Az Urania Palace-ban megmutatott ruhaköltemények, festmények megbabonázták a jelenlévőket, de a gyatra hangosítás rontott a színvonalon.

Nem szokványos divatbemutatót szervezett az Artwise: önkéntes modellek öltötték magukra nyolc alkotópáros ruhakölteményeit, a háttérben pedig ott rejlett a ruhához igazított festmény, vagy éppen a festményhez igazított elképzelés. Nagyszerű kompozíciók lebegték körül az „emberszigetet”, amely a terem közepén kapott helyet egy nem szokványos nézőtéri elrendezésben: a székeket esetenként egymásnak háttal helyezték el, és néhol egymással szemben találta magát két ember – mondhatni, a körkörösség jegyében ültették le az érdeklődőket, a modellek pedig alkalmazkodtak a kivitelezéshez, és nem kifutón jelentek meg, hanem körbejárták a nézőteret.

A divatbemutató elgondolása sokaknak tetszett, ezt jelezte az is, hogy rengetegen megjelentek, és nemcsak a körkörösen kialakított nézőteret, hanem az állóhelyeket is betöltötték az érdeklődők. A pazar ruhaköltemények lenyűgözték a jelenlévőket, akik alig győzték kapkodni a fejüket a jobbnál jobb tervezések láttán, amelyek nemcsak a kifutón állhatják meg a helyüket, hanem bárkinek szolgálhatnak mindennapi vagy éppen ünnepi öltözékéül is.

A szervezés azonban kissé beszürkítette a látottakat: akadozó hangosítás, akadozó felolvasás rondított bele a teljes belemerülésbe. A felkonferálás érthetetlen volt, a divattervezőkről semmit nem sikerült megtudnia az érdeklődőknek, pedig azok, mint később elmondták, szerették volna hallani és érteni az elmondottakat. Nemtetszésüknek hangot is adtak: az „embersziget”, ahányszor csak zavaros olvasást hallott, felhördült. Olyanok is akadtak, akik a technikai kivitelezés miatt hamarabb távoztak a divatbemutatóról, mert hiába gyakoroltak nagy hatást a jelenlévőkre a fiatal tervezők és művészek alkotásai, a bemutatás kezdetlegessége nem csengett össze a művészek által generált komolysággal.

Hogyan hatnak egymásra a művészeti ágak?

A divatbemutató után egy kerekasztal-beszélgetés is várt azokra, akik a képzőművészet és a divattervezés kapcsolatáról szerettek volna többet megtudni. Dorel Găină fotográfus, Bába István festőművész és Kiss Gyöngyvér divattervező elmélkedett a divattervezés és képzőművészet kapcsolatáról, amely – mint kiderült – csöppet sem olyan távoli, mint ahogyan azt az egyetemeken tanítják, s mi több, a divattervezés maga is művészet, amely inspirálhat festőket, fotográfusokat és szobrászokat, éppen úgy, ahogyan magát a divattervezést is inspirálják a képzőművészeti alkotások.

Dorel Găină fotográfus szavai szerint, nagy dolgot tettek a szervezők és a fiatal alkotók, ugyanis egy röpke délután alatt összehozták a divatot azzal, ami nem egészen divatos. Kiderült, a megvalósítási módszerek összefüggnek, hiszen a divattervező, a fotográfus és a festő is rajzolgat, gondolkodik, miként hozza létre alkotásait, és végigjárja ugyanazokat az alkotási olyamatokat. Kiss Gyöngyvér divattervező is megerősítette, a divat megközelíthető úgy, mint a szobrászat, és csupán annyi a különbség, hogy a divattervező mozgásban lévő formára tervez a szobrásszal ellentétben. A divattervezés pedig a festészethez is hasonlítható, mert a kompozíció és a színtan legalább annyira fontos a tervezésben, mint a festészetben, így óvatosan, de kijelenthető, hogy maga a divattervezés is művészet.

Inspirációs forrás szempontjából is gyakran lehet tapasztalni, hogy a tervezők együttműködnek a képzőművészekkel, és „karöltve jár” egyik alkotói folyamat a másikkal: Diornak is van olyan kollekciója, amelyben az impresszionisták munkáiból inspirálódott. Kiss Gyöngyvér kiemelte, a lenyűgöző ezekben az együttműködésekben az, „amikor a végeredmény nem felismerhető, de a koncepció ugyanaz”.

A művészek arról is beszámoltak, hogy fontos „saját szűrőn” átengedni a minket érő különböző hatásokat, és többszöri átgondolás után úgy létrehozni az elképzelésünket, ahogyan bennünk megjelenik. Az életünket pedig vizuálisan is dokumentálhatjuk, legyen szó egy gyakorló felületről vagy éppen az ételek csomagolópapírjairól, amelyek beszélnek rólunk, a fejlődésünk és a munkánk folyamatát is megjelenítik. Ez pedig nem más, mint egy napló, amely a tárgyi emlékeinken keresztül árulkodik rólunk. A kreativitás egy másik folyamata pedig abban jelenik meg, hogy mindebből miként hozunk létre egy kollekciót – hangsúlyozta Kiss Gyöngyvér.