Legtöbbször a durva baleseteik, a túlhajszolt életmódjuk okozta tragikus haláluk, az állítólagos mesés jövedelmük miatt kerülnek be a hírekbe. Többtonnás nyerges vontatók kormányánál ülve szállítanak árut keresztül-kasul Európában, sokszor hetekig nem látják a családjukat. Munkájukról, életükről, viszontagságaikról kérdeztünk nemzetközi fuvarozási cégnél dolgozó székelyföldi kamionsofőröket.

Interjúalanyaink mindegyike azt mondja, hiába a vonzó jövedelem, ha valaki nem szereti a fuvaros életmódot, nem tud éveket eltölteni a szakmában. Őszintén nyilatkoztak arról is, hogy a magány, a személyautó-sofőrök és gyalogosok, valamint a folytonos ülőmunka milyen hatást vált ki belőlük. Legtöbbjük már gyermekkorában csodálta a kamionosokat, és a nyerges vontatók kormánya mindig is vonzotta őket. „Háromgenerációs sofőr család vagyunk, nem is volt kérdés, hogy ezt választom-e”; „Édesapám kamionos volt, és gyermekkorom óta szerettem, amit dolgozik” – érveltek a döntésük mellett.

Az egyedüllét a munka velejárója

Egy 40 éves csíkszeredai kamionos elmondta, az egyedüllét a munka velejárója, amelyhez az évek során hozzászokott. A program végére olyannyira kifárad, hogy az alvásig hátralévő pár órában már fel sem tűnik a magány. Egy 50 éves sepsiszentgyörgyi sofőr is arra hivatkozott válaszában, hogy az egyedüllét – bár kezdetben nehéz – egy idő után megszokottá válik, az elviselésére viszont nincs jól bevált módszer. Egy 43 éves marosvásárhelyi alanyunk is azt állította, a magány együtt jár a választott szakmájukkal. "Előfordul, hogy napok telnek el úgy, hogy senkihez sem szólok, csupán a rádiót hallgatom” – részletezte.

Arra a kérdésünkre, hogy ezt a fajta „vándor életmódot” hogyan viseli a család, beismerték, „jobb, ha már család előtt elkezd ezzel foglalkozni a fiatal”, mert „a legnehezebb összeegyeztetni a kettőt”. Hozzátették, mivel sokkal többet vannak távol a családjuktól, mint amennyit szeretnének, fontos, hogy „megértő legyen a feleség”. Arról is nyíltan beszéltek, hogy a gyermekeiknél jobban semmi sem hiányzik nekik, és ez fordítva is így van, mert hazajövetelükkor az apróságok napokig csak rajtuk csüngnek.

Hátfájás, elhízás, aranyér

Bár általában 60 eurós napidíjakkal alkalmazzák őket, és megközelítőleg havi nettó 1500 euró körül keresnek, a csábító összegek mellé sok kellemetlenség is társul. Ilyen a fokozatosan romló látás, az ülőmunka okozta hátfájás, elhízás és más betegségek. A csíkszeredai megkérdezettünk bevallotta, már a telefont is messziről nézi, olyannyira romlik a látása, valamint „a sofőrmunka átkával”, a mindennapos ülés miatt kialakult aranyérrel is küzd.

A sepsiszentgyörgyi megkérdezettünk is szemüveget hord már a vezetéshez. A marosvásárhelyi alanyunk pedig arról számolt be, hogy az ülőmunka, valamint a mindennapos egyedüllét pótcselekvésekre késztette, így a nassolással töltötte ki az idejét, és a munkaideje alatt nagyon meghízott. Jelenleg 25 kg leadásával próbálkozik.

Valóban a kamionos a hibás, ha történik valami az úton?

Sokan azt állítják, hogy a kamionosok kijátsszák a rendszert, és többet vezetnek a megengedettnél. Emiatt elfáradnak, figyelmetlenekké válnak, és tragikus baleseteket okoznak. „Mi, akik külföldre járunk, nem tudunk többet vezetni a megengedettnél, mert nem is lehet kijátszani a rendszert. Románia-szinten még van manipulálás, de külföldön mindent követnek: az útolvasót, a kapuk alatti átmenetelt. Látják, hogy mikor hol megyünk át. Talán Magyarországon még megpróbálják, de a legtöbben már a program szerint dolgozunk, mert másként nagyok a büntetések” – válaszolt a vádakra a csíkszeredai kamionos.

Sepsiszentgyörgyi alanyunk is arra hívta fel a figyelmünket, hogy most már nem teljesítmény alapján van a fizetés, nem a megtett kilométerektől függ a bérük, hanem megegyezés alapján kapnak juttatást, így a sofőrnek sem érdeke, hogy többet hajtson a megengedettnél.

Rákérdeztünk arra is, hogy milyen eszközökkel játszható ki a rendszer. Megtudtuk, leggyakrabban egy mágnessel manipulálják a tachográfot, amely így nem mutatja helyesen a megtett út hosszát és a ledolgozott órák számát. Azt viszont mindannyian hangsúlyozták, hogy a módszer Romániában esetleg még alkalmazható, de a fejlettebb országokban nem lehet csalással érvényesülni az utakon.

Ez azt jelenti, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem vezetnek többet a megengedettnél, és nem is fáradtak, így a balesetek többségét nem a csalás és túlhajszoltság okozza. A balesetek gyakran azért fordulnak elő, mert a személyautó-sofőrök és a járókelők Romániában „negatívan viszonyulnak a kamionosokhoz”. Csíkszeredai megkérdezettünk mindezt azzal magyarázta, hogy „külföldön másként vannak nevelve az emberek: ott, amikor jelzel balra vagy jobbra, megállnak, elengednek, nyugodtabbak, és nem gyúródnak úgy, mint itthon”.

A sepsiszentgyörgyi kamionos szerint a „járókelőkkel nincs annyi probléma, de a személyautósok nem annyira kulturáltak a kamionosokkal szemben, mint egymás közt”. Ezzel a marosvásárhelyi alanyunk is egyetértett: „vannak agresszív személyautó sofőrök, akik lámpáznak, előzik őket ott is, ahol nem megengedett, mert nem értik, hogy azzal a több tonnás autóval nem olyan könnyű közlekedni”. Hozzátette, a járókelők általában félnek, és megvárják, míg elhalad mellettük a kamion, de volt rá példa, hogy a gyalogos utolsó percben lépett le az úttestre, és alig bírta lefékezni a 16 kerekű autót.

Kamionosok és törvények

Az idei év legsúlyosabb balesete, amint azt már korábban írtuk, a Ialomița megyében történt szerencsétlenség, amelyet vélhetően a fáradtsága miatt okozott egy kamionsofőr. Ennek kapcsán Răzvan Cuc szállítási miniszter bejelentette, egy rendelettel olyan műszereket fognak bevezetni, amelyek retinavizsgálattal képesek felmérni a kamionsofőrök fáradtságát, egy másik készülék pedig hangjelzéssel figyelmeztetné a hivatásos gépkocsivezetőt, ha kitér a sávból. 

Interjúalanyaink egyöntetűen helyeselték ezt az intézkedést. Többen már utánajártak, így ismeretekkel rendelkeztek a viszgálatról. Elmondták, „jogos a bevezetése, mert rengeteg baleset történik”, és csupán attól tartanak, hogy „rendőri túlkapássá válik, ezért fontos, hogy a rendőrök is szakszerűen viszonyuljanak a vizsgálathoz, és ne azért vizsgálódjanak, hogy minél több sofőrt megbüntethessenek”.