A gyermekek rendszerint plüssállatkákat ölelgetnek ahhoz, hogy elaludhassanak, és gyakran előfordul, hogy nem bírnak álomba szenderedni, ha nem foghatnak valamit a kezükben. Felnőttként már kellemetlen lenne a társak előtt mackót vagy más plüsst  tartani a hálószobában, így marad a párna és a takaró. A femcafe.hu portál összegyűjtötte azokat az okokat, amelyek miatt a gyerekkori szokás nehezen leküzdhető.

Pszichológiai oka van az alvás közbeni ölelésnek: akik ölelik a párnájukat, azok nem érzik magukat annyira magányosnak. Ha valaki hosszabb távon egyedül tölti az éjszakáit, előbb vagy utóbb rászokik a párna, takaró ölelgetésre. Egyes tanulmányok szerint azok, akik valamit magukhoz szorítva alszanak el, olyan emberek csoportjába tartoznak, akiknél erős a családi kötelék, ki tudják mutatni az érzelmeiket, illetve nagyon segítőkész, gondoskodó személyiséggel rendelkeznek.

Érdekes tény, hogy a párna vagy takaró ölelésével csökken az alvási apnoé is, azaz az éjszakai hangos horkolás. A nyugtató ölelésnek köszönhetően a lélegzés könnyeddé válik, az alvás pedig minőségibbé. Ugyanakkor a stresszt is oldja, hiszen, ha szorongás közben valamit magához szorít az ember, megkönnyebbül, csökken az idegessége.