Bár sok szakember próbálta megfejteni az örökké tartó szerelem titkát, egységes receptet senki sem talált. Ám a hosszas vizsgálatok feltártak néhány általános érvényű információt az emberi kapcsolatokról. Robert J. Sternberg amerikai pszichológus a ’80-as években dolgozta ki a szerelem háromszögelméletét, amely szerint ennek az érzésnek három fő összetevője van: az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Ha mindegyik egyformán adott, akkor jön létre a teljes, tökéletes szerelem, írja a femina.hu portál.

A Mind Body Green oldalán Kristie Overstreet pszichoterapeuta és szexológus, valamint Lexx Brown-James házassági és családterapeuta segítségével fejtették ki részletesebben a háromszögelméletet. Az intimitás voltaképpen a közelséget, a bensőségességet, a kötődést, az összekapcsolódást és a teljes bizalmat jelenti. Ezenkívül beletartozik még a felek kommunikációs készsége, illetve az, hogy képesek-e feltárni magukat a másik előtt, megosztják-e egymással érzelmeiket.

A szenvedély a szexuális, fizikai vonzalmat is magába foglalja, viszont a felek viselkedéséből is megfejthető: abban is megnyilvánul, hogy mennyire hozza izgalomba a pár tagjait, ha partnerükkel lehetnek, vagy mennyire érzik, hogy szükségük van egymásra. 

A harmadik komponens, az elköteleződés egy kognitív összetevő, ez azt jelenti, hogy a pár tagjai részéről tudatos döntést, elhatározást igényel. Rövid és hosszú távú aspektusokat is magában foglal, utóbbi nagyjából akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, megtalálta az ideális partnert, nincs szükség további keresgélésre.

Ha e három tényező közül mindegyik alacsony, akkor nincs szerelem, ha csak az intimitás magas, akkor szeretet alakul ki, ha pedig csupán a szenvedély dominál, akkor fellobbanó szerelemről beszélhetünk. Ezeken kívül létezik még romantikus, kihűlt vagy üres, vak, illetve társszerelem is. Az utolsó, legfőbb variáció pedig a beteljesült, tökéletes szerelem, amely esetében mindhárom komponens hasonlóan erőteljesen megvan a felek között. 

Lexx Brown-James szerint az intimitás és szenvedély nélküli viszony fenntartható, de így inkább csak szobatársakként, barátokként tekintenek egymásra a partnerek. Az ideális tehát az, amikor a fő összetevők erőteljesen, nagyjából hasonlóan vannak jelen a társak között, ugyanis így lehet igazán boldog és hosszú távú a kapcsolat. Ezek persze az évek során természetes módon ingadoznak, változnak, és szintjeik kiegyenlítéséhez, fenntartásához odafigyelésre, tudatos munkára és fejlesztésre is szükség van mindkét fél részéről.