Kovács Dalma brassói énekesnő számos tehetségkutatóban mutatta meg hangját, arcát a hazai nagyközönségnek: ő karanténban is dolgozik, nem keseredett el attól, hogy mi lesz a karrierjével ebben az időszakban és miután a vész lejár. Szerinte lehetőségek mindig vannak, de meg kell őket keresni. A vesztegzár apróbb és nagyobb örömeit azonban alapvetően mégsem a munkájában való további boldogulása és a kínálkozó perspektívák jelentik számára, hanem valami teljesen más. És ez szorosan kötődik kisfiához, a tízhónapos Patrikhoz. Erről mesélt nekünk nevetve, boldogan…

Gyermeknevelési szabadságon ért éppen ez a járványügyi óvintézkedések sora. Szándékoztál-e közelebbről visszatérni a zenei pályára?

Igen, szándékomban áll visszatérni a pályára. Lassan-lassan már úton is vagyok afelé. Szinkronhangot veszek fel éppen, ezzel foglalkoztam az utóbbi időben, például reklámokhoz is rögzítünk hangot, meg egy filmhez is. De ugyanakkor dalokat is felveszünk a stúdióban, amelyből itthon is van egy, úgyhogy most is tudok dolgozni a home studio-ban. Van dolgom éppen elég, nem panaszkodom…

Persze, énekese válogatja, hogy kinek van ötlete arra, mit tudna ebben az időszakban csinálni, mert sokan vannak, akik eddig csak színpadon énekeltek, ebből éltek, és akkor ez most hirtelen nincs. Szerintem jót tesz ez a kicsi szünet, mert rájöhetnek, hogy egyébbel is tudnak foglalkozni, nem csak azzal, amivel eddig. Voltak, akik eddig is sokat kínlódtak, nem tudtak megélni csak a koncertjeikből, fellépéseikből.  

Nekem viszont azt kell mondanom: semmi nem lehetetlen. Éhen nem lehet halni a mostani időkben, és ezt ráadásul Romániára vonatkoztatva mondom. Nálunk is lehet külföldiekkel dolgozni, és sok más ehhez hasonló lehetőség van.

De előbb az embernek le kell ülnie egy napsütéses reggelen egy finom kávé mellé és elő kell vennie egy lapot… Én legalábbis így tanultam egy nagyon okos embertől, aki azt mondta, hogy: ha van egy problémád, akkor írd fel a lap tetejére és találj húsz megoldást rá. Ha elakadsz a tizennyolcadiknál, akkor az utolsó kettő lehet valami bolondság is, de a húsz mindenképp legyen meg. Azért, mert általában éppen az a két bolondság bizonyul a két legjobb ötletnek az összes közül. Tehát, ötletek és lehetőségek mindenütt vannak, csak meg kell keresni.

Hogyan telnek karanténos mindennapjaitok a családban?

Az a jó Brassóban, hogy nekünk itt sokkal könnyebb az itthon ülés, mert közel van az erdő. Mi például eddig elvittük a kisfiúnkat, Patrikot sétálni az erdőbe. Persze, mostanában gyakrabban visszük a teraszra…

De a lényeg az: ilyenkor Brassóban a legjobb, mert ha a városban máshol nem is, az erdő közelében friss a levegő. Úgyhogy egyelőre rendben van minden nálunk, a gyermek is egészséges. Most a legédesebb, mert tízhónapos, tanul járni, úgyhogy vele főzünk, takarítunk, és még a házat is átrendeztük közben.

Szerintem nem lehet teljesen bezárkózni, mert az egészséges táplálkozáshoz be kell szerezni például a zöld salátát, és ehhez hasonlókat. A kimenéseinket mi általában arra szoktuk korlátozni, hogy az időseket, nagymamát például ellátjuk, visszük neki a szükségeseket.

Közben olvasunk és pihenünk, amennyire ezt Patrik megengedi nekünk. Férjemnek, Mișunak is vannak még különböző fotós munkái, amiket most rendszerez és dolgoz át, editál. Most van ideje mindenkinek átküldeni az elmaradt munkákat, fotót és videót is, mert azzal is foglalkozik.

Látjuk, hogy Olaszországban micsoda gyógyhatással van az emberekre az éneklés. Te szoktál-e így dalolgatni így a szomszédjaidnak, tervezel-e valami lélekerősítő muzsikát, amit a hosszúnak ígérkező karanténban is hallgathatunk?

Ez egy nagyon jó kérdés. A szomszédoknak még nem énekeltem, ez biztos. Pedig a teraszunkról jó sok szomszédunkat látom. De itt az érdekes az lenne, ha a szomszédjaink zenélnének, bele tudnának ők is kapcsolódni, és nem az, ha én énekelek, ők meg hallgatják. Az lenne jó, ahogy az olaszok is csinálták.

Én is láttam azokat a videókat, és szerintem azóta mindenki azon dolgozik, hogy valami hasonlóan érdekessel álljon elő…

Mi a legnehezebb és mi a legviccesebb újdonság, amit az otthon ülés hozott az életetekbe?

Hát én annak örültem, hogy egymást követő napokon is itthon van a férjem, mert az ő szakmájában ez nagy ritkaságnak számít. Olyan is volt, hogy hetekre volt leosztva az elmenetele és itthon maradása. Ez az életritmus főleg a gyermek megszületése után lett nagyon nehéz. Persze, én most én nem akarok itt panaszkodni, mert másoknak három gyermekkel kell ilyen körülmények között boldogulniuk…

Na de időközben annak is nagyon örülünk, hogy nemcsak a férjem, hanem apám is itthon van. A szüleim rengeteget segítettek a gyermeknevelésben. De akár a férjem, Patrik nagytatája is állandóan úton volt eddig, most meg nyugodtan ülhet az unokával, ami egy hatalmas élmény, mert egész életében egy unokára vágyott. De mostanáig nem volt ideje hosszabban vele lenni. Patrik és közte megszületett egy erősebb kötődés, és én ettől nagyon boldog vagyok.

Mit hoz szerinted a jövő tekintetében ez az időszak nekünk, a szélesebb közösségnek? Jobbak leszünk-e?

Nagyon sok mindent át kell gondolnunk, amit eddig nem csináltuk jól, és meg kell néznünk azt is, hogy mi az, amit megtartunk ebből az időszakból. Mert sok fölösleges dologgal is foglalkoztunk, fölösleges dologra költöttünk eddig.

Ezért szerintem van ebben a periódusban jó is, mert sokkal tisztábban, átgondoltabban és elővigyázatosabban fogunk kikerülni belőle. Még azok is, akik most azt mondják, hogy ez az egész helyzet nem érinti különösebben. Ők is elővigyázatosabbak lesznek…